Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

íö6. országos ülés 190í Julius 18-án, hétfőn. 97 Bécsbe, ha összeadnám azokat a 60.000 írttól, mondjuk, 2 millióig terjedő, Magyarországtól húzott é^i jövedelmeket, a melyeket azok a családok Bécsben költenek el: elképednénk annak az összegnek szörnyűséges nagyságától, a mely évenkint Magyarországon gyűl össze, de a mely tőke ránk nézve elvesz, s az udvartartásra adott millióinkkal együtt Bécsbe vándorol, csak azért, mert Magyarországon udvartartás nincs és mert a király a magyar társadalom iránti kötelességének teljesítését semmibe sem veszi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Innen van aztán az is, hogy, habár királyi székvárosban élünk, az udvartartás fényét és pompáját nem érzi sem a magyar ipar, sem a magyar társadalom, sem a magyar fővárosnak köz- és társadalmi élete. Innen van az is, hogy az uralkodó család tagjai kevés kivétellel Bécsben laknak és nem Budapesten ; Bécsben épitenek fényes palotákat és nem Budapesten, Bécset szépítik és gazdagítják, nem Budapestet szépítik és gazdagítják azzal a pénzzel, a melyet mi nngyarok adunk nekik az udvartartás költségei czimén. Innen van az is, hogy a nagyhatalmasságoknak, a külföldnek képviseletei, követei szintén Bécsben laknak, ott építkeznek, költekeznek, mert az udvar Bécsben van. Milyen máskép lenne mindez, ha Magyarországon is külön magyar királyi udvartartás lenne, s ha a király az évnek legalább fele részében Magyarországon laknék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csodálatos, t. ház, hogy, ha bár az az udvartartási költség, az a két millió korona nem is épen a legtöbb pénz, a leghatalmasabb összeg, a melyet az ország évenkint kidob, mert hát a katonaságra, a közös hadseregre jóval többet, száz és száz millió forintokat dobunk ki, mégis az az udvartartás, az az udvartartási költség az, a mi nekünk legkülönösképen is fáj, fáj pedig azért, mert belekapaszkodik abba,, a mi nagy nemzeti sérelmünk is. Mi azért adtunk a magyar királynak magyar czivillistát, magyar udvartartási költséget, hogy az udvartartás kö zös ne legyen. Hát az nem is közös, nem is lehet közös, hanem sokkal rosszabb. Mert ő Felsége a magyar czivillistából, a magyar pénzből tisztára osztrák udvartartást vezet. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az az udvartartás minden izében, minden tagozatában, egész szellemében, belső szervezetében és külső megnyilvánulásában is teljesen tisztára és tökéletesen osztrák. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) El van abban dugva, el van veszitve Magyarországnak Ausztriától való különálló közjogi helyzete, Magyarországnak különálló állami önállósága. Magyarország külön állami létét sem a követségeknél, sem a konzulátusoknál, sem az uralkodónak nemzetközi érintkezéseinél nem látjuk érvényesülni soha. S miért? Mert elsikkasztotta azt a bécsi udvari felfogás Ez az udvari felfogás, a mely Magyarország és a magyar nemzet minden legjogosabb KÉPVH. NAPLÓ 1901—1906. XJTVII. KÖTET. kívánalmának mindig ellenszegült, ellenszegült még akkor is, ha annak teljesítését magának a dinasztiának érdeke is magával hozta volna. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen egy külön magyar udvartartás mindennél alkalmasabb volna arra, hogy a magyar nemzetet az ő királyával az összetartozandóságnak örök és eltéphetetlen kötelékével fűzze össze. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van egy pont, a melyben mind a két érdek találkozik, a mely két érdek ott azon a ponton teljesen összevág és fedi egymást. S mégis mit látunk? Azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a külön magyar udvartartásnak ép°n maga a király, a dinasztia, az uralkodóház mond ellent, Ennek okát másban keresnünk és másban feltalálnunk nem lehet, mint abban, hogy a mi dinasztiánk sohasem forrt össze és talán nem is akart összeforrni a magyar nemzettel. Kecskeméthy Ferencz: Nem is fog soha! Polczner Jenő: Magyarország az uralkodóház előtt nem állam, hanem csak egy afféle meghódított terület, tartomány. A magyar nemzet az uralkodóház tagjai előtt nem nemzet, hanem csak egy faj, egy néptörzs, a mely csak arra való, hogy rajta és felette uralkodni lehessen, a melynek csak az a hivatása, hogy pénzt szerezzen a dinasztia érdekeinek előmozdítására, s megvédelmezésére. A világ minden más nemzetének uralkodói saját érdekeiket azonosaknak tekintik alattvalóiknak, népeiknek, nemzeteiknek érdekeivel. Csak nálunk van az, hogy az uralkodóház csaknem kéjelegni, sportot űzni látszik abból, ha érdekeit ellentétbe helye/heti a magyar nemzet nagy anyagi és erkölcsi érdekeivel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mikor, nem is olyan régen, Magyarország egyik legnagyobb jelentőségű érdekéről, a külön vámterület felállításáról volt szó, a király azt mondotta, hogy ha a külön vámterület felállíttatik, ő hiába élt 70 esztendeig és hiába uralkodott több mint 50 esztendeig. íme, ez a bécsi uralkodói felfogás, a magyar király felkiált, hogy hiába élt akkor, ha Magyarország továbbra is nem lesz kizsákmányolásra szánt gyarmata Ausztriának ; hiába élt; ha a magyar nemzet boldog lesz. Minthogy látom, mert látnom kell, hogy az uralkodóház Magyarország érdekeit szivén nem viseli és minthogy azt tapasztalom, hogy sem a király, sem családjának tagjai nem kívánkoznak hazánkba és nem akarnak Magyarországba jönni és viszont, miután én nem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a dinasztia Ausztriában költse el azokat a rengeteg összegeket, a melyeket tőlünk udvartartás czimén kap, a mint már beszédem elején is kijelentettem, én az udvartartás költségeire egy fillért sem szavazok meg, a törvényjavaslatot pedig, mely még az eddiginél is magasabb költségeket kíván megállapítani, visszautasítom, általánosságban sem 13