Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

386 í6i. országos ülés Í90í Julius 12-én, kedden. Hock János: Kérem, t. képviselőtársam, ez becsületbeli és erkölcsi kötelesség. Annyival inkább az, mert itt nem egyéni szempontok, hanem nagy nemzeti érdekek forognak koczkán. Itt nemcsak áruló lehet az ember, hanem itt hazaáruló is lehet. Tehát súlyosítja az ő hibáját, bűnét az által, hogyha a nagy nemzeti érdekeket magános egyéni szempontoknak, érdekeknek rendeli alá, (Ugy van ! bal felöl.) Nem hiszem, hogy a magyar parlamentben akadjon ilyen elvetemült gonosztevő. De méltóztassék meghinni, a nagyközönség, a mely szintén okoskodik, mert értelmes lényekből áll és szive van, nem tudja megérteni, hogy mi az oka ennek a parlamenti tétovázásnak, magyarázatot keres rá és az a gyanú, a mely, ugy-e, könnyen hozzáférhet a lelkekhez, ott lángra lobbanthatja a legpiszkosabb indulatokat is. Azért, t. képviselőtársam, ismétlem, erős, nemzeti érdekből kifejtett ellentállással és erős ellenzéki akcziókkal tudjuk csak a közönség szemében önmagunkat és parlamentáris eljárásunkat tisztázni. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Nem szentelt vízzel! Hock János: Ha ez nem történik meg, t. ház, méltóztassék nekem meghinni, a nemzet jövője iránti hit is megrendül és nemcsak a bizalom veszett el a törvényhozásban, hanem a nemzeti eszmékért való küzdelem is hiábavaló. (Ugy van! a Ml- és a széls"baloldalon.) Nem a villám töri le, nem a vihar sújtja le a mi alkotmányunk ezredéves törzsökét, hanem megölik a benne lappangó élősdiek, megöli a szú, lassú sorvasztással. (Ugy van! Tetszés balfelöl.) Nem kell itt jövendőmondó tehetség; itt csak egyszerűen fel kell nyitnia az embernek szemét, hogy minden tekintetben tisztán lásson; és mindenki Játhatja, hogy a miniszterelnök ur rövid lélegzetű kormányzása alatt már is menynyire egymásra torlódtak a közjogi, a nemzeti sérelmek, a melyeknek naponkint szaporodó visszaéléseivel szemben ez a parlament csüggetegül, szárnyaszeggetten áll. A klasszikus mondás szerint post equitem sédet atra cura; a miniszterelnök ur lába nyomában is mindig ott jár a nehéz, hazafias gond, És, mint az a mesebeli fekete rém, a kiről azt állítják, hogy a mit kezével csak megérint, azon a pestis terjed szét, ugy a miniszterelnök ur is, a mihez eddig csak hozzányúlt, szerencsétlenül, a mit csak eddig keze nyomával megérintett, ott következetesen látjuk, hogyan pusztul ki a nemzeti gondolat, mint a hogy a virágból is kivesz a szín és illat, mikor a dér lehelete megfagyasztja. (Tetszés balfelöl.) Mindenütt látjuk azt az általános bomladozást, a mely a közkormányzat minden ágában következetesen kiirtja a nemzeti erőt, a faji önérzetet, hogy ez által azt a nemzetet vagy egy erőszakos kitörésre készítse elő, vagy pedig lassankint megérlelje ezt a nemzetet a szolgaságra. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Látunk egy megdöbbentő esést a lejtőn lefelé. Látjuk ezt a robbanást és nincs erőnk, hogy feltartóztassuk, és nem tudjuk, hogy hol fog végre ez a mozgalom megállani. S ez a rohanás irtózattal tölti el minden igaz, becsületesen érző magyar ember szivét. Istenem! Hát mi lesz ennek a vége? Hát hova fogunk jutni, ha évszázados küzdelmeinkben szerzett jogainkat, ha alkotmányunknak ősi, vérrel szerzett kincseit ilyen pazar kezekkel eltékozolni engedjük? T. ház! Ha egy éretlen ifjú, akár könnyelműségből, akár nagyzási hóbortból családi vagyonát kezdi eltékozolni, nincs állam a világon, a mely ne nyújtana arra jogvédelmet, hogy az ősi vagyont legalább romjaiban tőle megmentsék. Csak ez a lenyügzött, ez a tehetetlen nemzet kénytelen ölhetett kezekkel nézni, hogy múltjának drága örökségét hogyan fecsérlik el a hatalom mámorában az ő könnyelmű államférfiai. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Csak ez a nemzet érzi át újra meg újra annak a sziklához lánczolt Prometheusnak kínjait, a kinek tűrnie kellett, hogy oldalának sebeit minden nap véresre tépje egy-egy, a zsákmányra, a májra lecsapó keselyű. T. ház! Elmondhatjuk erre mi is: óh gonosz falánkság, mely a hatalom dőzsölő asztalánál évszázadok munkájának vérrel és verejtékkel szerzett gyümölcseit teszi ilyen rövid idő alatt tönkre! Ez a pazarlás a nemzeti jogokban és eszmékben szomorú az egész országra nézve, de szerencsétlenség azokra nézve is, a kik ennek bűnszerzői vagy bűnpártolói, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert nemzetellenes irányzatokat sem a lelkiismeretbeli, sem a történelmi felelőség alól nem lehet kimenteni azzal, hogy hisz az illetőnek nem volt a nemzeti dolgok iránt érzéke! Az megtörténhet, hogy egyes embernek hiányzik bizonyos érzéke, mondjuk aszinérzéke, és nem tud megkülönböztetni színeket, de erre az emberre vonatok vezetését őrültség rábízni, mert száz és száz ember életét veszélyezteti. Az megtörténhet, hogy valaki nevelésénél vagy politikai iskolázottságánál fogva a nemzeti érzéket szivéből elveszti, ez kipusztul belőle, de ennek a kormánygyeplőt a kezébe adni, hogy milliók sorsa felett uralkodjék, egy nemzet jövője felett dönthessen, szintén könyelműség. (Elérik helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mikor kormányzati tévedésekkel egy nemzeti jövő fejlődésének vágjuk mi az útját, akkor később hiába hivatkozunk a mi szubjektív jóakaratunkra, meggyőződésünkre. Ha az ország jövőjét tévedésekkel elpusztítottuk vagy annak kárt okoztunk, később azt semmiféle magábaszállással, vezekléssel jóvátenni nem áll a mi hatalmunkban. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én nem vonom kétségbe, hogy a miniszterelnök urnak megvan az a jó szándéka, hogy a maga módszerével ezt az országot ugy a hogy, ismétlem, a maga módszerével boldogítsa, de viszont minden cselekedete azt bizonyitja, hogy