Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

?>í kkl. országos ülés 1904 június 2i-én, pénteken. Ha valamely gazdának 1000 frt évi jövedelme van, s ő bármily okból 1000 frt adósságot csinál, a miért 50 frt kamatot fizet, esztendőre már neki csak 950 frt jövedelme van. Ha azonban ő továbbra is azon a nivón akar költekezni, mint azelőtt, vagy még évrőlévre magasabb szinvonalon költekezik, akkor természetesen mindig jobban és jobban elfogy a jövedelme, kimerül az ő egész szabad jövedelme, s végül bekövetkezik bizonyos katasztrófa, akár csendes likvidáczió, akár a valóságos bukás. (Ugy van! a baloldalon.) Ettől az úttól óva intem a magyar államot, mert ugy látom, bogy erre az útra térünk. Magyarország nem gazdag állam. Francziaország után leggazdagabb a földje és az ég áldása rajta. Ha ez nem volna, a mi gazdálkokodásunk után már régen a legszegényebb ország volna. De hogy mennyire szegények vagyunk, azt mutatja a minapában valamelyik lapbban a Magyarországon élő milliomosokról megjelent komoly statisztikai kimutatás; összeszámlálták a gazdag embereket s azt találták, bogy Budapesten a tőkepénzesek és más virilisták — az ő becsüje szerint, én nem állok jót annak alaposságáról, csak azt tudom, hogy alapos oldalról jött — összes száma, azok, a kik két millió korona tiszta vagyonnal rendelkeznek, 30. És az országban azon földesurak száma, a kik százezer forint tiszta szabad jövedelemmel bírnak, 34. Körülbelül ugy áll tehát a dolog, hogy Magyarországon ingó és ingatlan vagyont véve, nincs még száz milliomos sem. Nézze meg akárki a legkisebb nyugati államot, egy-egy középnagyságú várost nyugaton: több milliomos van benne, mint egész Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De ha milliomosaink nincsenek, van-e gazdag középosztályunk ? Madarász József: Van eladósodott! B. Kaas r Ivor: Van egy eladósodott középosztályunk! És ha nézzük, van-e gazdag parasztságunk, a milyen gazdag népből épült fel a norvég állam és annak nagy kultúrája, vagy a szabad Svájcz, van-e nekünk gazdag népünk, mint a gazdag Francziaországnak az ő dus parasztságával ? Tessék kimenni a főváros utczáira és megnézni a mezítlábasokat. Tessék elmenni a Felvidék völgyeibe és nézni, mit főz az a szegény ember, a ki csak faházban lakik, krumpliból és káposztából él. Magyarország szegény állam és ennek a szegény nemzetnek van egy milliárd és kétszáz milliós költségvetése. 1200 milliós költségvetés nem ilyen kicsiny, szegény országnak való, nem ilyen eladósodott országnak való, a hol az adósság általános, a hol alig tudnak mutatni telekkönyvet, alig tudnak mutatni a fényes palotákból Budapesten százat, a mely ne volna megterhelve, mondjuk: túlterhelve. (Iqaz! Ugy van! a baloldalon.) És a hol azok a tőkék, a melyek ezeken a birtokokon és házakon teherként vannak, nem a nemzet tőkéi, hanem külföldből beszármazott tőkék, a hol az államnak kamatai külföldre mennek nagyrészt, a hol a záloglevelekért, a vasutakért, a mindenféle kötvényekért és részvé nyékért a kamatok külföldre mennek. (Az elnöki széket báró Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.) Az ily államnak — a miniszterelnök urnak valóban igaza van — a legszigorúbb takarékosság volna javasolva és azt a takarékosságot ebben a budgetben a kormánynak eddigi 8 havi gazdálkodásában ugyan ki látja, ugyan hol látja! (Igaz! a baloldalon.) Még sem lehet megállítani sem a napot, sem a feilődést. Ha Magyarország arra a koplalási rendszerre tér át, hogy megvonná magától a fejlődésnek okszerű és szükséges kiadásait, akkor lehetetlenné válnék a nemzetek nagy versenyében. Körülöttünk virágzó szabadságu népek, hatalmas államok, nálunk egy elszegényedő nép, a melynek nem jut sem a napi szükségleteire, sem kultúrájának fokozására, kivévén természetesen azokat a katonai kiadásokat, a melyek a védelemről bőven gondoskodnak. Hát uraim, akkor elmaradunk és ezen elmaradottságunk következtében elvesztjük az államot, magát a nemzetet és az országot. (Iqaz! Ugy van! balfelöl) De hát mind e mellett nekünk a fejlődésről gondoskodnunk kell. Mi teendő ezen állapotban? Az adósságok kamatai emelkednek, a budget emelkedik, a budget szerint a jövedelmek nem emelkednek, részben csökkenés áll be, az igények — részben jogosult, részben jogosulatlan igények — szaporodnak, hát mi lesz ebből? A jövedelmek fokozása válik elkerülhetetlenné. Gondolom, a pénzügyminiszter ur nem lesz velem ellenkező nézeten. Igen, de hogyan? Adóemeléssel? Lehet Magyarországon az adókat emelni? Európa összes nemzetei közt aránylag legtöbb adót fizet a magyar. Ha még fokozzuk az adóterheket, kétségkívül nagyon megtámadjuk azt a máris megtámadott vagyonállományt. A jövedelmek fokozása lehet mesterséges, lehet természetes. A természetes fokozás ellen nincs kifogásom, sőt nagyon örülök rajta, feltéve, hogy alatta nem azt értjük, hogy adminisztratív utón srófoltatnak fel az adók az adókulcsoknak meghagyása mellett. Mert az azután arra a szegény adófizetőre teljesen mindegy, akár a pénzügyigazgatóság veti rá a nagyobb adót, akár uj törvény alapján vetik ki azt rá. A teherviselési képesség az, a mi e tekintetben határoz. Szerintem az adóemelés ki van zárva és a magyar ellenzéknek pártkülönbség nélkül, sőt magának a kormánypártnak mint felelős pártnak legnagyobb kötelessége követni azt a német mondást: Keine Mehrbelastung, a népnek minden ujabb megterhelése ellen a leghatározattabban tiltakozni, állást foglalni! (Helyeslés balfelöl.) Népképviselők