Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-471

471 országos ülés 19öí Julius 23-án, szombaton. 221 Következik az ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb udvartartása költségeiről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Felteszem a kérdést : elfogadja-e a t. ház a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásában is, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon t. képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik..) Többség. A törvényjavaslat harmadszori olvasásában is elfogadtatott és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz tétetik át. Következik az 1904. évi állami költségvetés . füzetében foglalt tótelek részletes tárgyalásának folytatása (írom. 555) és pedig: » Állami adósságok. Rendes kiadások: VII. fejezet, 1 —14. czim. Eendes bevételek: II. fejezet. 1—6. czim. Kiadás. Rendes kiadások: 1. czim. Az 1867:

XV. t.-czikkben elvállalt államadóssági járulék. Évi törlesztési járulék 2.300,000 korona.« Rákosi Viktor jegyző: Komjáthy Béla ! Komjáthy Béla: T. képviselőház! A függetlenségi és 48-as párt nevében óhajtok az u. n. közös államadósság ügyében felszólalni. Mielőtt azonban ezen kötelességemnek eleget igyekezném tenni, engedje meg a t. képviselőház, hogy előzetesen kitérve, egy másik kérdést vessek itt fel, (Halljak! Halljuk!) a mi szintén kötelességem azon párt irányában, a melynek tagja vagyok és a melynek elnökségében is helyet foglalok. (Halljuk ! Halljuk!) Az » Alkotmány* czimü lapban egy a függetlenségi és 48-as pártot erősen meggyanúsító vád jelent meg. (Zaj.) Gajáry Géza: Ne is törődjék vele! Komjáthy Béla: Ezen közleményben a függetlenségi és 48-as párt árulással, kétkulacsossággal és Judás-sáp elfogadásával van megvádolva, (Mozgás a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Gajáry Géza: Kutyába se kell venni! Komjáthy Béla: Azt hiszem, hogy az ilyet már az első alkalommal, midőn a párt részéről valaki beszél, szóvá kell tenni, mert ezt elhallgatni nem szabad. Azonban kijelentem egyszerűen, hogy távol van tőlem, mintha az én felszólalásom védekezés akarna lenni, (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) mert az ilyen váddal szemben a védekezés azt a vádat sulylyal ruházná fel, a melynek súlya tisztességes ember előtt ugy sincsen. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) De nem is lehet, hogy szükségét ismerje fel valaki a védekezésnek, mert meggyőződésem és minden igaz embernek meggyőződése szerint azon becsületes közvélemény előtt, a mely a becsületet nem a párthoz, nem a taktikához köti, hanem közkincsnek tekinti, az ilyen támadás védelemre nem szorul. (ügy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Ha pedig vannak, a kik ezt elhiszik, azokkal szemben a felvilágosítás munkája ugy is felesleges. (Ugy van! jobb felől.) De tovább megyek. (Halljak! Halljuk!) Még azért sem szólalok fel, hogy talán ezt a durva vádat megfelelő modorban és fegyverrel igyekezzem visszautasítani, mert az erkölcsi érzületnek, az ízlésnek, a nevelésnek olyan foka kellene hozzá, a melylyel csak azok rendelkeznek, a kik ilyen vádat meg tudnak irni és közölni. (Igaz! Ugy van !) De még ezzel sem elégszem meg, t. ház, és daczára, hogy az a lap, a mely pártomat igy megtámadta, egy pártnak a lapja, (Egy hang balfelöl: Nem az!) és annak tulajdonosa itt ül közöttünk: távol van tőlem, hogy én azért ezt a pártot akarnám felelőssé tenni, mert az én meggyőződésem szerint van bennük annyi tisztesség, hogy az ilyen vádat elsősorban ők utasítsák vissza, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem teszik!) Felszólaltam tehát tisztán azért, hogy kijelentsem egyszerűen azt, hogy sajnálom, hogy a közfelfogás Magyarországon odasülyedt, hogy az ilyen vádakat meg merik irni és hogy van még olvasó közönség, a mely ilyen vádaktól megvetéssel és undorral nem tud elfordulni. Ezekben ezzel a témával egyszer, s mindenkorra végeztem. (Helyeslés jobbról és a szélsöbaloldalon.) A t. képviselőház engedelmével áttérek most már felszólalásomnak valódi tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk mindannyian, hogy köztünk és Ausztria közt az úgynevezett államadóssági konvenczió kérdésében egy nagy horderejű vitás kérdés van, a melynek megoldása mindnyájunk tudomása szerint a nehezebb feladatok közé tartozik és ugy politikai, mint jogi, különösen pénzügyi tekintetben Magyarországra nézve nagy horderővel bir. Épen azért, daczára, hogy a kérdés nehéz, hogy talán megoldása előtt sok akadály van, szükségesnek tartotta az a párt, a melyhez tartozom, megbízni engem azzal, hogy ennek az ügynek lebonyolítását itt a parlament szine előtt megsürgessem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nehéz, t. képviselőház, ennek a kérdésnek megoldása, és pedig azon egyszerű okból is, hogy ezen jogviszonyt tárgyazó magyar és osztrák törvények egymástól lényegesen eltérnek. Mezőssy Béla: Mint minden lényeges törvény ! Komjáthy Béla: Ugy is van, a mint közbeszóló t. képviselőtársam mondja, A mi törvényalkotásunk, vezetői az ilyenben nem szoktak kellő meggondoltsággal eljárni, a mire nézve, a mint közbeszóló t. barátaim is mondták, elég magára az 1867 : XII. törvényczikkre hivatkozni, a mely szintén ellentétes fogalmazással fogadtatott el Magyarországon, mint Ausztriában, pedig az egységes törvény. Hasonlóképen a horvát kiegyezési törvény, a mely szintén homlokegyenest ellenkezőleg irja körül azt az államjogi viszonyt, a melyben Horvátországgal