Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-470
212 Í70. országos ülés 1904 Julius 22-én, pénteken. de hogy egy bizottsági jelentés, mielőtt az a házhoz beterjesztetik, még felülvizsgálat végett kiadassák egy másik bizottságnak, ez sem az eddigi gyakorlatnak, sem a házszabályoknak, sem az egyes bizottságok tekintélyének meg nem felel. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak ezt kívántam megjegyezni, Rakovszky István: T. képviselőház! Á házszabályokhoz kérek szót! Bocsásson meg a t. elnök ur, ha vele vitatkozásba bocsátkozom, A t. elnök urnak nincs igaza, mert ez nem az egyik bizottságnak a másik fölé való helyezése, hanem az egyik bizottság működésének megítélése pénzügyi szempontból. Ha a t. elnök ur okoskodása fennállana, akkor pl. az igazságügyi bizottságnak egy törvényjavaslatát, a mely pénzügyi szempontból is megítélendő, mert több kiadással jár é3 a budgetre befolyással birhat, szintén nem lehetne a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Szőts Pál: A ház utasítja! Rakovszky István: Én sem mondok egyebet... Szőts Pál: Az elnök is azt mondja, hogy a ház mindig kiadhatja! Rakovszky István:. . . minthogy a ház mondja ki, hogy ilyen természetű indítványok és ilyen határozatok ezentúl a pénzügyi bizottság elé is terjesztessenek. Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza Isiván miniszterelnök: T. képviselőház ! Én azt az intencziót, a mely Rakovszky t.- képviselőtársam ezen határozati javaslatában megnyilatkozik, egészen helyeslem. Én is azt tartom, hogy czélszerű minden olyan kérdést, a melynek . pénzügyi konzekvencziái vannak, a pénzügyi bizottsághoz is utasítani, és azt hiszem, ez egyáltalában nem bizalmatlanság a gazdasági bizottság iránt, a mint hogy nem bizalmatlanság mondjuk a közigazgatási, vagy a közgazdasági, vagy a jogügyi bizottság iránt, ha az azokhoz utasított tárg} r ak is, a mennyiben pénzügyi konzekvencziákkal járnak, a pénzügyi bizottsághoz is utasíttatnak. Rakovszky István: így fogtam fel én is. Gr. Tisza István miniszterelnök: Tehát én teljesen egyetértek a czéllal. Miután azonban a ház igen t. elnöke ugy értelmezi a házszabályokat, hogy ennek igy, mint elvi határozatnak egyszersmindenkorra való kimondása a házszabályokba ütköznék, én természetesen az elnök urnak e tekintetbeni nézete előtt teljesen deferáSok, de már most kijelentem, hogy szívesen hozzá fogok járulni, hogy a gazdasági bizottságnak minden ilynemű jelentése, mikor a háznak beadatik, a pénzügyi bizottsághoz is utasíttassák. Azt hiszem, a czélt elérjük ezzel is. (Helyeslés.) Rakovszky István: T. képviselőház! Ezek után visszavonom az egyik indítványomat, a másikat azonban fentartom. Elnök: Kivan még valaki a tételhez szólni ? Mezőssy Béla: T. képviselőház! Tisztán és kizárólag a gazdasági bizottság jelentésének egy tételéhez kívánok szólni, miután a többi kérdések már a pénzügyi bizottságban részletesen meg lettek vitatva. Ez a tétel az alelnöki fizetés kérdése. Egészen röviden kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, annyival inkább, mert előttem szóló t. képviselőtársam, Rakovszky István helyesen sorolta elő azon indokokat, a melyek alapján odakonkludál, hogy a mi felfogásunk szerint nincs értelme annak, hogy két ilyen kiválóan jól fizetett állás statuáltassék. Én az általa felhozott indokokhoz csak azt az egyet kívánom hozzátenni, hogy eltekintve attól, hogy a mi budgetünkben a személyi kiadások ijesztő mérvben emelkednek, különösen nem látom indokoltnak azt, hogy az alelnöki állás, a mely az én szememben nobile officium, dignitas, bő javadalmazással láttassák el. Megmondom, hogy miért. (Halljuk! balfelől.) Én előttem az a lényeges, hogy a ház alelnökei a lehetőségig erkölcsileg függetlenek legyenek a kormánytól, mert csakis egy olyan alelnöki kar, a mely teljes függetlenségét képes megőrizni a kormánynyal szemben, biztosithatja a házszabályok jogát és a mi tanácskozási szabadságunkat. (Helyeslés a széls'öbalóläalon.) Mindannyian emberek vagyunk, t. képviselőház. Hogyha mi egy jó javadalmas állásba jutunk, jöhetnek olyan viszonyok, a midőn egyéni meggyőződésünk és elhatározásunk a kormány akaratával összeütközésbe jő, és ekkor sokkal nehezebb lesz odahagyni állásunkat, mint hogyha csak nobile officiumunk, dignitásunk van, melyet minden ember bármely pillanatban szívesen áldoz fel a maga meggyőződéseért. Ebből a meggyőződésemből kifolyólag egyrészt fináncziális szempontból, másrészt a ház elnöki kara függetlensége szempontjából elhibázottnak tartom, hogy itt egy javadalmas állás statuáltassék és ezen indokból a tétéihez hozzá nem járulok. (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a tételhez szólni ? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Kammerer Ernő előadó: T. képviselőház! Csak egy pár szóval kívánok az elhangzottakra kiterjeszkedni. Először Rakovszky t. képviselőtársam magyarázatot kért az iránt, hogy a ház alkalmazottainak adott fizetésemelések, pótlókok, vagy más egyéb kedvezmények micsoda alapon hozattak javaslatba, micsoda alapon fogadtattak el a ház által. Erre nézve bátor vagyok felemlíteni, hogy részben a ház régi 1893-dik évi szolgálati szabályzata alapján, részben a fizetésrendezésről benyújtott javaslat alapján. Itt meg kell mondanom, hogy a t. ház anticzipálta némileg azt, a mi az állami tisztviselőknél be nem következett, a mennyiben az első Széli-féle fizetésrendezési javaslat kedvezményeit alkalmazta. Voltak továbbá a háznak olyan régi, igen hosszú
