Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

447. országos ülés 1904 június 24-én, pénteken. 43 előttünk áll már a kötelesség: tisztán gazdasági okokból megcsinálni g,zt a második földteher­mentesitést, a mely a kisbirtokos osztályt a vég­romlástól megóvja s annak exisztencziáját egy­szersmindenkorra szilárd, biztos alapokra fekteti. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem mellőzhetjük, t. ház, azt a fontos er­kölcsi szempontot sem, hogy ugy a közép-, mint a kisbirtokos osztály nem önhibájából jutott ily nehéz viszonyok és körülmények közé. (Hall­juk! Halljuk! jobb felöl.) Sokszor van alkalmunk e kérdésnek megvitatásánál azt a bizonyos, fe­lületeséggel odavetett kritikát hallanunk, főleg a középosztályt illetőleg, hogy ennek az osztály­nak sirját saját könnyelműsége ásta meg. Hát megengedem, sőt nem is tagadom, hogy fajunk könnyüvérüségének elég gyakori oly jelenségeivel találkozunk e téren, a melyek számos exisztenczia romlásának képezték alapját a múltban. De ha csak egy pillantást is ve­tünk a magyar földbirtok legutóbbi félszázados történetére, minden kétséget kizárólag megálla­pithatjuk ugy a középosztály bukásának, mint a kisbirtokos osztály eladósodottságának tényle­ges, valódi okát. Mindenekelőtt konstatáljuk azt a tényt, t. ház, hogy midőn az a nagy gazdasági és birtokjogi átalakulás bekövetkezett, mely minden átmenet nélkül sodorta át a földbirtokos osz­tályt a középkori gazdasági rendszerből a mo­dern pénzgazdaságba, az egészséges birtokviszo­nyok fejlődésének úgyszólván minden egyes fel­tétele hiányzott. S ehhez a súlyos helyzethez járult még az, hogy ama nagy elveknek meg­valósítását, a melyeket 1848-ban a nemzet lel­kesedése törvénybe iktatott, önvédelmi harczunk gyászos bukása folytán az az abszolút uralom vette kezébe, a mely mohó vágygyal sietett rá­tenni kezét ősi alkotmányunkra s elérkezettnek látta az időt Magyarországnak az összbiroda­lomba való beolvasztására. (Mozgás balfelöl.) A végrehajtásnak nehéz, finom tapintatot s önzetlen fajszeretet igénylő nagy munkája arra a tőlünk idegen, ellenséges indulatú kormány­zati rendszerre maradt örökül, melynek törté­nelmi hirü korlátoltsága és brutális önkénye már magában is megbénitá gazdasári életünk egészséges működésének szerveit. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pedig épen ezen lavinaszerű átalakulások nehézségeinek elháritásában lett volna szükségünk a legfinomabb, a legóvatosabb nemzeti politikára; szükségünk lett volna főleg azon segélyforrások megnyitására, a melyekből ily nehéz viszonyok között a magyar földbirtokos osztály elsősorban erőt meríthetett volna. Énnek a körültekintő, óvatos politikának azonban nyomait sem látjuk, t. ház, abban a valóban szomorú korszakban. Azon veszteségekkel szem­ben, melyek az ingyenes jobbágy-munkaerő meg­szüntetésével s a lezajlott szabadságharcz poli­tikai és gazdasági következményeiben a magyar földbirtokos osztályt oly érzékenyen sújtották, az egészséges hitelviszonyoknak, az egészséges gazda­sági fejlődésnek legprimitívebb feltételei is hiá­nyoztak. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Mert a miből ily nehéz viszonyok között a földbirtokos osztály elsősorban erőt meríthetett volna: a földtehermentesitésért járó kárpótlás, hosszú ideig csak illuzórius volt s a földbirtoko­sok annak kamatját sem élvezték hosszú ideig, midőn pedig évek múlva a kötvé­nyeket megkapták, a földtehermentesitésért járó kárpótlást nekik ép ugy meg kellett fizet­niük, mint bárminő más adófizető polgárnak, a kötvények értékesítése pedig az akkori viszo­nyok között az alacsony árfolyam miatt csak igen nagy veszteséggel volt lehetséges. Azt a nagy vagyon veszteséget pedig, mely mintegy 60 millió forintnyi magyar bankjegy elértéktelene­désével a magyar társadalmat érte, fokozta még a nemzet nyakába szakadó, addig nem ismert súlyos osztrák adózási rendszer egyenes és köz­vetett adóival, jövedékeivel és illetékeivel. A telekkönyvi állapotok rendezetlensége karöltve járt a hitelviszonyok teljes szervezetlenségével, mert hiszen tudjuk azt, hogy az 1848 : XIV. t.- ez., a mely egy magyar földhitelintézet felállítására ad felhatalmazást, csak papíron maradt, és a magyar földhitel súlyos igényeit a magyar föld­hitelintézet felállításáig, tehát bátran mond­hatjuk, hogy majdnem az egész abszolút uralom nyomasztó korszaka alatt erre hivatott hazai intézet nem szolgálta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És a midőn végre 1856-ban épen a gabonaárak rohamos hanyatlása idején meg­szűnt a moratórium, az adósságát törleszteni nem tudó földbirtokos osztály egy csapásra ki lett szolgáltatva a legkorlátlanabb uzsora ön­kényének ; és a földbirtokos osztálynak minden segítség, minden támasz nélkül kétségbeesve kellett néznie saját pusztulása elé. Az abszolút kormány pedig nemcsak hogy nem segített e bajokon, hanem mint számos jelenség igazolja, inkább örömmel és megelégedéssel látta annak a nemzetfentartó társadalmi osztálynak a pusz­tulását, a mely múltjánál és érzelmeinél fogva legnagyobb akadályát képezte mindenkor a czentralista törekvéseknek. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyesles a jobboldalon.) Nincs és nem is lehet okunk a magyar középosztály bukását másban keresni, mint azon katasztrófaszerü politikai és gazdasági válság­ban, a melynek súlyos következményeit hasonló viszonyok között a művelt világnak bármely más nemzete sem tudta volna nagyobb sebek nélkül kiheverni. És most, midőn történelmi világításban minden kétséget kizárólag megálla­píthatjuk azokat a súlyos tényeket, a melyek a magyar középosztály bukásának fő okozói vol­tak, nem lehet czélunk kicsinyes emberi gyarló­ságokban keresni annak a nemzetfentartó társa­dalmi osztálynak a bukását, mely évszázadokig becsülettel megállotta helyét nemcsak a lét­fentartás küzdelmeiben, hanem a haza iránti köte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom