Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

462. országos ülés 1904- Julius 13-án, szerdán. 419 szülője (TJqy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és véleménykülönbségek merülhetnek fel. A messze jövőnek bizonytalansága nem zárhatja ki a kellemetlenségeket és épen azért már most, jóelőre kell gondoskodni arról, hogy a nemzet féltve őrzött szent koronája biztos helyen és ugy őriztessék, hogy ahhoz illetéktelen kezek erőszakkal se férhessenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) . A szent koronát ma a királyi várlakban őrzi az u. n. koronaőrség, a mely a maga szervezetében nem elég erős arra, hogy a szent koronát az érhető veszedelemtől és a netaláni erőszakoskodásoktól megmentse, de nagyobb baj az, hogy a szent korona olyan területen van, a mely felett a magyar kormánynak rendelkezési joga nincs. Ott senki más, mint a főudvarmesteri hivatal nem rendelkezhetik és nézeteltérés esetén már egy egyszerű visszautasítás is elégséges arra, hogy a szent koronához akár a koronaőrök, akár a kormány hozzá ne férhessenek. Nem is kell nagy erőszak hozzá, hogy a koronát akaratunk és a törvény ellenére a dinasztia valamelyik tagja külföldre vitesse és magát néhány lekenyerezett magyar urnak jelenlétében megkoronáztassa, a mint azt a történelem számos példával bizonyítja. A magyar korona őrzésére vonatkozólag vannak történelmi tanulságaink. Az mindig a nemzet rendelkezése alatt állott. Hiszen a korona csak egyszer kerül a király fejére; akkor, a midőn a királyt megkoronázzák. Az a jelvény, mint szimbólum azután ismét a nemzetnek feltétlen rendelkezése alatt marad és most már a királynak hozzájárulásával is őriztetik, azonban őrizni ugy kell, hogy a felett kizárólag és egyedül csakis a nemzet rendelkezhessék. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én ezt a kérdést csak egyszerűen felvetettem, t. ház, mert hiszen érdemes volt felvetni. Határozatot nem akarok provokálni és a megoldásra vonatkozólag még csak véleményt sem nyilvánítok. Én ismerem az erre vonatkozó törvényes intézkedéseket; tudom azt, hogy törvény szerint Budán kell őriztetni a koronát, de sehol sincs megírva, hogy a császári főudvarmssteri hivatal rendelkezése alatt álló területen kell azt őriztetni, hanem igenis olyan helyen, a melyhez a magyar nemzet hozzáférhet. Ha Budán nincs erre alkalmas hely, itt van ez a kolosszális, óriási nagy épület, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) volna itt elég hely és alkalom arra, hogy a korona itt őriztessék. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szóval: van megoldási mód, t. ház, és ezt a megoldási módot nekünk okvetlenül keresnünk kell. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azért én jóakarólag fordulok az igen t. miniszterelnök úrhoz és a t. kormányhoz, hogy ezzel a kérdéssel addig foglalkozzék, a mig valamely komolyabb óvintézkedésnek kényszerű szüksége be nem áll. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! A czivillista felemeléséhez nagyon természetesen hozzá nem járulok. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem is kell mondanom, hogy elsősorban azért nem, mert szegények vagyunk, de azért sem, t. képviselőház, mert én véteknek tartom anyagot és erőt szolgáltatni idegen kéznek a mi létünk rovására. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Bennem, t. ház, a ki igyekeztem végiglapozgatni nemzetem történetét, az az erős meggyőződés és hit él, — lehet, hogy elfogultság, lehet, hogy túlságos képzelődésnek az eredménye — hogy nem szűnt meg még ma sem a Habsburg-dinasztiának és az osztrák császári háznak az a törekvése, a melyet II. József legélénkebben tüntetett fel, és a mely abban nyilvánult, hogy Magyarországot olvaszszák Ausztriába és tartományt létesitsenek belőle. Molnár lenő: Tisza István az élő kifejezője ennek a birodalmi czentralisztikus politikának! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Ez a veszedelmes törekvés ma még pihen, azaz én csak azt gondoltam, hogy pihen, de ime a tavalyi év szomorú bizonyságokat szolgáltatott e törekvés létezése mellett. A mi törvényeink, t. ház, csak addig jók, addig helyesek, a mig a dinasztia érdekeivel össze nem ütköznek, és a mig mi jogaink és törvényeink érvényesítése tekintetében csendesen maradunk és szelíden viseljük magunkat. (Ugy van! balfelől.) Hiszen csak egy nemzeti láz fogta el tavaly a sziveket; csak egy vágy uralgott az. emberi lelkeken; itt benn a képviselőházban csak néhány ember igyekezett azon, hogy ezen vágyak teljesüljenek; hogy jogos kívánságainknak végre valahára derűjét lássuk: és ime, az a törekvés, a mely Magyarországot Ausztriába akarja beolvasztani, a chlopy-i parancsban kimutatta foga fehérét. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tett-e akkor egy erőszakos lépést ez az ország ? Hiszen csak lelkesedett; csak lelkesedésének adott erősebb hangot, s ime, megjelenik a császár és kardjára üt; hivatkozik hagyományaira; hivatkozik őseire és azt mondja: »Ezt én igy akarom és igy parancsolom«. T. képviselőház, mondjuk, hogy ez elhirtelenkedett cselekménynek következménye volt, de mi vigaszt találunk mi a jövőben? Ősz, öreg királyunk az élet vége felé közeledik, és mi nem törődünk azzal, hogy a vég után mi fog következni? Mindnyájan érezzük azt a lelkünkben élő bús sejtést, hogy kellemetlenebb, roszszabb napok jönnek ránk, s mégis összetett kézzel, közönynyel mulasztjuk el azokat a drága perczeket, a melyeket felhasználhattunk volna tavaly és felhasználhatnánk most, hogy nemzetünk jogainak megerősítésével és kivívásával megerősítsük ezt a nemzetet is élő hitében az iránt, hogy eltiportatni, elnyomatni a jövőben sem fog. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem tudom ezt megérteni; hiszen az eseményeknek •,:w