Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

4-60. országos ülés 1904 Julius 11-én, hétfőn. 36? mellette szólott, Apponyi belenyugodott, Deák egyenesen és határozottan elfogadta és igy megállapodássá vált, hogy ez magyar ügy és a magyar udvartartás megalkotandó.« Gorove után Lónyay naplóját vettem elő. Ez a következőket mondja (olvassa): «1866 május 7. A 15-ös bizottság ismét az udvartartás kérdésével vesződött; Nyáry, Ghyczy, Ivánka, Tisza az udvartartás kérdésében határozottan kijelentették, hogy másról, mint magyar udvartartásról beszélni sem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem vagyunk 40-en! Zaj. Elnök csenget.) Olay Lajos: Hallatlan, hogy egy ilyen fontos tárgyalásnál nem vagyunk negyvenen, így nem tárgyalhatunk! Hallatlan! Pap Zoltán: így akarják a magyar udvartartást megcsinálni! Olay Lajos: Ilyen kiváló szónoknál nem jön be 40 ember! Ugron János; Hol az ellenzék? Ilyen nagy szónoknál az ellenzék nem jön be! Olay Lajos : Ezt csak érdemes meghallgatni ! Nem akarják hallani az igazságot! Rátkay László : Folytatom beszédemet ott, a hol elhagytam és Lónyay naplójából fogok idézni (olvassa): s>Május 7-én kezdődött meg az értekezlet és ismét Deák Ferencz szólalt fel benne először és az udvartartás költségeit külön kívánta megállapittatni. Nyáry, Ghyczy, Ivánka, Tisza Kálmán az udvartartás kérdéséhez későbben már nem is szólottak hozzá, mert Andrássy Gyulának és Deáknak nyilatkozataiból feltétlenül bizonyossá vált, hogy csak magyar udvartartás lesz,« T. minszterelnök ur! Rámutattam arra, hogy az 1867 : XII. t.-czikk. 7. §-a hogyan tárgyaltatott a 15-ös bizottságban. Most a 15 ös bizottság beadta azután jelentését a 67-es bizottságnak. A 67-es bizottság ezt a kérdést tárgyalta és úgyszólván csak felolvastatott a 7. §.. mert annyira tiszta volt, annyira egyhangú volt a nézet, hogy csakis kizárólag magyar udvartartás legyen és magyar udvartartásra legyenek megszavazva a költségek, hogy nem íartotta szükségesnek a 67-es bizottság, hogy a 15-ös bizottság véleményével tovább is foglalkozzék. A 67-es bizottság beterjesztette azután jelentését és kész tervezetét az országgyűlésnek. Az országgyűlésen sem az általános, sem a részletes tárgyalás folyamán nem volt egyetlenegy szónok sem feliratkozva, a ki az udvartartáshoz hozzászólott volna. Mindez mit bizonyít, t. képviselőház ? Azt, hogy mig egyéb homályos kérdéseket, homályos szakaszokat legnagyobb megvitatás alá vettek, a 7. §-nál — pedig talán azt elismeri a t, miniszterelnök ur is a 15-ös bizottság tagjaival szemben, hogy eléggé mély belátásu államférfiak voltak, tehát a magyar udvartartás kérdésének nagyságát és fontosságát mérlegelni tudták, — ismétlem, t. képviselőház, hogy egyetlen felszólalás sem az általános, sem a részletes tárgyalásnál nem volt. Miért? Mert oly tiszta és világos ez a szakasz, oly köztudomású volt a szakasznak a bizottságokba való fogalmazása és tárgyalása, hogy senki sem tartotta szükségesnek az egész magyar országgyűlésen, hogy a 7. § hoz hozzászóljon. És most, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy a 7. §-t újra felolvassam és aztán összehasonlítsam a t. miniszterelnök urnak tegnapelőtt, szombaton mondott beszédével. A 7. §. igy szól: »A pragmatika szankczió szerint közös ugyan az uralkodás, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi államokban is uralkodik, de még ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapíttassanak meg. Ily közös megállapodást a pragmatika szankczióban kitűzött czél nem igényel. Magyarország alkotmányos önállásával pedig, s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyezik, hogy a magyar országgyűlés a felelelős magyar minisztérium előterjesztésére külön szavazza meg a magyar királyi udvartartás költségeit. Az udvartartás költségeinek megszavazása és kiszolgáltatása tehát közösügynek nem tekintetik.« (ügy van! TJgyvan! balfelöl.) Én bizony nyitott ajtókat törnék be, ha én most ennek a szakasznak lényegét, tiszta, világos szövegét és tartalmát akarnám megvédeni a t. miniszterelnök urnak tegnapelőtti beszédével szemben. Igazán felesleges munkát végeznék, ha rámutatnék, hogy minő világos megkülönböztetések vannak ebben a törvényszakaszban, midőn uralkodóról és királyról beszélnek, (Igaz! TJgy van! balfelölj és mikor a következtetéseket levonják, azt mondják, hogy a magyar királynak az udvartartása legyen magyar. (Ugy van! balfelöl.) Mentsen fel engem a t. képviselőház és a t. többség attól a kötelezettségtől, hogy én ennek a törvény szakasznak a világos tartalmát az önök t. miniszterelnöke által tegnapelőtt mondott beszédével szemben megvédelmezzem. Mert a t. miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében, — most már a naplóból idézek, mert a múltkor azt méltóztatott mondani, hogy nem jól idézek — a t. miniszterelnök ur gr. Apponyi Albertnak beszédére válaszolva, igy szól: »És hogy ép az udvartartás kérdéséről beszélünk, ez épen egy olyan téma, a mely frappánsul illusztrálja ezt. Állítottam én, hogy ennek a kérdésnek nem szabad fejlődnie ? Hibáztattam én, hogy pl. a közjogi méltóságokra vonatkozólag egy lépés és helyes ujitás történt? A világért sem. Ép a mai beszédemben is határozott kifejezést adtam annak, hogy itt a fejlődés útja elzárva nincs, de hivatkoztam Deákra és Andrássyra abból a szempontból, hogy az 1867 : XII. t.-cz. nem rendeli el a különálló magyar udvartartás felállítását és hogy a mai állapot nem jogsérelem az 1867 : XII. t.-cz. alapján.« Hát, t. képviselőház, összehasonlítva ezt a beszédet az 1867: XII. törvényczikk 7. §-val,