Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-461
i6i. országos ülés 1904- Julius 12-én, kedden. 383 Magyarország iparának és kereskedelmének érdekére, akkor mindenesetre a szokásos udvari szállítói czimeket Magyarországon ép ugy adományozná, mint adományozza Ausztriában, annál is inkább, mert az ezen czimek adományozásával járó taksa az illető ország ipari és kereskedelmi intézményeinek fellendítésére szokott felhasználtatni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hogy áll a helyzet ebben a tekintetben ? A kezeimnél lévő, igaz, hogy magánforrásból eredő összeállítás szerint (Halljuk! Halljuk. 1 ) Bécsben adományoz tátott udvari szállítói czim 472, a többi osztrák tartományokban 357, tehát Ausztriában összesen 829. Ez az udvari szállítói czim külföldi kereskedőknek is szokott adományoztatni s ilyen külföldi kereskedőknek adományoztatott 162 udvari szállítói czim. Ezzel szemben Magyarországon és pedig Budapesten 91, Magyarország és Erdély vármegyéiben 44, Horvátországban és Szlavóniában 6, öszszesen 141 udvari szállítói czim adományoztatott. Ez arány tehát ugy áll, hogy még a külföldi udvari szállítóknak száma is, a kik L62-en vannak, lényegesen meghaladja a magyarországi udvari szállítóknak számát, az Ausztriában lévő udvari szállítók száma pedig hétszerese, nyolczszorosa a Magyarországon lévőknek. Ez csekély dolog, de ebből is azt látjuk, hogy az udvar Magyarországot fumigálja és azzal egyáltalában nem törődik. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) A miniszterelnök ur felszólalása alkalmává], midőn a czivillistának felemelését ajánlotta, maga is azt mondotta, hogy egyáltalában nincs kizárva, hogy Magyarország megvalósíthassa a magyar udvartartáshoz való jogát. Erre nézve azonban eszközül csak a tapintatot és a türelmet ajánlotta s ebből kifolyólag, ugy látszik, hogy az 6 véleménye az, hogy a magyar udvartartás létesítése egy nagy kegy, nagy engedmény, nem pedig a nemzet jogának érvényesítése. Mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy mi nem kegyet kérünk, hanem keressük az ország jogát és kívánjuk annak törvényes eszközökkel való megvalósítását, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert az már csak nem képezheti kérdés tárgyát, hogy mi követelhessük azt, hogy azokat a milliókat, a melyeket mi expressis verbis a magyar királynak magyar udvartartására adunk, valóban arra a czélra fordítsák, a mire adattak, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt tehát nem arról van szó, hogy legfelsőbb kegyet és engedményeket kérjünk, hanem arról, hogy követeljük meg a kormánytól, hogy valósítsa meg az országnak törvényekben biztosított jogait. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különben is már megkísértettük a várakozásnak, a türelemnek és az úgynevezett tapintatosságnak útját, a mely eddig mindig abban nyilvánult, hogy feltétlenül meghajoltunk a legfelsőbb akarat előtt és nem kívántuk érvényesíteni a nemzetnek kétségbevonhatatlan jogát. Ennek a szomorú helyzetnek az a szülőoka s a magyar nemzet előrehaladásának, a magyar nemzeti intézmények megizmosodásának az volt a legfőbb akadálya, hogy mindig találkoztak kormányférfiak, a kik többre becsülték az udvar kegyének leghalványabb sugarát, mint a nemzetnek jogait, a nemzetnek érdekeit, ós a kik a nemzet érdeke mellett nem mertek sikra szállni, félvén attól, hogy veszélyeztetik hatalmukat, veszélyeztetik a legfelsőbb udvari kegyet és mindenha alázatos szolgái voltak a legfelsőbb köröknek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, már évszázadok óta megnyilvánult az a törekvés, az az akarat, hogy Magyarország az örökös tartományok közé beolvasztassák, hogy ma is él, ma is uralkodik az udvar körében és a legfelsőbb körökben az a felfogás, hogy Magyarország nem önczél, nem állam, hanem csak családi birtok, a melynek az a czélja, hogy az uralkodó trónjának fényét és hatalmát emelje. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy a magyar nemzetnek kétségbevonhatatlan jogait, állami önállóságát még az udvartartás terén is el akarták homályosítani, beleolvasztván azt a császári udvarba. Mi a magunk részéről elérkezettnek látjuk az idő arra, hogy ennek az áldatlan állapotnak végetvessünk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt tartjuk és abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a magyar udvartartartásra adott millióknak nem az a czéljuk, kogy^ ezekkel a császári udvar fényét növeljük; {Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) nem az a czéljuk, hogy azzal Bécset, a mi legnagyobb ellenségünket anyagilag is támogassuk, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem az, hogy létesüljön a magyar királynak magyar udvara Magyarország székesfővárosában. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebben a meggyőződésben és ezen szempontok által vezéreltetve a javaslatot el nem fogadom, hanem csatlakozom a liákosi Viktor és Bátkay László által beadott határozati javaslatokhoz. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Kovács Pál jegyző : Hock János! (Halljuk! Halljuk!.) Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha nem volna más jogczimem e törvényjavaslat megtagadására, mint az, hogy a jelenlegi kormány a nemzeti érzéseket lépten-nyomon lábbal tapossa, az az erőszakos és aulikus irányzatú politika, a mely mindnyájunkban bizalmatlanságot kelt, már magában véve elegendő jogczim és ok volna arra, hogy én ezt a törvényjavaslatot lelkiismeretem hazafias kötelességérzetével visszautasítsam. (Helyeslés a baloldalon.) De van nekem ezen általános szemponton kiviil sok más fontos okom is e javaslat megtagadására. Teljesen elfogadom gr. Apponyi Albert határozati javaslatának azo/i megokolását, mely az udvartartás költségeinek felemelését azért tagadja meg,
