Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

38ü íGl. országos ülés Í90'i Julius 1%-én, kedden. Kívánatos volna az ügynek érdekében, a kérdésnek tisztázása szempontjából, ha a t, túloldal ez alkalommal nem dokumentálná ismételten azt, hogy meggyőződését a párt mindenkon vezetőjénél tartja és mindaz, a mit a párt vezére kijelent, az az ő feltétjén helyeslésével találkozik. 'Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Sajnos, a múltban is mindig ugy volt, hogy a szabadelvű párt tagjai tartózkodtak a maguk véleményének őszinte nyilvánításától, de ennek daczára a most folyó tárgyalás során mégis remélhettük azt, hogy ez alkalommal kivételt tesznek és véleményüket nyilvánítani fogiák, mert hiszen a miniszterelnök ur mindjárt a vita kezdetén a szokástól eltérőleg a maga nézetét körülményesen, terjedelmesen kifejtette és megadta a direktívát, a melyen belül a párt tagjai felszólalhattak volna, a nélkül, hogy elébe vágjanak a pártvezér nyilatkozatának. De ha már a szabadelvű párt tagjai nem vesznek részt -a vitában, nagyon óhajtandó lenne, hogy résztvegyenek a néppártnak t. tagjai s nyilatkozzék maga a néppárt és jelölje meg azt az álláspontot, melyet ebben a kérdésben elfoglalt. A legutóbbi parlamenti küzdelem alkalmával a néppárt a házban ismételten hangoztatta, hogy ő a nemzet ügyének, a nemzet érdekeinek harczosa kivan lenni, a nemzeti irány érvényesülését kivánja előmozdítani. A most folyó tárgyalás alkalmat nyújtana arra nézve, hogy ezen, kétségtelenül a nemzet lényeges jogait érintő kérdésben megismerjük ennek a pártnak a véleményét, a mely, mondom, a lezajlott parlamenti küzdelemben nemcsak a nemzeti ügy harczosának kívánta magát mutatni, hanem számtalan kifogást tett ezen pártnak eljárása ellen, a mely párt ez alkalommal is kitűzött czéljához, vallott programmjához híven állást foglalt ebben az ügyben, mely a nemzet kétségtelen fontos érdeke. Nessi Pál: Nem szabad ám nekik! Szalay László: Ugy látszik azonban, hogy a t. néppárt nincs tisztában azzal, hogy ha ebben a kérdésben határozott állást foglalna, nem veszélyeztetné-e azt a kormányképességet, a mely, ugy látszik, előtte mindennél fontosabb, s nem jönne-e összeütközésbe bizonyos udvari körök felfogásával ? (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldahn.) De ha nélkülözzük is ezen momentumokat, a melyek, mint mondám, a tárgyalást élénkebbé tennék és vitatkozássá avatnák s ha látjuk is a túlsó pártnál az érdeklődés teljes hiányát, ez a körülmény minket egyáltalában nem tarthat vissza attól, hogy azt a kötelességet, a melyet mi kötelességünknek tartunk, ne teljesítsük és ne tárjuk fel, ne világosítsuk meg a kérdést minden irányban. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Szokás a czivillista megajánlásának vagy meg nem adásának kérdését a lojalitás kérdésével összefűzni. Én a magam részéről ezen felfogásnak ellentmondok; én abban a véleményben vagyok, hogy ezen kérdésnek alapos, részletes és igazságos megvitatását a lojalitás érzülete egyáltalában nem akadályozza. (Élénlc helyeslés a szélsobalóldalon.) Mi tiltakozzunk az ellen, mintha mi illojáhsak, antidinasztikusak lennénk. Mi alattvalói hűséggel viseltetünk Magyarország koronás királya iránt, azonban ha alattvalók vagyunk is, ha hűséggel, ragaszkodással viseltetünk is koronás királyunk iránt, szolgák még sem vagyunk. (Elénk helyeslés a szélsiíbaloldalon.) Nem vagyunk szolgák, kik minden legkisebb felsőbb intelemre feltétlenül meghajolunk. Nem vagyunk szolgák, a kik a nemzet érdekei mellett a magunk szavát fel ne merjük emelni minden esetben, még akkor is, hogy ha tudjuk, hogy szavunk a legfelsőbb körökben kedves nem lesz. (Ugy van! a szélsöhaloldahn.) De mi azt tartjuk, hogy ezzel a kérdéssel lojalitásunk, alattvalói hűségünk daczára is foglalkozhatunk teljes részletességgel, teljes objektivitással és ha mi kimondjuk az igazságot és ha az általunk kimondott igazság esetleg keserű is lesz, ezt ellenünkben felhasználni nem lehet és mi nem érezzük magunkat érintve az illojalitás vádjától, (Ugy van! a szélsiíbaloldalon.) mert alkotmányos felfogás szerint ezt a javaslatot nem tekinthetjük a király óhajtásának, a király kezdeményezésének, hanem igenis, tekintjük azt a kormány tényének, a kormány pedig a maga tényeiért minden tekintetben felelős lévén és minket a kormánynyal szemben semmi sem genirozván, alattvalói hűségünk daczára is egész joggal megbírálhatjuk, ellenemondhatunk annak, a t mennyiben azt indokoltnak nem találjuk. (Elénlc helyeslés a szélsobalóldalon.) Daczára annak, hogy mi a király iránti hűségben a versenyt bármely párttal felvehetjük, abban a véleményben vagyunk, hogy a király iránti tiszteletünk mellett is őt másnak nem tekinthetjük, mint a magyar nemzet első tisztviselőjének, a magyar nemzet vezetőjének, vezérének, a kinek nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) O köteles azt a hatalmat, a melyet ezen magas állás rá ruház, a nemzet érdekében, a nemzet jogainak megvédésére nemzeti irányban felhasználni. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) T. képviselőház! Mi tudatában vagyunk annak és érezzük azt, hogy a királyság intézménye magával hozza egy bizonyos fénynek, a fény bizonyos mértékének, egy udvarnak fentartását. Ebben a meggyőződósben nem is vonakodunk attól, hogy a magyar királyi udvarnak megadjuk azt a fényt, azt a tiszteletet, azt a környezetet, a melyet — mondom — ezen állásnak magas volta magával hoz és meg vagyunk győződve arról és át vagyunk hatva attól, hogy akkor, mikor a magyar király udvarának fényét emeljük, emeljük egyúttal a nemzetnek tekintélyét, emeljük a nemzetnek nimbusát is, a melyet mi ép oly féltékenyen őrzünk, a melyet ép oly erővel és akarattal kívánunk előmozdítani, mint bárki más e hazában. De egészen más volna a mi álláspontunk