Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-462
HGi. országos ülés 190b Julius 13-án, szerdán. 109 Kovács Pál jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. képviselőház! Igen sokan szemünkre vetik azt, hogy ezzel a törvényjavaslattal oly hosszadalmasan foglalkozunk. Nincs oka senkinek e szemrehányást megtenni, mert hiszen az előttünk fekvő törvényjavaslat tudvalevőleg 10 évenkint egyszer fordul csak elő, 10 évenkint csak egyszer van alkalom arra, hogy ezen törvényjavaslattal és az azzal kapcsolatos kérdésekkel "Jehatóan foglalkozzunk. Most már 13 esztendeje, hogy nem foglalkoztunk a czivillistának sem megállapításává], sem felemelésével; azt hiszem, ilyen hosszú idő után Benki sem veheti rossz néven, ha ezzel különösen az ellenzék behatóan és kötelességszerűen foglalkozik, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De nemcsak az a körülmény, hogy ritkán, csak minden 10 évben foglalkozunk ezzel a kérdéssel, hanem más is késztet bennünket arra, hogy alaposan megvitassuk ezt: késztetnek azok a mellékkérdések, a melyek a czivillista megállapításával természetszerű összeköttetésben vannak és a melyek részint már a porlepte akták között vannak, részint pedig a feledékenység borul rájuk. Illő tehát, hogy azokat felszínre hozzuk, hogy azokkal a képviselőház foglalkozzék már csak azért is, hogy a jövő képviselőházak és törvényhozások lássák, hogy minő adatok és minő körülmények merültek fel ezzel kapcsolatosan. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Mielőtt belemennék a törvényjavaslatnak érdemleges tárgyalásába, kötelességemnek tartom elsősorban kiterjeszkedni és feleletet adni arra a lényeges kérdésre, hogy miért van az a természetellenes és visszás állapot, hogy a királyi udvartartásnak költségeit 10 évről 10 évre állapítjuk meg. Minthogy ezt a magam részéről teljesen helytelennek tartom, kötelességem ezzel elsősorban foglalkozni azért, hogy azon óhajomnak és akaratomnak adjak kifejezést, hogy jövőre nem tizévenkint, sem rövidebb időnkint, hanem minden esztendőben külön állapíttassák meg a királyi udvartartásnak költsége. Hogy beigazoljam azt, mennyire nem helyes álláspontja volt elődeinknek, a kik a tiz évről tiz évre való megállapítást kontemplálták, hivatkoznom kell az 1870. év márcziusában tartott képviselőházi tárgyalásokra, a hol azt a körülményt, hogy tiz évi megállapítás történjék, háromféle szompontból bírálták el. Az első szempont az akkori pénzügyi bizottságnak álláspontja volt. Ez az álláspont, mihelyt tárgyalás alá került a képviselőházban, rögtön meg is bukott. Az akkori pénzügyi bizottságnak az volt az álláspontja és okoskodása, hogy a királyi udvartartási költség összegének hosszabb időre való megajánlását a pénzértéknek és áraknak idő folytán bekövetkező változásával tartja indokoltnak. A tárgyalás folyamán Henszelmann Imre felszólalása folytán elfogadták az ő érvelését, a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. ki az évenkinti megszavazásnak volt a híve és az évenkinti megállapítást kívánta és ezt azzal indokolta, hogy nem állhat meg a pénzügyi bizottságnak feltevése, mert vagy csökken a pénz értéke és akkor ez a czivillista rovására esik, vagy pedig emelkedik, s akkor az adózó polgárok vannak megrövidítve. Ez az indokolás tehát akkor a képviselőháznak egyhangú felfogása szerint elesett. Következik a második álláspont. Ez már közjogi szempontból volt veszedelmes. Ez Lónyay Menyhért, akkori pénzügyminiszternek álláspontja volt, a ki az 1867: XII. t.-czikk 7. §-át ugy értelmezte, hogy az egész udvartartási költségeknek a fele Magyarország, fele pedig ő Felségének többi tartományai által viselendő. És mert ez az akkori pénzügyminiszter felfogása szerint igy volt, ez arra ösztönözte a kormányt, hogy előzetesen Ausztriának kormányával tárgyalásokba bocsátkozzék a czivillistának megállapítása végett. Ezen veszedelmes álláspontnak azonban szintén két erős ellenzője akadt. Az egyik volt Ghyczy Ignácz, a másik Tisza Kálmán. Érdekes, t. képviselőház, Ghyczy Ignácznak e tekintetben elfoglalt álláspontja, a ki felolvasván az 1867 : XII. törvényczikk 7. §-át, ebből azt a következtetést vonja le, a melyet az egész képviselőház magáévá is tett, hogy (olvassa) : »Ezen törvényczikk szerint tehát az udvartartási költség nem közös, következőleg Magyarország törvényhozása azt a magyar király számára önállóan és egészen függetlenül határozza meg attól, a mit az osztrák császárság törvényhozása az osztrák császári udvar számára időrőlidőre megszavazni szükségesnek tart.« A másik szintén igen érdekes álláspont volt, a miként azt már jeleztem, Tisza Kálmán felfogása. Felolvasom ezt a felfogást is, hogy élénk világosságot vessen az akkori képviselőháznak gondolkozására, a mely akkori képviselőházi gondolkozás és felfogás akasztotta meg azt, hogy az idők hosszú folyamán nem keveredtünk bele abba a felfogásba, a mely Lónyay pénzügyminiszternek a felfogása volt. Tisza Kálmán igy szólt az 1S70 márczius 19-én tartott képviselőházi ülésen (olvassa): »Hanem igenis helytelenítettem azt, hogy daczára ezen törvénynek, a mi udvartartásunk költségeinek megállapítása, a mint a budgetből kitűnik, kiegyezkeclés tárgyává tétetett, holott erre semmi szükség nem volt, mert a magyar királynak udvartartási költségeit a magyar országgyűlésnek önállóan kell megállapítani.« Gabányi Miklős: Ezt mondta a papa! Barabás Béla: Ez volt a második szempont, a melyre, igen helyesen, ráhelyezkedett a képviselőház, és a mely szintén elleneszől annak, hogy a királyi udvartartás azért állapíttassák meg tizévenkint, hogy a két kormány előzetesen tárgyalásokba bocsátkozzék a czivillista összegének nagysága felett. 52