Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

20 •'i(i3. országos ülés 1904- július 14-én, csütörtökön. ellent mer-e állani a nemzet óhajtásának. Ha igen, akkor jogom van tőle a hűségesküt megtagadni, akkor nekem nem királyom, ha nem érez együtt nemzetével. De ha elbolonditják, ha hamis tanácsokat adnak neki, akkor ebből nem származhatik más, mint a bécsi csontkamrákból kihamuzott só. A történelem tanúsága szerint Czézár idejében egyéni ok nélkül politikai bánatukban az intelligens emberek egész tömegei követték el az öngyilkosságokat, a helyett, hogy Czézár fejére szántak volna egy vasdarabot, hogy a közéletet megszabadítsák tőle. Annak a teóriának, hogy egy ember tobzódjék milliók felett, a haladó idő századában nincs már jogosultsága. Nem kell azt itt a képviselőházban hirdetnem, el lehet mondani ma mint igazságot a közvéleménynek minden tagozata előtt, hogy a királyok alkonya a művelődés fejlődésével ugy is be fog következni. S ha esze volna a bécsi hatalomnak, nem azt tenné, hogy egy országnak legdrágább szentségein folytonos következetességgel végiggázol, hanem azt tenné, hogy a mikor összeházasította a tyúkot a rókával és ezt a konglomerátumot egy századon keresztül kormányozta a legnagyobb természetellenességgel, a midőn nemzeteknek, a melyek teljesen elütnek egymástól ruházatukban, szokásaikban, vágyaikban, — pedig kisebb nemzetek ott a Keleten önálló államokká fejlődnek — fejlődési törekvését elnyomja, hálát adna az Istennek azért, hogy évszázadokon keresztül ilyen lehetetlen j)olitikával tudta dinasztiáját fentartani, s a helyett, hogy keresné a módot, hogy ezt a tengeteg életét még egy évszázadra kihúzza, önmaga rohan a veszedelembe. Ezt nem sajnálná közülünk egyik sem, azonban ezzel a veszedelemmel megpróbáltatásnak fogja kitenni a magyar nemzetet is, a mely nemzet pedig — bár ne lett volna — mindig lojális volt, mert bolondabb nemzete a világnak nincs, mint a magyar ; ennek csak port kell hinteni a szemébe ós mindent megtehetnek vele. Hibás, veszedelmes teória az, a melyet abból a miniszterelnöki székből a miniszterelnök ur mond, a való igazsággal teljesen ellentétben, mert itt nincs antidinasztikus törekvés, sem ezekben a padokban, sem a társadalomban. Ne tessék bennünket figyelmeztetni, t. miniszterelnök ur, hogy tegyük lehetővé a bizalom megvalósítását, hanem odafenn, a bécsi körökben méltóztassék ezeket a tanácsokat elhintegetni, hogy ne boszantsanak bennünket vérig. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Ne kínálkozzanak a miniszterelnökök hazafiatlan dolgokra! (Elnök csenget.) Pap Zoltán: Nem egy magyar minisztereielnökhöz méltó leczke az, a melyet ő nekünk ad. Jgaz ugyan, — azt mondja — hogy szemetekbe vágom a német nyelvet, igaz ngyan, hogy semmi vágyatok nem teljesülhet, mert a korona nem akarja, — ő mondta — hanem teremtpetek oly viszonyt, a mely a szeretetet hinti el köztetek, vagyis csókoljátok meg azt a korbácsot, a melylyel rajtatok végigvágtak, akkor szent lesz a béke. Elhiszszük ezt Kolonicséknak, de ezt a pert el fogjuk vinni a népitéletig, mi mindaddig felebbezni fogunk a néphez, a míg igazságunkat meg nem nyerjük, mert mindent mondhat bárki a t. miniszterelnök úrról, csak azt nem állíthatja ezen nyilatkozata után, hogy el van tökélve magyar politikát folytatni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam volt beszédem elején, hogy nem is vádolom ő Felségét azokért, a mik történtek. Legjobb meggyőződéssel ismétlem ezt, s erre kettős okom van. Először az, hogy önök folytatnak olyan politikát, tehát őt vádolni nem lehet, másodszor azért, mert egy nagyon megszívlelendő dolgot ajánlott itt, mint az emberi természetnek ismerője, gr. Apponyi Albert ur, a mikor azt mondotta, hogy tessék végignézni a diplomácziai eljárást, soha sem hagynak egy követet sokáig egy idegen városban, nehogy annak a nemzetnek szokásait és tulajdonságait elsajátítsa, mert igenis kell, hogy azzal ellentétben álljon. Hát, t, ház, ha nem sürgetjük, nem követeljük azt, hogy a király, az udvartartás, trónörökös közöttünk legyen, akkor a király, a ki elvégre szintén csak ember, szintén csak emberi tulajdonságokkal rendelkezik, az a király, a ki idegenben ól folyton, soha a magyar nemzet vágyait nem akarja megismerni, nem tartja a nemzet üterén a kezét, ha neki mást nem tanácsolnak, természetes dolog, hogy az emberi természet rabjává lesz és azon vágyak és óhajtások irányítják kormányzatát, a melyeket környezetében folyton hall. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök." Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a király személyét ugy, a hogy tette, a vitába belevonni se nem szabad, se nem lehet, törvény tiltja . . . (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Hát a czivillistát emelni törvényes, mikor nincs magyar királyi udvartartás? (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Elnök csenget.) Kubik Béla: A mit mi adunk, meg is kritizáljuk. (Zaj a jobboldalon.) Igen! Elnök: Gabányi képviselő urat ezen a parlamentbe nem illő modoráért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Gabányi Miklós: Hozzá vagyok szokva! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A képviselő ur hozzá lehet szokva, de a magyar művelt közönséget sohasem fogja a képviselő ur hozzászoktatni ahhoz, hogy a parlamentben a képviselők ily viselkedésében megnyugodjék. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl.) Horváth Gyula: Halljuk a mentelmi bizottsághoz való utasítást! Tudjuk, hogy ez következik ! Csak tessék despotáskodni. (Zaj a, jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Elnök csenget.)