Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

4-69. országos ülés 1904- Julius 21-én, csütörtökön. 189 lénjegileg — bár némileg javított helyzetben — fennáll ma is, ebbe az állapotba nemcsak azok nyugodtak bele, a kik az 1867 :XII. t.-czikket megalkották és védelmezték, az kitűnik abból, hogy azon szempontból, mintba ez az állapot ebbe a törvénybe beleütköznék, sóba meg nem támadtatott azon hosszú idő alatt az 1867 : XII. t.-czikk ellenesei részéről. (Nagy zaj a, baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl, Egy hang a szélsöbaloldalon: 1886 óta mindig támadták!) Hock János: Bánffy Dezső mást mondott! Gr. Tisza István miniszterelnök: Még ha 1886 óta megtámadtatott is, akkor is 1867-től 1886-ig 20 hosszú esztendő telt el, azt hiszem, ezalatt (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) elég idejük volt mindazoknak dokumentálni felfogásukat, a kik az 1867 : XII. t.-cz. megalkotásában részt vettek. A mi pedig 1867-et illeti, én igazat adok abban a lefolyt vita egyik t. szónokának — a kinek különben érdekes beszédével azért nem szándékozom ma foglalkozni, mert a mint beszédem elején jeleztem, kizárólag a czivillista kérdéséhez tartom magamat, — igaza volt báró Bánffy Dezsőnek, hogy az 1867 : XII. t.-cz. nem prokrusztesi ágy, hanem alap, a melyen a nemzet fejlődhetik, (ügy van! bal felöl.) Csakhogy, — bocsásson meg nekem a t. képviselő ur — hogy fejlődhetik valami egy alapon ? Ugy, hogy az az alap megáll szilárdul és változatlamil, és arra épülnek rá azok az ujabb tervezetek, ujabb intézmények, a melyeknek a fundamentumát és bázisát képezi, nem az alap tágul, nem az alapot kell feszegetni, — hiszen széjjelreped az különben kezeink között — hanem igenis erre az alapra feli kell építeni a nemzeti államot, a nemzeti életnek mindazon intézményeit, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék építeni!) a melyek szerintem felépülhetnek az 1867 alapján. Mert igenis az a politikai alapgondolat, a mely vezette Deák Ferenczet és követőit az 1867 megalkotásakor, az teljes mértékben beválik az életben, t. i. bizonyos nagy kontroverz kérdéseknek elintézése, bizonyos nagy kérdésekre vonatkozólag a nyugalom helyreállítása által (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) kapjuk meg azt az állapotot, a melyre ráállva, a melynek összes konzekvencziáit bona fide átvéve és elintézve, azután megnyerjük az erőt, megnyerjük a szabad mozgás és fejlődés lehetőségét és fokozhatjuk, neveibetjük a magyar nemzetnek anyagi, szellemi, erkölcsi, politikai erejét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az 1867-diki politika. És ha valaki részt akar venni az építésnek ezen munkájában, vegyen részt az erő szaporításánál, dolgozzék mindazon tereken, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a melyeken alkalma nyílik, de ne azt az alapot igyekezzék egy mesterkélt magyarázat által megbolygatni, megingatni és szétrepeszteni, a melyen egész nemzeti fejlődésünk nyugszik. (Nagy zaj. Elnök csenget.) A t. képviselőtársam Deák Peren czből czitálja azt.. . (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök:... Deák Ferenczből vett czitátummal támadja meg és bélyegzi meg azt a törekvést, a mely a törvényeket kénye szerint magyarázza. Az idézett törvények szövegéből olvassa a sorok közt, a mi ott nincs, a mi pedig a sorokban van, azt saját elmélete szerint értelmezi. Arra kérem önöket, hogy jegyezzék ezt meg maguknak és kövessék azok, a kik minduntalan egy merőben uj, merőben mesterkélt magyarázatot igyekeznek az 1867: XII. t.-czikkbe belevinni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És ma hallottam itt egy szót elröppeni, a mely eszembe juttatja egy, ezen a téren régente tett nyilatkozatomat, a melyet azonban nagyon szívesen ismétlek erről a helyről is. Rákosi Viktor t. képviselőtársam megemlékezett arról, hogy az 1867-iki kiegyezés létrejövetelének az az elszánt, férfias és bátor küzdelem képezte szükségszerű előfeltételét, a melyet 1848-ban és 1849-ben vivott a nemzet. Tökéletesen igaza van. Soha az 1867-iki kiegyezés létre nem jött volna, a világtörténelem kereke a nemzet testén keresztülgázolt volna, hogy ha ez a nemzet 1848-ban és 1849-ben meg nem mutatta volna azt, hogy a végsőre képes akkor, ha joga, ha szabadsága támadtatik meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Tanulhatnának belőle! Zaj. Elnök csenget.) Nagyon kérem tehát a képviselő urakat, hogy ne akarják az 1848—49-iki nagy emlékeket bármely párt részére monopolizálni; (Helyeslés a, jobboldalon.) abban a küzdelemben résztvett a magyar nemzet minden jóravaló fia, (Helyeslés jobbfelöl.) résztvettek azok is, a kik élesen pártokra voltak elszakítva 1848 előtt és a kiket ismét elválasztottak politikai elveik 1867 után. Közös, megbecsülhetetlen, elévülhetetlen kincse és nemzeti tőkéje az a magyar nemzetnek, a melyet avatatlan kezekkel megtépni és megbolygatni nem szabad. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Halljuk ! jobbfelöl. Hellebronth Géza képviselő ismétélten közbeszól.) Kérem Hellebronth képviselő urat, mérsékelje közbeszólási kedvét! (Helyeslés jobbfélöl. Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam: du sublime au ridicule il n'y a qu'un pas; a fenségest csak egy lépés választja el a nevetségestől. {Ugy van! jobbfelöl.) Ugyanaz a póz, ugyanaz a szó, ugyanaz a taglejtés, a mely fenséges akkor, a mikor igazán itt van a veszedelem, nevetségessé válik, ha ismételtetik békés időkben is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hála Istennek, ma nem olyan korban élünk, a midőn azokat az erényeket volna alkalmunk kimutatni. (Hellebronth Géza nevet.