Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

38 447, országos ülés 190í június lik-én, pénteken. B. Kaas Ivor: Elő fogom sorolni azon módokat és eszközöket, a melyekkel ezt némelyek tervezik. Kétségtelenül vannak bizonyos iparágak, a melyek a közös vámterület alapján is felvirágoztathatok, Ilyen a malomipar, a vasipar, a szeszipar, a kenderipar, a selyemipar. Ezen czikkek tekintetében Magyarország közös vámterület mellett is versenyképes, vagy legalább is némi állami protekczió mellett versenyképessé tehető. Azonban bármennyire kívánatos is ez, csak ugy érhető el, ha a kellő szubvenczió egyszersmind kellő védelemben részesül, vagyis ha azok a szerződések, a melyeket mi Ausztriával és a külfölddel a vámokra nézve kötünk, teljes mértékben megvédik a magyar ipar és mezőgazdaság erdekeit. Lehet valakinek álláspontja az önálló vámterület — nekem is az; lehet másnak politikai elvi álláspontja a közös vámterület — az önöké az. De kérdem: nem esztelenül cselekszik-e »z, a ki elvi álláspontjára való hivatkozással a gazdasági kérdésekben nem ir alá egy olyan szerződést, a melyből neki nagy haszna volna, csupán azért, mert ez ellenkezik az ő meggyőződésével ? Ugyebár esztelenül cselekszik ? Viszont, ha valaki — mint önök — aláírna olyan szerződést, — hivatkozván a közös vámterület elvére —- a melyből világos, hogy az Magyarország gazdasági önállóságát nem fogja elérhetni ; Magyarország iparát nem fejlesztheti alatta, Magyarország mezőgazdaságának kellő védelmet nem nyújthat, szóval: ha önök rossz vámszerződést irnak alá politikából, akkor ez nem kisebb, hariem sokkal nagyobb szerencsétlenség. A textil-ipart akarják itt fejleszteni. A textil-ipar igenis a legfontosabb iparágak egyike, de vájjon fináncziális szempontból hasznára válnék-e ennek az országnak ? Igen, de nagysokára. Ezen iparág létesítése a legnagyobb akadályokba ütközik; meggyökeresitése a legnagyobb áldozatokkal jár s nem tudom, hogy önálló vámteriilet nélkül sikerülhetne e, de külön vámterület mellett okvetlenül sikerülne. Már emiitettem, hogy nem vagyok feltétlen híve az önálló vámterületnek, ha helyébe egy jó szerződést vagyunk képesek állítani, de nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Meggyőződésem az. hogy a magyar állam íináncziáit csak az önálló vámterület mellett, a vámjövedelmeknek magyar czélokra való fordításával lehetne szanálni és biztosítani. Megemlítem itt azon nehézségek megkönnyitése és azon ellentétek áthidalása czéljából, a melyek inkább politikaiak, mint gazdaságiak, hogy pártom vezére, gr. Zichy Nándor két év előtti újévi beszédében azt mondván, hogy Magyarország jövője a gazdasági kérdéseknek helyes megoldásától függ, az önálló és közös -vámterület problémáját ekképen vélte megoldandónak: A külfölddel szemben ő közös szerződések kötését ajánlja, mert a külföldi államok részéről előnyösebb szerződéseket kapunk ugy, ha égy nagyobb terület piaczát biztosítjuk a számunkra, mint hogyha kisebb területek szerződnek azokkal az államokkal, de a belső fogyasztásban, Ausztria ipari igényeit és Magyarország mezőgazdasági igényeit véve tekintetbe, olyan termelési és fogyasztási differencziák merülnek fel, hogy ezek folytán itt különbözeti vámoknak behozatala szükséges, ugy a mint ez azelőtt történt és a mint ez jogilag lehetséges is. Ez nem alterálja a politikai összetartozást. Hiszen ugyanolyan helyzetben vagyunk Boszniával szemben is: Bosznia a monarchia keretében szerepel azon szerződésekben, a melyeket mi Olaszországgal, Németországgal vagy más államokkal kötünk, de azért Bosznia velünk szemben mégis egy nagyon kis vámkülzetet képez. Ha Boszniának megvan ez a joga, — Kállay volt közös pénzügyminiszternek ugyan szüksége volt azokra a jövedelmekre, de mondjuk, hogy szivén viselte a bosnyák érdekeket és a bosnyák ipar érdekében ő megtartotta a külön vámvonalat — akkor Magyarország számára Ausztriával szemben sem lehetetlenség ezen jog érvényesítése. Ismétlem tehát, hogy megvan a módja annak, hogy a nagy külpolitikai érdekeket a specziális magyar érdekekkel összeegyeztethessük és ezen esetben igenis megvan a forrása a minisztériumnak arra nézve, hogy az országnak gazdasági és pénzügyi szükségleteit jövőre is kielégíthesse. Más és jobb módot nem tudok és azon meggyőződésben vagyok, hogy minden kísérletezés, melyet tesznek, az részben sikerülhet, részben nem, de eredményt felmutatni nem fog. Az csak folytatása annak a gazdálkodásnak, a melyet a pénzügyminiszter ur 8 esztendeig folytatott és a mely folytonos rosszabbodásra vezetett közállapotainknak és nemsokára olyan válságig fog vezetni, mint a minő az volt, midőn Kerkapoly beszámolt, vagy az, a midőn Szapáry beszámolt. Ezzel befejeztem előadásomat, nem térek át a politikára, azt mások fogják pártom részéről is előadni és szorítkozom annak kijelentésére, hogy ezt a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a néppárton.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Dedovits György jegyző: Horánszky Lajos! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Horánszky Lajos: T. ház ! Az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat általános megbirálásánál elsősorban is két főszempont az irányadó. Az egyik szempont az államháztartási mér leg egyensúlyának kérdése, a mely, ha aktiv, ugy az állam és a magyar pénzpiacz hitelképességének egyik legfőbb feltétele biztosítva van, A másik szempont, mely belső gazdasági életünk fejlődésével függ szorosan össze, helyes