Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

94 h("Á>. országos ülés í'JO'i Julius 18-án, hétfőn. lést ? (Derültség a baloldalon.) Hisz ép ugy nem lett volna semmi jogczime és semmivel se lett volna felháboritóbb, mint most, mikor még a múlt évre is két millió korona czivillista-emelést kérnek! Nessi Pál: És a többség azt is elfogadná! Endrey Gyula: T. ház! Bármilyen rendben legyen is a mi államháztartásunk — mint azt a pénzügyekben is »au fait« báró Dániel Ernő a legutóbbi beszéde alkalmával kifejtette; bár­milyen rendben legyen is a pénzügyi egyensúly — sajnos, ugyan én attól tartok, hogy talán azok sincsenek olyan rendben, — azt a két millió koronát, a melyet az udvar számára kér­nek, annyira lekicsinyelni nem lehet, mert annak ezer és ezer helye volna ebben az országban. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az már igaz!) Szalay László t. képviselőtársam egy egész litá­niáját sorolta itt fel azoknak az égető állami és társadalmi szükségleteknek, melyek kielégítésé­vel egy-egy fájó sebet lehetne ezzel a két millió koronával behegeszteni. (Igaz! Ugy van! a hal­oldalon.) Én csak egy irányban mutatok rá, hogy hol volna annak az évi két millió koro­nának megfelelőbb helye. Méltóztatnak tudni, hogy, sajnos, a nagy magyar Alföldön, a hol eddig a hazafiságnak a legszebb, legillatosabb virágai termettek, most olyan növényzet burjánzik fel, a mely méltán aggodalomba kell hogy ejtse az ország kormá­nyát is. Hatalmas terjedelmet vett ott egy moz­galom, a mely mozgalomnak az a czélja, hogy az alsóbb néprétegek szivéből kiölje az Isten, a haza és a királynak fogalmát. Ennek a mozga­lomnak bőséges tere van, hogy pusztítsa az or­szág testét, mert azokban a vagyonosnak gon­dolt nagy alföldi városokban ezer számmal van olyan lakosság, a mely csak a két karjának mun­kájára van utalva és még csak egy viskója sincs, a hova a fejét nyugvásra hajtsa. (Ugy van I a szélsobaloldalon.) Némely helyen egy községben 500-ra, 600-ra, sőt 1000-re rug azoknak a csa­ládoknak a száma, a kiknek a mellett, hogy ke­nyerük nincs, hajlékuk sincsen és a kormány azt a 2 millió czivillistaemelést ennek a társa­dalmi sebnek az orvoslására használhatná fel ugy, hogy abból egy esztendő alatt 3000 haj­léktalan munkáscsaládnak építhetne hajlékot. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Más irányban is lehetne ezerféle módon se­gíteni. Azonban ugy látszik, hogy a t. kormány a szűkölködő udvar iránt melegebben érző szív­vel viseltetik, mint a népnek bajai iránt. Nem akarom, t. ház, tovább az ország drága idejét pazarolni, (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Csak önök se pazarolják az ország drága millióit. (Ugy van! a szélsobal­oldalon.) Befejezem beszédemet. Nagy szerencsétlenségnek tartom ezt a törvényjavaslatot, eltekintve a politikai szem­pontoktól, a szocziális viszonyok, s a szoczialisz­tikus mozgalom szempontjából, nemkülönben a magas dinasztiának érdekében is. Mert azok a százezrek, a kiknek a napi betevő falatjuk sincs meg, már gondolkozni kezdenek és joggal azt mondhatják: régente még az uralkodók is humánusabbak voltak népeikhez, mert akadt köztük egy IV. Henrik király, a kinek az ké­pezte élete czélját és boldogságát, hogy leg­alább vasárnapokon minden parasztjának tyúk legyen a fazekában. A mostani uralkodók, vagy mondjuk: tanácsosaik pedig csak arra gondol­nak, hogy ha még volna, azt a tyúkot is ki­vegyék a parasztnak a fazekából; (Ugy van! balfelöl.) mert kell az a tyúk az udvari léhűtők és lenyalok hizlalására. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsobal­oldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Rákosi Viktor jegyző: Polczner Jenő! Polczner Jenő : T. képviselőház! Nem mond­hatom egyébnek, mint a magyar nemzet anyagi és erkölcsi, gazdasági és közjogi, sőt politikai érdekei ellen elkövetett súlyos és valóságos me­rényletnek azt a jelen törvényjavaslat formájá­ba öltöztetett teljesen indokolatlan, jogosulat­lan, igazságtalan és méltánytalan követelést, a mely szerint azt követelik tőlünk, hogy az udvartartás költségeit 10 évre állapítsuk meg, még pedig ugy, hogy az eddig évenkint fizetett 9.300.000 koronán felül, ezen már is felette nagy, óriási összegen túl, évenkint még két mil­lió koronát, tehát 11.300,000 koronát fizessen ez a szegény ország nem is a magyar király­nak, nem is a magyar udvartartásra, — mert ilyen nincs — hanem az osztrák császárnak, az osztrák császár bécsi udvartartása fényének emelésére. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én az ezt czélzó hazaíiatlan és a magyar nemzet boldogulhatásának gátat vető, a magyar nemze­tet életgyökereiben is megtámadó törvényjavas­latot visszautasítom; (Helyeslés a szélsobalolda­lon.) azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, sőt tovább megyek: már ma kijelentem, hogy én a költségvetésnek a királyi udvartartásra vonatkozó tótelét el­fogadni nem fogom; mert határozottan kijelen­tem, hogy a királyi udvartartás költségeire soha egyetlenegy fillért sem fogok megszavazni mindaddig, a mig a külön, önálló magyar udvar­tartás meg nem alkottatik és a mig törvénybe nem iktattatik az, hogy a király és a királyi család tagjai az évnek legalább fele részén át Magyarországon kötelesek lakni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nekem a. mostani udvartartást illetőleg sok és nagy kifogásom van, mert az udvar­tartás jelen szervezetével, a mely különben a tör­vénybe is ütközik, nem vagyok megelégedve; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) az azon szerve­zetben nyilvánuló súlyos közjogi sérelmeinket és abból folyó nagy anyagi károsodásainkat haladéktalanul gyökeresen és kíméletlenül orvo­solni kell. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt akarom, hogy a magyar királynak olyan udvar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom