Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

462. országos ülés 190h se tökéletes, se tökéletlen magyar udvartartás, hanem igenis egyedül és kizárólag császári udvartartás van, (Egy hang a szélsöbalóldálon: És Icamarilla!) és a mi rossz és tökéletlen van ebben, az mind német; a mi jó és tökéletes van benne, az a — magyar pénz. (Vgy van! a széls'óbaloldalon.) A magyar pénzről jut eszembe egy igen lényegtelen körülmény, a mely azonban nem azért lényegtelen, mintha én súlyt nem helyeznék rá, hanem azért, mert nem akarok belőle kázust csinálni. A rossz nyelvek azt beszélik, — és én hajlandó is vagyok nekik hitelt adni — hogy a mikor a magyar államkincstár a magyar királyi udvartartási költségeket kifizeti, vagy Bécsbe szállítja, akkor azt az elismervényt, vagy nyugtatványt német nyelven irva kapja meg a főudvarmesteri hivatal révén a császári és királyi udvari pénztártól. Sőt — a mit aztán igazán nem akarok elhinni — azt is hallottam, hogy ezt a magyar pénzt a magyar kincstár német levél kíséretében küldi Bécsbe, (Zaj és felMáltásoJc a szélsöbalóldálon: Gyalázat!) Én nem merem ezt mint pozitívumot állítani, azonban igen lekötelezne engem is és, azt hiszem, minden magyar embert az igen t. pénzügyminiszter ur, ha ezen általam most emiitett dolgokat megczáfolná, illetőleg az ellenkezőjét bizonyítaná az által, hogy alkalmat adna a vonatkozó iratoknak, az eredeti okmányoknak betekintésére. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) T. képviselőház! Ezt a valószínűleg létező visszaélést azért is hoztam fel, mert a mai kormány rendkívül szeret hivatkozni holmi szokásjogokra, (Vgy van! balfelöl) és az ellenzék szemére szokta vetni, hogy ez ellen kifogás nem tétetik. Én íme, most egyszerűen megteszem ezt a kifogást; adja Isten, hogy ne legyen igazam, én örvendenék legjobban. Ha igaz az, hogy Magyarország hosszú évek során át oly nagy összegeket szavaz meg a magyar királyi udvartartás költségeire, akkor nagy hiba az, hogy az országnak, a mely ezt a pénzt megállapítja, kiutalványozza és kifizeti, nincsen ellenőrzési joga, hogy legalább arról győződjék meg, hogy ez a pénz csakugyan legnagyobb részében tulajdonképen rendeltetésére: a magyar udvartartás költségeire fordittatik. Ha kutatom, kit terhel a felelőség, kénytelen vagyok konstatálni, hogy senkit, mert hisz a magyar kormánynak erre nézve beavatkozási joga nincs; a főudvarmesteri hivatal, a mely ezt a pénzt kapja és elkölti, nem tartozik a képviselőház hatásköre alá, maga a király pedig nemcsak alkotmányos törvényeinknél és felfogásunknál, de a köteles tiszteletnél fogva is minden felelősségrevonáson felül áll. Senki sincs tehát, a kit felelősségre vonhatnánk és igy történhetett meg az a nagyon szomorú dolog, hogy 37 esztendő óta a legnagyobb és legszentebb nemzeti czélokra kiadott 335 millió koronának több mint 90°/

0-a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXVI. KÖTET. Julius 13-án, szerdán. 417 fenséges hivatásától elvonatott, és kizárólag császári czélokra és osztrák érdekek istápolására fordíttatott. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Egry Béla: Bécs város emelésére! Barabás Béla: A czivíllista megszavazása alkalmával a kormányok, az előadók mindig meggyőző indokul használják fel azt a körülményt, hogy kívánatos a Felségnek Budapesten való tartózkodása, sőt, ha ez ritkán megtörténik, erre mint szép bizonyitékra is hivatkoznak. Konstatálom, hogy valamennyi ilyen tárgyalás alkalmával ez mindig igen sikeres eszköz volt a közvélemény megnyerésére és a szavazatok kiérdemelésére. Minden kormány, kezdettől fogva egészen a mai napig, ezt a tetszetős körülményt színezte ki. Az 1870-iki tárgyalás alkalmával pl. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, hogy kapaczitálja a képviselőházat, iey szólt (olvassa): »Még csak egy észrevételem van. Egy t. képviselő ur láthatatlan kezekről és a nemzet jelleméről szólott. Én megmondom, mit látunk most, a mit előbb nem láthattunk. Látjuk teljesedve azt, a mi után a nemzet századokon át vágyódott: körünkben látjuk ő Felsége uralkodóházát, mely az évnek majdnem felét Magyarországon tölti, a mi mindenesetre neveli az udvartartási költségeket, miután két helyen tart ő Felsége a törvényekkel egyezőleg udvart.« Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy ugy látszik, miszerint ő Felsége akkor csakugyan többször fordult meg Budapesten, mint most. A helyzet akkor, 34 év előtt sokkal kedvezőbb volt, mintha későbbi évek folyamán. (Ugy van! bal felöl.) És ha igy van, a mint Lónyay pénzügyminiszter mondja, akkor ő Felsége a törvényeknek megfelelőleg két udvart tartott: Budapesten is, Bécsben is. És ime, ezekről ma már nem lehet beszélni; ezekről semmit se hallunk. Ugyanezt az itt tartózkodást mint főindokot hozta fel az igen t. miniszterelnök ur is, a midőn egész melegséggel adott kifejezést azon hő óhajának — szórói-szóra idézem —• hogy: »a királyi várlak kiépítése épen azon czélbói törtónt, hogy ezután necsak ő Felségének, hanem az uralkodóház többi tagjainak is magyar otthonát képezze, a hol ha hazajön, Budapesten megfelelő ellátást nyerhessen.« Ez természetesen helyes óhajtás, de épen azért szomorú bizonyítéka annak, hogy ezelőtt a magyar királynak a budai királyi vár nem volt otthona, hanem csak kiránduló helye. Majd meglátjuk, hogy lesz a jövőben és mennyiben lesz az a királyi várlak a jövőben ő Felségének otthona. De akár többet, akár kevesebbet tartózkodik itt a király; akár hazajön, akár nem jön haza: mi köze van ennek a czivíllista nagyságához és felemeléséhez? Hiszen a királynak Budapesten való lakása és huzamosabb tartózkodása nem a czivíllista nagyságától vagy felemelésétől függ: hisz ez kalmár gondolkodás, ez prózai elbírálás lenne; de igenis, a czivíllista megajánlásától, 53