Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-449
78 449. országos ülés 1904- június 27-én, hétfőn. Kovácsevics István: Kérem, Róma sem lett egyszerre felépítve; azért kell várnunk itt is, mig Magyarországot is egyszer ki lehet építeni. Kubik Béla: De mikor remény volt, hogy a magyar vezényszó meglesz, rögtön feléledt a horvát vezényszóra az igény! Polónyi Géza: Küzdeni érte nincsen bátorság, hanem leszedni az epret, az kellene. (Zaj. Elnök csenget.) Kovácsevics István: Mivel a magyarok és a horvátok közti viszony ma annyira elmérgesedett, ha ezen a bajon segíteni akarunk, a mi legszentebb kötelességünk, szükséges, hogy ezen bajok okait megismerjük. Nézetem szerint ezen bajok két idó'szakra osztandók, t. i. azon időszakra, a mely a kiegyezési törvényt megelőzte és arra, a mely utána következett. Nézetem szerint nem czélszerü, ha azokat a dolgokat bolygatjuk most, a melyek a kiegyezési törvény előtt történtek, hanem súlyt kell fektetni arra és vizsgálni kel] azokat a dolgokat, a melyek a kiegyezési törvény létrehozatala után felmerültek, mert ma már többé nem hibáztathatjuk az osztrákokat, Bécset, vagy a kamarillát azért, hogy köztünk az ellenségeskedés továbbra is fennál, mert ezen időszakban a magyar államnak lett volna kötelessége gondoskodni arról, hogy ezen ellenségeskedés megszűnjék. Ha az elmúlt 36 esztendőre visszatekintünk, számos hibára, mulasztásra akadunk, a melveknek következményeit eltávolitani kötelességünk. Generácziókon át herkulesi munkába fog ez kerülni, de most már elérkezett az ideje, hogy egyszer hozzáfogjunk. Evidens tény, hogy mily roppant nagy hiba törtónt akkor, a mikor a magyarok b. Rauch horvát bánt az ellene megindított hajsza miatt elejtették. Annál is inkább hiba volt ez, mert Rauch bán életfeladatául azt tette, hogy a magyarok és horvátok között a viszonyt kiegyenlítse és a barátságos egyetértést helyreállítsa. Ez természetesen a magyar állam ellenségeinek nem tetszett. Pokoli erővel kezdtek ellene működni azok, a kik akkoriban a Rauch elleni akcziót, izgatást vezényelték. Hallottam, hogy a b. Rauch ellen felhozott vádak alaptalanok és semmisek, de az izgatásra nagyon alkalmasak voltak. A magyar államellenesek akkor a volt határőrvidéken megjelent újságokban a legdurvább módon szidalmazták b. Rauch Levint, hogy őt ez által kényszerítsék sajtóper indítására ellenük. Rauch bán belement a kelepczébe és beperelte őket. Az akkori katonai hatóság azonban ezen pernek vitelére, elintézésére nem az illetékes petrinjei katonai törvényszék bíráját bízta meg, hanem hogy Rauch elvesztését annál sikeresebben elérhesse, máshonnan hozattak maguknak auditort, a kinek ügyességében jobban bíztak. És az intrikáknak sikerült, daczára annak, hogy maguk a rágalmazók előttem beismerték, hogy a vádak alaptalanok voltak, azt elérni, hogy az ügyes auditor mégis ugy intézze a dolgot, hogy b. Rauch Levin a becsület kérdésében pervesztes lett. Polónyi Géza: Éljen tehát a katonai igazságszolgáltatás ! Kovácsevics István: De ez nem volt az akkori magyar kormánynak egyedüli hibája. Még súlyosabb hibát követett el akkor, a mikor b. Rauch Levin után Horvátországban a kormányt oly elemekre ruházta, kik a magyar állam ellen mindig működtek, működtek kormányrajutásuk után és működnek ma is és működtek mindaddig, mig a magyar kormányt az 1883-as események álmaiból fel nem ébresztették. Polónyi Géza: Önök akkor is támogatták a kormányt! (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Kovácsevics István: Majd megmagyarázom ezt és hivatkozni fogok Kossuth Ferencz igen t. képviselő úrra. Mikor egy választás alkalmával egy magyar községnek választói nem voltak orientálva, hogy melyik pártra szavazzanak Horvátországban, mit csináltak? Választottak egy deputácziót és elküldték azt Budapestre Kossuth Ferencz képviselő úrhoz, megkérdezendő, hogy mit csináljanak, melyik pártra szavazzanak? És daczára annak, hogy akkor nem volt tudja Isten milyen magyar érzelmű kormány Horvátországban, Kossuth Ferencz képviselő ur mégis azt a tanácsot adta nekik, hogy szavazzanak csak a kormányra, mert igy inkább közelebb állanak a magyar államhoz, mintha más pártra szavaznának. Ezt hallottam én az emberektől. Hogy igaz-e, azt nem tudom. Polónyi Géza: Inkább arra, mint a Starcsevicsekre! Ez tiszta dolog. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Miért nem csináltak egy Rauch-pártot? (Ügy van! a szélsöbaloldalon. Zaj) Kovácsevics István: Gr. Khuen-Héderváry bánnak báni méltóságra jutása után megszűnt ugyan ez a magyarellenes párt pártnak lenni, de aknamunkáját nem szüntette meg. Ugygyelbajjal sikerült Khuen-Hédervárynak őket fókentartani, de teljesen megszüntetni nem sikerült. Látván és tudván ezt Horvátországban a magyarellenes párt, hogy már egyszer sikerült egy, a magyar kormány iránt őszinte hűséggel viseltető kormányt megbuktatni, a múlt évben ugyanebből a czélból tüntetéseket, zavargásokat és zendüléseket terveztek, állítólag azon czélból, hogy Horvátországban a törvényes állapotok helyreálljanak; pedig ez csak szemfényvesztés volt. Egészen más czélok lebegtek előttük. Amagyar állam megrontása volt főtörekvésük, mire a legközelebbi múltban kedvező alkalmat véltek látni, mert a magyar állam, a magyar kormány, a magyar nemzet tettereje az obstrukczió által le volt kötve. A magyar nemzet és magyar állam ellenségei, a hol csak lehet, azonnal sietnek a horvátországi magyarok ellen irányuló zendüléseket helyeselni és elősegíteni. Ebből két irányban következtethetünk. Az első
