Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

45$. országos ülés í\)Ok Julius 9-én, szombaton. 343 jut Stueknak, a német festőnek a müncheni képtárban lévő képe, a melynek czime: A háború. Ezen a képen az elesettek meztelen holttestei felett lovagol végig egy meztelen alak, óriási hatalmas karddal a vállán. Nem is lovon megy, hanem vízözön előtti táltoson vagy ször­nyetegen, és miközben a lovak patkói talán a még félig élő sebesülteket véresre mar­czangolják, ez az alak mereven, kegyetlenül, hi­deg arczczal néz előre. Látszik, hogy nem hallja a sebesültek jaj gátasát, a halál pusztítását, a mely nyomában kél, nem érdeklődik iránta, nem törődik vele. Nekem is az a benyomásom, hogy mikor ön, t. miniszterelnök ur, a nagyhatalmi állásra szegzi a tekintetét, és előre halad ezen az utón, nem látja azt, hogy ez a nagyhatalmi állás a nemzet végleges elpusztulása, és nem hallgatja meg azoknak a jajkiáltását, a kiket annak ter­hei legázolnak, nem látja, a mint legázolják a hazát. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor mi, t. miniszterelnök ur, őszinte igazmondásunk­kal — mert elhiheti, hogy őszintén beszélünk — e rendszer elé vetjük magunkat, hogy nehéz elefánt-lépéseivel keresztülgázoljon bennünket, nem vagyunk forradalmárok. Mi a rendfentartó elem vagyunk, mert mi a nemzeti aspirácziók­nak a mi programmunkkal való összekötésével, a nemzet álmainak megvalósításával mi dinasz­tikus, mi lojális érdekeket szolgálunk. Mert, ha mi e programmot meg nem valósitjuk, hogyha a magyar hegemónia kiesik e nemzet kezéből, ha Erdélyt elárasztják az oláhok, ha a Fel­vidék tóttá lesz, és az elszegényedett, kiszáradt magyar Alföld népe tönkremegy és kivándorol, akkor, t. képviselőház, igaz, hogy vége lesz a nemzetnek, de ugyanakkor vége lesz a dinasztiá­nak is. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) A dinasztiának érdeke az, t hogy ez a nemzet erős és hatalmas legyen. És, ha nem engedik meg nekünk azt, hogy e nemzet ideáljait e függetlenségről, a szabadságról, az önálló hazá­ról, a magyar nyelv jogairól, a magyar király­ról, a korona fényéről megvalósítsuk, akkor következnek utánunk az u, n. negyedik reDd alakjai, a kik a haza határait megszüntetik, a kik jelszavaikat idegenből veszik, a kik azt mondják, hogy nincsen se Isten, se haza, se király, és akkor ez a nép azoknak a martalé­kává lesz. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon,) T. képviselőház! Akkor vége lesz a nem­zetnek, de egyúttal vége van a dinasztiának. A vasúti sztrájk alkalmával hallottam én, t. kép­viselőház, megdöbbentő hangokat, olvastam meg­döbbentő czikkeket, hogy ennek az államnak vége van, mert anarhikus állapotok uralkodnak, minden tekintély megszűnt, mert az emberek­ből kihalt a kötelességtudás. Hogyan tudjam én, t. képviselőház, az éjjeleit és nappalait idegölő munkában töltő szegény vasutast, hogyan tudjam én a nehéz munkájában fáradó, pusztán száraz kenyeret evő magyar parasztembert kötelességének teljesíté­sére szorítani, hogyha én a magyar állam tete­jére, annak csúcsára felmutatva, ott egy üres, hideg királyi palotára mutatok rá. A mig az a palota üres marad és a korona ott elhagyatva áll, addig értem és tudom, hogy azt a parasz­tot, azt a szegény embert is csak csendőr­szuronynyab lehet kötelességének teljesítésére rábírni. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) T. képviselőház! Királyt követelek a büszke, a hideg és rideg királyi palota számára. (Helyes­lés a szélsöbáloldalon.) Királyt követelek a nem­zet munkájának, mindennapi életének törekvései élére, jövőbe vetett hitének, önmagába vetett bizodalmának megerősítésére. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A mi dinasztikus hűségünk táplálására nem elég, hogy évenkint egyszer nagy egyházi pom­pával körülviszik Budavárában Szent István király jobbkezét, mert mikor azt nézi a magyar ember, keserűség fogja el s azt mondja magá­ban, hogy az ezer év előtt meghalt szent király­nak egy egész jobb keze van itt, de az élő királynak nem tudjuk egy porczikáját sem haza hozni. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőhaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Felkiáltások: Határozati javaslata van!) Az ülést újból megnyitóm. (Elénk derültség jobb­felöl. Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Ilyesmin tudnak nevetni.') Rákosi Viktor: Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Mondja ki a ház, hogy az 1904-iki tör­vényjavaslatba felvett magyar udvartartás költ­ségeinek felemeléséhez hozzá nem járul. Mondja ki a ház, hogy az eddigi udvar­tartási költségeket se szavazza meg mindaddig, mig a magyar király Budapesten a magyar nemzethez és a magyar királyság fényéhez méltó önálló magyar udvartartást nem létesít, és az évnek legalább a felét Magyarország terü­letén nem tölti.« (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Sturman György jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Midőn a szőnyegen lévő törvényjavaslat felett nézeteimet előadni és szavazatomat meg­okolni szándékozom, első törekvésem az, hogy a kérdést elvileg helyes álláspontra állits'tm. Az igen t. miniszterelnök ur abban a fel­szólalásában, a melylyel a javaslatot megokolta, negatíve érintett egy részletet abból, a mit a helyes álláspont megállapítása czéljából én is előtérbe akarok állítani. A miniszterelnök ur ugyanis előadta, hogy az udvartartási költségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom