Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

32S 459. országos ülés Í90Í- Julius 9-én, szombaton. kezdenők. akkor ezen interpellácziókra délutáni fél kettőkor térjünk át. Lengyel Zoltán; Hát a szavazás? Elnök: Az megelőzőleg természetesen. Következik napirend szerint a kisebb tárczák 1904. évi költségvetése (írom. 555.). Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót. T. ház! A tegnapi ülés folyamán kétizben is felszólaltam arra nézve, hogy a mai napirend hogyan legyen megállapitva és hogyan tűzessék a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a napirendre. Nemcsak sorrend tekintetében, nemcsak a képviselőház házszabályai és tanácskozási rendje tekintetében szólaltam fel, hanem egy alkotmányjogi kérdésről is van szó, azért tartottam ezt a kérdést fontosnak és pedig annál az oknál fogva, mert a költségvetésnek ezen tételére vonatkozólag nem határozhatunk addig, a mig az udvartartás költségei törvény alapján megállapitva nincsenek. Addig nem állapithatjuk meg azt, hogy az udvartartás költségeire ezen a czimen mennyi esik és hogy egyáltalában egyetlenegy fillért is felveszünk-e a költségvetésbe. Ez tehát egy előzetes kérdés. A t. háznak minden tagja, maga a miniszterelnök ur is ezen fejtegetésekhez hozzájárult, maga az elnök ur is ugy mondotta ki a napirendet, hogy természetes tehát, hogy a költségvetés tárgyalását felfüggesztik arra az időre, mig ez a törvényjavaslat letárgyaltatik. Megnéztem a napirendet és ennek daczára itt ismét a kisebb tárczák költségvetése van elsőnek felsorolva és az van mondva, hogy csak ennek során fog tárgyaltatni ez a törvényjavaslat. T. képviselőház! Az állami költségvetés első füzetének tárgyalása kezdődik a királyi udvartartással. Ez az első jjont. Ezt meg kell, hogy előzze a most szőnyegen forgó törvényjavaslatnak tárgyalása, a mi előbb van; az tehát a napirendre is előbb veendő fel. A helyes megállapítás tehát az, hogy az irományok előterjesztése, továbbá az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása után a 223. sz. törvényjavaslat tárgyalása következik, azután jön a kisebb tárczáknak költségvetése. Mert ha a költségvetésben egy közbenső tétel lenne az udvartartás, akkor helyes lenne a megállapítás, de ez az első tétel, ennélfogva a kisebb tárczák tárgyalásába bele sem mehetünk mindaddig, mig az a törvényjavaslat el nem intéztetik. (Helyeslés a szäsőbaloldalon.) Én kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék a napirend sorrendjét is ennek megfelelően megállapítani, illetőleg a tárgyalás rendjét ilyenformán megszabni és a következő napirendet ennek megfelelően kijavítani. Van ezenkívül egy tiszteletteljes kérésem még az elnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Egy lehetetlen irománykiosztási rendszer uralkodik itt a házban. Mintha minden arra lenne berendezve, hogy egy képviselő se olvassa, lássa vagy láthassa azt a törvényjavaslatot, a mely felett a tárgyalás folyik. Hogy megmondjam azoknak is, a kik nem ismerik a dolgot, meg kell jegyeznem, hogy 1902 október 14-én terjesztette be Széll Kálmán ezt a javaslatot. A következő napon ezt már kiosztották a képviselők között, t. i. az akkor létezők között, mert azóta sokan meghaltak, ujak jöttek, ugy hogy a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatról senki sem tudja, hogy tulajdonképen miről van szó. Ha az ember lemegy a nagyirodába, hosszú utánjárásra vagy megkapja a törvényjavaslatot, vagy nem. Hát én arra kérem a ház t. elnökét, hogy ha már a képviselőház olyan nagy költséget szánt ezen irományok kinyomatására és szétosztására, méltóztassék egy olyan rendszert megállapítani, hogy a törvényjavaslatok a tárgyalások alkalmával a képviselőknek rendelkezésükre is álljanak. Nemcsak annak, a ki lelkiismeretes és egy félórai utánjárást tart szükségesnek, hanem azok részére is, kik momentán akarnak hozzájárulni. Én a leghelyesebbnek tartanám, hogy ha a t. ház elnöke intézkednék az iránt, hogy a midőn a törvényjavaslatok itt tárgyaltatnak, néhány példány a ház asztalán heverjen, hogy mindenki, a kinek tetszik, azt kézhez vehesse, mert a mostani rendszert tovább fentartani lehetetlen. Ne méltóztassék a javaslatokat egyáltalában szétosztatni, mert úgyis csak az nézi meg, a ki a dolog iránt érdeklődik. Minthogy ez határozathozatal tárgyát nem képezheti, igen kérem a ház mélyen t. elnökét, hogy méltóztassék e tekintetben saját hatáskörében intézkedni. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én azt hiszem, a képviselő ur is nagyon jól tudja azt, hogy egészen felesleges szőrszálhasogatást követ el, mert teljesen egyetért a t. ház minden egyes tagja abban, — tegnap ez itt ki is fejtetett, — hogy az első tételnél már felfüggesztetik a költségvetés tárgyalása és azután következik az első tétellel kapcsolatos törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való letárgyalása. E tekintetben tehát semmiféle különbség, vagy nézeteltérés nincsen, hanem egyszerűen követjük azt a praxist, a melyet mindig követett a ház, hogy a költségvetéssel kapcsolatban tárgyaltatván a törvényjavaslat, a költségvetés részletes tárgyalása kezdetik meg, de mindjárt az első tételnél felfüggesztetik, a mint ezt a képviselő ur is kívánta. Én azonban szeretném tudni, mikép lehessen valamit felfüggeszteni, a mit az ember még meg sem kezdett. Teljesen helyes tehát az az eljárás, a mérvet a ház követ és a melyet a ház tegnap elhatározott. Különben sem volna lehetséges most azt a határozatot, a melyet a ház tegnap hozott, megdönteni. Egészen rendben van tehát a dolog, első sorban következik a törvényjavaslat általános tárgyalása. (Helyeslés jobbfelöl.)