Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

h-72. országos ülés 19 osztráknak vagy külföldinek, az ép ugy magyar nyelven kapja meg az értesítést, mint a magyar ember és ennek a nyugtát is magyar nyelven kell kiállítania. Ezt fenn kell tartani és ha viszont osztrák rendjel adatik német nyelven, ebben én sérelmet nem látok, kivált ha ezzel szemben a magyar nyelv magyar területen kívül is érvényesíttetik. Igaza van a t, képviselő urnak, hogy ezen rendjelek adományozásánál nemcsak közjogi, hanem erkölcsi és etikai szempontból is kell figyelemmel lenni, nehogy jogos kritika alá essék. A mi a közjogi tekintetet illeti, jeleztem már azt a szempontot, hogy ebből közös ügyet teremteni nem volna helyes. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senki sem akarja!) Tudom, hogy nem kívánja senki, de bizonyos formáknak megváltoztatása könnyen odavezetne és azért kell óvatosaknak lennünk. A t. képviselő ur téved azon állításával, hogy a király csak egyféle rendjelet adhat az állampolgároknak. Ez ellentétben van azzal a gyakorlattal, a mely nemcsak nálunk, hanem monarchikus államokban mindenütt fennáll, mert az uralkodó akármilyen idegen állampolgárnak adhat rendjeleket. így természetes, hogy ő Felsége adhat magyar embernek esetleg osztrák rendjelet, ép ugy a mint osztrák állampolgárnak adhat magyar rendjelet is. Abban igaza van a t. képviselő urnak, hogy ennek az ügynek erkölcsi és etikai részére ügyelni kell, de abban, azt hiszem, nem fogunk mindig megegyezni, hogy valaki igazán érdemes-e kitüntetésre vagy sem, e részben eltérők szoktak lenni a vélemények. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De a kormány a felelőséget magára vállalja, hogy azon kitüntetésekre, melyeket ő Felségének javaslatba hoz, az illetők az ő felfogása szerint érdemesek. A t. képviselő ur azonban különösen azt kifogásolja, hogy a nemesítések, a magyar nemesség adományozása szaporán történik és bizonyos tekintetben kicsinylőleg beszél a kitüntetés ezen fajáról. Demokratikus szempontból a t. képviselő urnak talán igaza lehet; másrészt azonban ne felejtsük el azt, hogy a magyar história igen sokat köszönhet a magyar nemességnek és a kegyelet fentartásához tartozik az is, (Zaj a szélsöbáloldalon. Halljuk! a jobboldalon.) hogy a mai nemzedékből is sokan szeretnek részesei lenni annak a tiszteletnek és kegyeletnek, melyben a magyar nemesség joggal részesül. A mi a valóságos belső titkos tanácsosok esküjét illeti, megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy ezen eskü pemmit sem foglal magában, a mit tisztességes magyar ember le nem tehetne. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Hát tegyék akkor a ház elé!) Akárhány más esküforma van, a mely- nem jutott a ház tudomására és a mely ellen kifogás nem tétetett. De hivatkozom arra, hogy a túloldali képviselő f július 25-én, hétfőn. 259 urak soraiban is vannak belső titkos tanácsosok, a kik sohasem kifogásolták az esküt, azt letették és nem látták magukat legkevósbbé sem feszélyezve abban, hogy ellenzéki politikát folytassanak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel be is fejezhetném felszólalásomat, de még Bedőházy képviselőtársamnak óhajtok válaszolni, a ki részben ismételte azokat, a miket Rátkay t. képviselőtársam elmondott. Abban egyetértek a t. képviselő úrral, hogy t. i. az igazi érdem legyen alapja a kitüntetésnek. Csak azt kell ismételnem, hogy az igazi érdem megállapításában különbözők a felfogások, (Zaj a baloldalon.) így a t. képviselő ur egyes kitüntetéseket emel ki, a melyeket — azt hiszem, azon hang nyomán, a mint azokat emiitette — nem helyesel. Neveket emliteni én sem akarok, ép ugy, a mint a t. képviselő ur kerülte azokat; de azt mondhatom, hogy azon egyik kitüntetés nem azért történt, mert az illető jó üzletből meggazdagodott, hanem azért, mert annak az üzletágnak, a melyet az illető folytatott, jó kifejtésével az országnak igen nagy szolgálatot tett. A mi a másik kitüntetést illeti, a mire a t. képviselő ur czélzott, abban tökéletesen téved, mert a körülírás szerint azt kellene hinnem, hogy olyan egyén kitüntetéséről volna szó, a mely talán az újságokban szellőztetett, de ez nem valósittatott meg. A t. képviselő ur leginkább kifogásolta a németnyelvű Pester Lloyd lap szerkesztőségének kitüntetését azért, mert egy németnyelvű lap szerkesztője ezt nem érdemelné meg. Erre van szerencsém megjegyezni, hogy ezen német nyelven megjelenő lap mindig csak magyar érdekeket szolgált, (Igaz! Ugy van ! a jobbóldalon. Élénk ellenmondások a szélsöbáloldalon.) a mely működésnek a megbirálása pártszempontból lehet különböző, a szerint, a mint valakinek tetszik vagy nem, de az, hogy magyar érdekeket nem szolgált volna, azt hiszem, igazságtalan szemrehányás. Különben is az, hogy egy lap német nyelven jelenik meg, még nem jelenti azt, hogy az. nem volna magyar érzelmű, hisz az ellenzéki lapok, a melyek német nyelven jelennek meg, csak nem fogják azt a feltevést megengedni, hogy ők magyar érzelmeket nem terjesztenének. A mi különb m. ezen kitüntetést illeti, nagy megelégedésemre szolgál az, hogy azt vettem észre, hogy a napisajtónak majdnem minden képviselője elismeréssel nyilatkozott arról. Bartha Miklós: Nem minden lap, a Magyarország nem! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Azt hiszem, az ellenzék nagy részének is helyeslésével találkozott a kormánynak ezen ténye. Madarász József: Egyik holló nem vájja ki a másik hollónak a szemét! (Élénk derültség. Zaj a szélsöbáloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház! 33*