Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

447. országos ülés 1904 június 24-én, pénteken. 4: pitva, nincs és nem lehet módom törvényes alapon ezt a hozzájárulást elengedni, annyival is kevésbbé, mert helyesen méltóztatik tudni, hogy ha katasztrofális vizelöntések esetén az egész társulat ily hozzájárulási költségei elengedtetnének, maga a társulat nem volna abban a helyzetben, hogy védgátjait és töltéseit felépíthesse. E miatt és a törvényben biztosított jogok hiánya folytán e kérdést illetőleg igennel nem válaszolhatok. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök; Molnár János képviselő ur kivan szólani. Molnár János: T. képviselőház! Vagy tiz évvel ezelőtt, a mikor Komáromban plébános voltam, egy szegény kőmüvesné jött hozzám keservesen panaszkodni, hogy férje két hónap előtt Pestre ment dolgozni és hogy mindig csak száraz leveleket küldöz neki, vagyis pénz és segítség helyett egyszerű levelet. ígéret volt a levélben akárhány, ele azt az ígéretet soha be nem váltotta az ígérő. Hát, t. ház, az a szegény Rábaszabályozási-társaság, illetve az abban lévő érdekeltek már közel 10—12 év óta folytonosan hallják a t. kormányok részéről, hogy mekkora jóindulattal van a t. kormány irántuk eltelve. Csak az a baj, hogy ez a jóindulat és ez a jóakarat határtalan, vagyis nem lehet megfogni. Hogy áll az ügy ? Ugy áll körülbelül, mint a t. földmivelésügyi miniszter ur elmondta, de nekem még ki kell az ö reláczióját egészítenem. Mikor a Rábaszabályozást megkezdték, akkor a Pertőről szó sem volt. Később azután a Fertőnek nagybirtokosai, a kik azt hitték, hogy a Pertőnek talaja Kánaán, a mint nagy részben az is, hozzájárultak a Rábaszabályozási társulat érdekeltjeihez és kérték, hogy őket is vonják be, vagyis a Fertőt lecsapolják. Talán nagyon jól érezték és tudták az érdekeltek, hogy mennyi kellemetlenségnek lesznek ők ezáltal kitéve, nem fogadták el az ajánlatot, nem akarták a Fertőt lecsapolni. Akkor a Fertő tulajdonosai a kormányhoz fordultak és a kormány kezdeményezése folytán 1885-ben megalkották a XV-ik t. czikket, a melyben kimondatott a Rábaszabályozási-társulatban az u. n. junktim arra nézve, hogy mig a Rábát szabályozzák, addig egyúttal a Fertőt is le kell csapolni és erre az előmunkálatra azonnal, rögtön, mindjárt 2.700,000 forintot el is költöttek és ennek a hányadát már tiz esztendő óta szenvedi ós fizeti az a szegény érdekeltség. Az volt a junktimmal kikötve, hogy először lesz a Fertő szabályozva, azután a Répcze és az Ikva. A Fertőt csakugyan el is kezdték szabályozni, meg is tették a leesapolásra az előkészületi munkálatokat 2.700,000 frt költséggel, és most, mint a t. miniszter ur épen mondotta, el is készítették a terveket, hogy most már a Fertőn a munkát megkezdjék. Azonban mi történt ? Épen a Fertő birtokosai, a kik azt követelték és kérték 1885ben, tehát 20 esztendővel ezelőtt, hogy lecsapolják a Fertőt, most nem akarnak erről hallani, megakasztották az egész akcziót és vissza akarnak lépni az egész ügytől a nélkül, hogy visszafizetnék azt a 2.700,000 forintot, a mit már a Fertő lecsapolásának előkészítésére a társulat elköltött. Ez a huzavona okozza azt hogy áll a munka, még pedig jó idő óta. És mi ennek a következménye? Az, hogy épen azon a napon, midőn én itt interpelláltam, azt irják onnan az én kerületemből, hogy az eszterházi és csornai választókerület nagy részét évente 5—10-szer elárasztja a Répcze, Ikva, hogy a legközelebb múlt ősztől fogva legalább 6-szor szakított a Répcze és kiáradt Csapod, Himod, Hövely, G-arta, Kapuvár, Vittnyéd, Szergény, Agyagos határában a János-ér, a Fekete-ér és a Kardos. Ha a vizünk elment, a mit előbb a földbe tettünk, elpusztul. Egy kicsit feltikkadva, a sárba mást vetett, ültetett a szegény nép azért, hogy újra rájöjjön az áradás. Most három napja szakított ismét a Répcze és most már ugy vagyunk, hogy az elárasztott szántóföldeken semmi többé nem teremhet, sőt a mélyebb fekvésű réteken szénát kaszálni sem lehet, mert Julius előtt a telitett talajról a viz el nem párolog. Szabó István: Győrmegyében is ugy vagyunk ! Molnár János: Mosonmegyében is ! T. ház! Miután én a t. miniszter ur szives válaszával, a mely külső formájára nézve becses, de belső tartalmára nézve, bocsánat a kifejezésért, nagyon értéktelen, azok után, a melyeket elmondtam, abszolúte nem lehetek megelégedve, mert hiszen mindig csak igér, ismét igér és csak száraz levelet intéz hozzám, ezért, bocsásson meg, de szives válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: tudomásul veszi e a földmivelésügyi miniszter urnak Molnár János képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség; e szerint kimondom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Miután a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik 1 óra 45 perczkor.)