Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

210 fi-70. országos ülés 1904 Julius 22-én, pénteken. mégis ez a munka, a melyet, eltekintve kivételes időszakoktól, a képviselőházi tisztviselők végeznek, a többi állami tisztviselők munkájával, a kik nap-nap mellett a hivatalaikban, dolgoznak és irnak, nem hasonlíthatók össze. Én tehát nem értem, hogy mily jogczimen és miért kapták ezen tisztviselő urak ezeket a jutalmakat? Én oly különös jogczimeket hallok, a melyeket nem is akarok elhinni. Ilyen például, hogy ha az üléseket meghosszabbítják 3 óráig, kapnak ebéd czimén külön jutalmakat. (Ellenmondások halfelöl.) Kérem, én nem tudom, csak mondom, de mindenesetre feltűnt, hogy kapnak jutalmakat és pótlékokat, a melyeket más tisztviselők nem kapnak. Ugyanezzel a joggal követelhetné az a képviselő, a ki bizottságokban dolgozik a parlamenti időn túl, hogy fizessék őt, követelhetné az a képviselő, a ki esetleg egy előadói székben nehéz munkát végez, hogy ezért külön űzessék, de —• és ez dicséretével legyen mondva a magyar parlamentnek — egyikünknek sem jutott eszébe, hogyha a parlamentáris működés érdekében valamit tett, ezért külön számlával előállani. Hogyha kiküldetnek a házból nehéz és kellemetlen munkára, pl. képviselőválasztások vizsgálatára a képviselők, még akkor is olyan szűken van megszabva illetményük, hogy ez igazán az illetők kötelességérzetének és áldozatkészségének a jele. Én szívesen megadom mindenkinek az őt megilletőt, de az már még sem járja, hogy a gazdasági bizottság összeállít egészen önhatalmúlag egy budgetet, a mely folyton emelkedő tendencziával bír és azt idehozza a ház elé a nélkül, hogy azt kellő figyelemmel rostálta volna meg és annak alapján olyan emolumentumokkal látja el az egyes alkalmazottakat, a melyeket, a mikor ezt a szolgálati szabályzatot elkészítettük, tőlük már nem tudunk megvonni. Van azonban egy tétel, a melyre a pénzügyi bizottságban is utaltam és ez a nyomtatványok tétele. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy túlnagy az erre fölvett összeg, csak egy kérést vagyok bátor a ház t. elnökéhez intézni. A nyomtatványokat és ezekkel együtt a törvényeket ip' megkapjuk, azon törvényeket t. i., a melyek a mi hozzájárulásunkkal hozattak. (Ellenmondások a szélsobalólddlon.) Engedelmet, de a t. képviselő urak is megszavaztak már törvényeket. (Ellenmondás a szdsöhalóldalon.) Bebizonyíthatom, hogy voltak olyanok, a melyeket elfogadtak. Ez nem akar szemrehányás lenni. Azonban ezen törvények, a melyek a nyomtatványok között megjelennek, ugy vannak ott elosztva, hogy az egyik oldalon a törvény, a másikon pedig egy más iromány van ugy, hogy külön beköttetni a törvényeket lehetetlen, minélfogva utalva vagyunk arra, hogy a törvényeket újra megvegyük. Ne higyjék, hogy fukarságból teszem e megjegyzést. Én kész vagyok megvenni a törvényeke*-, d« az már igazán pazarlás, hogy én kapok törvényeket nyomtatvány formájában, a ház erre tömérdek pénzt költ és én még sem használhatom azokat, hanem kénytelen vagyok eldobni, mint a többi irományt, a mely értéktelenné válik, mihelyt le van tárgyalva. Kérem a ház igen t. elnökét, hogy erre terjeszsze ki figyelmét és rendelkezzék akként, hogy az egyes törvények külön nyomassanak az irományoktól, hogy használhassuk is azokat. (Helyeslés.) De nem akarom tovább feltartóztatni a budget tárgyalását, hanem két indítványt leszek bátor beterjeszteni. Ezen indítványok ugy vannak megszerkesztve, hogy mi ezeken a tételeken túl mehetünk, mert indítványaim csak a jövőre szólanak. Első indítványom a következő: » Utasítsa a ház a gazdasági bizottságot, hogy terjeszszen be egy jelentést, mikor és milyen jogczimen részesittetettek a ház egyes tisztviselői és alkalmazottai külön pótlékokban és járandóságokban, a melyekben a hasonló rangosztályban lévő állami hivatalnokok nem részesittetnek.« Másik indítványom elejét akarja venni annak, hogy a gazdasági bizottság a nélkül, hogy a pénzügyi bizottsághoz áttenné határozatait, a ház budgetjére oly befolyást gyakoroljon, hogy ezen budget folyton változhatik és emelkedik, de, sajnos, soha nem apad. Ez szól ekképen : »A képviselőház határozatképen mondja ki, hogy a gazdasági bizottság minden oly természetű határozatát, a mely a képviselőház költségvetésére vonatkozik, mielőtt a képviselőház elé terjesztené, véleményezés végett a pénzügyi bizottsághoz tegye ät.« Ezzel, t. ház, be is zárhatnám felszólalásomat, ha nem tenné beszédem folytatását szükségessé az előadó urnak és a gazdasági bizottság jelentésének egy tétele, a mely az alelnökök fizetésére vonatkozik. Az alelnökök fizetése először 4800 koronában állapíttatott meg. Most azt látjuk, hogy az 12,000 koronára, tehát 6000 forintra emeltetik fel. Ezen alelnöki állásokat nagynevű, kitűnő férfiak, viharos időkben foglalták el és ezek azt nobile officiumnak tekintették, minélfogva ingyen teljesítették kötelességüket, az ellenértéket abban a megtiszteltetésben találván, hogy őket arra a helyre megválasztották. (Ugy van! balfelöl.) Egészen más a ház elnöki állása, mert a ház elnöki állása nemcsak méltóság, hanem a házszabályok értelmében adminisztratív, hivatalos jelleggel is hír, hivatal, a mennyiben a méltóságon kivül nehéz feladatokat hárit a ház elnökére, akkor is, ha nem ül abban a székben. Hogy egy ilyen férfiúnak, a kinek egész idejét leköti állása, a kinek kezében összefolynak a parlamentarizmus fonalai, nemcsak a tárgyalások vezetése, hanem a tisztviselők feletti ellenőrzés is, mi fizetést adjunk és magas méltóságához képest elegendő fizetést, ezt megértem. Mikor mi folyton és folyton jajgatunk, hogy most nagy a nyomor és azt látjuk,