Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

4-70. országos ülés Í90i július 22-én, pénteken. 195 meg és viszont van olyan, a melyet megszavazni óhajtok. Elnök: Miután a beadott határozati javaslat nem áll összefüggő pontokból, a szavazás egyes pontonkint fog megejtetni. Legelőször jönne a törvényjavaslat czime. Azt hiszem, hogy a ház belegyezik abba, hogy miután ez a részletes tárgyaláshoz tartozik, hogy e felett a ház akkor döntsön, a mikor a részletes tárgyalásnál a czim fog olvastatni. (Helyeslés,) Most következik az a pont, a mely szerint utasitani kívánja a kormányt, hogy a magyar királyi udvartartás költségeinek felhasználásáról részletes tájékozást terjeszszen elő. Miután ez megegyezik ítátkay László képviselő ur azon elleninditványával, a mely az imént nem fogadtatott el és miután ugyanazon tárgyban kétszer szavazás nem történhetik egy és ugyanazon ülésszakban a házszabályok szerint, azt hiszem, hogy a határozati javaslatnak ezen pontja elesik. Most következik a 3. pont, mely szerint a kormány utasítandó volna arra, hogy a belső titkos tanácsosok és a miniszterek esküje szó szerinti szövegezésben terjesztessék elő. Kérdem tehát a házat: elfogadja-e az indítványnak ezen pontját? (Helyeslés a baloldalon.) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kimondom, hogy a ház a határozati javaslat ezen pontját nem fogadja el. Következik a határozati javaslat i. pontja, a melyben utasíttatni kívánja a kormányt az iránt, hogy terjeszszen elő javaslatot, mely az uralkodóház tagjainak kiváltságait szabályozza és ők törvényfeletti kiváltsággal birván,' polgári és katonai hivatalok viselésétől eltiltja. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a határozati javaslat ezen pontját? (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Igen!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház nem fogadta el a határozati javaslat ezen pontját. Következik a határozati javaslat utolsó pontja, melyben utasíttatnék a kormány az iránt, hogy az u. n, családi törvényt, mely a trónöröklésre is befolyással van, teljes szövegében mutassa be. Kérdem a házat: elfogadja-e a határozati javaslatnak ezt a pontját ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház tehát nem fogadja el és így a határozati javaslat egy pontja sem fogadtatott el. T. ház! Ezzel az általános tárgyalás be van fejezve. Most belemegyünk a törvényjavaslat részletes tárgyalásába. Kérem először a czimet felolvasni. Gr. Eszterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Kivan valaki a czimhez szólani ? Rákosi Viktor jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! A törvényjavaslatnak a kormány által indítványozott czimét, a mely szerint a törvényjavaslat ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb udvartartása költségeiről szól, nem fogadom el, hanem e helyett egy indítványt adok be, a mely szerint a törvényjavaslat »ő Felsége I. Ferencz József magyar király udvartartásának költségeiről^ czimmel láttassák el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szükségesnek tartom indítványomat röviden megindokolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az a czim, a melyet a kormány javasol, a mely, elismerem, megegyezik az 1873-ik évi törvény álta is elfogadott czimmel, mindjárt első tekintetre elárulja azt a tendencziát, hogy az összbirodalmi eszmének tegyen szolgálatot, mert a császárnak és királynak külön közjogi egyéniségét egyesíti egy czimben, midőn császárt és királyt emlit meg, pedig én azt hiszem, hogy a túloldalon sincs senki, a ki az udvartartás költségeit a császárnak szavazná meg, mert mindenki csak a magyar királynak akarja azt megszavazni: a magyar király udvara fényének emelésére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kétségtelenül főfontosságu az, a mit tegnap többször hallottunk említeni, hogy meg legyen az összhang a nemzet és király között. Hogy ez meglehessen, meg kell adni azt, a mi megilleti a nemzetet és a nemzet meg fogja adni azt, a mi megilleti a királyt, de ha a nemzetnek nem adjuk meg jogait, akkor ne is kívánjuk, hogy áldozatot hozzon olyan intézményekért, a melyek nem miatta, nem érette, hanem ellene emeltetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalo n.) Nem fogadtuk el általánosságban sem a javaslatot, ez azonban nem ok arra, hogy ébren ne őrködjünk a felett, hogy törvényeink megszövegezésében a pongyolaság, nembánomság végrevalahára megszűnjön és törvényeink korrekté szövegeztessenek meg. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert épen az utóbbi időben a t. túloldal ebből a hiányos szövegezésből gyakran igyekezett a nemzet ellen érveket kovácsolni és megnyilvánult a tendenczia, hogy jogaink igy elhomályosittassanak, elkonfiskáltassanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van a kezemben most egy bizonyíték. A nemzet nagylelkűsége 1868-ban megvette a gödöllői korona-urodalmat és felajánlotta a felséges urnak, egyszersmind törvénybe iktatván, hogy ezen korona-uradalom kizárólag a nemzet tulajdonát képezi. És mit látunk? A nemzet által a magyar királynak vett területen vadászatot rendeznek, a melyre kétfejű sasos meghívóval hívják meg a magyar embereket . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang jobbfelöl: De magyar szöveggel!) A gödöllői császári és királyi udvari vadászati hivataltól van kiállítva . . . Kecskeméthy Ferencz: Nincs császári! Nessi Pál: ... a mely kétfejű sasos meghívóval hivja meg a vendégeket a császári és királyi vadászatokra. A magyar király a magyar nemzet által neki felajánlott, neki ajándékba adott területen vadászatot rendezvén, kétfejű 55*