Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-460
í60. országos ülés 190k Julius 11-én, hétfőn. 365 Rátkay László: De, t. képviselőház, hogy a logikai länczszemet és a történeti hűséget megtartsam, megjegyzem, hogy ezen ehlopyi hadiparancs után megjelent egy kir, kézirat, csakhogy ennek a királyi kéziratnak sincsen alkotmányos tartalma, mert a királyi kézirat lényegében nem egyéb, mint a hadparancs körülirása. Már most, t. képviselőház, a hadiparancs és ez a királyi kézirat a régi kormány alatt jött létre és a kir. kéziratért a felelőséget elvállalta és azt ellenjegyezte gróf Khuen-Héderváry. Ugron Gábor: Ma is miniszter! Rátkay László: Ezzel igy történetileg a dolog be volna fejezve, csakhogy gróf Knuen-Héderváry Károly most újra miniszter és épen a Felség személye körüli, abban a miniszteri állásban van, a melyet azért alkotott meg a magyar törvényhozás, hogy a magyar király mellett, midőn odaát, mint osztrák császár jelenik meg, mindig legyen valaki, a ki a magyar alkotmányra és a magyar jogokra vigyáz. Megnyugtató-e a helyzet csak ebből a szempontból is? De, hogy a logikai lánczszemet összekapcsoljam, gróf Khuen-Héderváry Károlyt Tisza István miniszterelnök ur vette be kabinetjébe. És gróf Tisza István is, midőn kormányt alakított, alkotmányjogilag mindig felelős az előtte történt tényekért mindaddig, a mig azok kijavítva nincsenek. (Igaz ! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Énszerintem tehát, t. képviselőház, a midőn egy törvényjavaslatot, a mely a magyar udvartartás költségeinek emelésére vonatkozik, megalkotnak és azzal a kormány idejön, akkor teljes joggal felvethetem a kérdést, hogy a ehlopyi hadiparancs és az utánna kibocsátott királyi kézirat miatt történtekért az alkotmányos felelőséget vállalja-e ez a kormány, igen vagy nem ? Mert szerintem a dilemma ugy áll: hogy ha vállalja a felelőséget, akkor nincsen helye azokon a székeken, hogy ha pedig nem vállalja és mégis benyújtja ezt a törvényjavaslatot, akkor nincsen alkotmányos királyság a szó teljes értelmében. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ebből a dilemmából szóvirágokkal, könnyű szerrel, vagy azzal, a mit a t. miniszterelnök ur mond folytonosan nekünk, hogy felejtsünk, kibújni nem lehet. A nemzet felejtsen ? Éz nem megoldás. A nemzetnek felejteni nem szabad, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a nemzetnek az ő jogaira mindig, mindenkivel szemben, még királyával szemben is vigyázni kell. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Pláne némettel szemben! Rátkay László: E helyett, t. képviselőház, a kormánj elnök ur ugy állítja fel a kérdést — pár nappal ezelőtt mondta ezt a beszédét —• (olvassa)-' » Gondoljunk vissza arra, hogy nem az én időmben, de gróf Khuen-Héderváry miniszterelnöksége idejében a korona egy, a magyar miniszterelnök által ellenjegyzett ünnepélyes királyi szózatban adott kifejezést annak, hogy e tekintetben ezt az elődei által is mindig elfoglalt álláspontot foglalja el.« Méltóztatnak látni, hogy ez a ehlopyi *hadiparancs rejtett körülírása. — »Nem én bújok tehát a korona háta mögé, engedelmet kérek, szemfényvesztést, frivol játékot űznék és belehajtanám a nemzetet a veszedelembe, ha fel nem nyitnám szemét és meg nem mondanám az igazságot, hogy gondolják meg, mit akarnak, ha jónak látják, vegyék fel a küzdelmet a magyar nyelv mellett.« Alkotmányos idők ezek, t. képviselőház? Van itt alkotmányos törvényhozás, alkotmányosan felelős minisztérium, alkotmányos magyar királyság, mikor a miniszterelnök a magyar nyelv kérdésében a nemzetet egyenesen ellentétbe hozza királyával és azt mondja, hogy ha ezt kívánjátok, nem vagyok felelős a következményekért? Ugyebár jogom volt azt mondani, hogy ily körülmények közt a legnagyobb tapintatlanság, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) hogy a kormány ilyen törvényjavaslatot ad be. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha mi ellenzék a törvényjavaslat tárgyalásánál nem megyünk túl azon a határon, a melyet csak az illedelem szempontjából kíván meg tőlünk a törvényhozás és a házszabály — bár belemehetnénk a dolog íegvérzőbb, legfájóbb részeinek vitatásába is — teszszük ezt tisztán csak alkotmányos érzésünk kilolyásaképen, mert benne van a magyarban — nem mintha a jelen esetben köteles volna bármire is — a magyar lovagiasság ! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A kérdés alkotmányos szempontból és a hangulat tekintetében ma igy áll. A t. képviselőház engedelmével egy pillanatra a kérdés történelmi részére is kiterjeszkedem, mert a törvényhozás bizonyos lovagiassági és a mint a t. előadó ur mondta: »diskrét és tapintatos", szerintem azonban rettentően téves szempontok következtében mindig elsiklott ezen kérdés alapos tárgyalása felett. (Halljak! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Azt hiszem, nem szükséges idéznem a régi törvényeket, a melyek azt bizonyítják, hogy a szentesített tételes törvények egész sorozata szól arról, hogy magyar udvartartás legyen. Talán azt is felesleges volna bizonyítanom, hogy magyar udvartartás volt, mert hisz a multak messze ködéből még ma is visszasugárzik, azt a forróságot még ma is megérzi a magyar ember, hogyha ISÍagy Lajosnak és az igazságos Mátyásnak korszakára gondol. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De hogy ez az udvartartás nemcsak külső fényben és pompában volt nagy, hanem a szellemi nagyság is megvolt benne, egyenes bizonyítékai a Korvinák, a melyek ma is még néma, de legnagyobb ékesszólással beszélnek arról a korról és mint a letűnt nap visszaverődő fénye mutatják, hogy szellemi gazdagság tekintetében is milyen nagy és hatalmas volt valamikor a magyar. (Helyeslés a szélsobaloldalon.)
