Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

446". országos ülés Í90b hanem a kilásásba helyezett jogtalanul alkal­mazott megtorló eszközöket — akkor hová jutunk? Akkor hogyan akarjuk mi a magyar állam szuverenitását, a magyar állam nyelvének tekintélyét, a magyar állami nyelvnek paran­csoló érvényét ennek az országnak minden lakójával megértetni, akkor hogyan akarjuk ezt tiszteletreméltó és feltétlen meghajlást paran­csoló palládiumként mindnyájuk elé állitani, a mikor eljárásunk által azt a látszatot terjeszt­jük, hogy mi csak ott vagyunk erősek állami jogaink és állami nyelvünk jogos igényeinek megvédésében, a mikor gyenge faktorokkal van dolgunk, de akkor meghátrálunk, a mikor az erőnek csak látszatát és nyomát is latjuk? (Hosszas éljenzés és taps a baloldalon.) T. képviselőház! Az ilyen politikának, az ilyen politikai botlásoknak olyan pusztító hatá­suk van a nemzeti egységnek megóvására irá­nyuló erőfeszítésekkel szemben, hogy nem értem, hogyan történhetett az, hogy egy kormányelnök, a ki — meg vagyok győződve róla — a nem­zeti egység szent gondolatától ép ugy át van hatva, mint én, (Zajos ellenmondások a balolda­lon.) —• de igen, meg vagyok erről győződve •— mondom, nem értem, hogy a konfliktusok elke­rülésének nem tudom micsoda fokozott félelme által odavitette magát, hogy ilyen teóriákat hirdet. Mikor a magyar vezényszóról és szolgálati nyelvről volt szó, akkor élénkbe állították az összeütközésnek veszélyét király és nemzet kö­zött. Elég helytelenül tették. Akármilyen jó vagy rossz érvekkel védték volna a maguk ügyét, mind jobb lett volna, mint a királyi hatalmat odaállítani mint akadályát annak, hogy a nemzetnek egy jogos kívánsága és köve­telménye megvalósuljon. De hát, t. képviselőház, megtették. B, Kaas Ivor: Ez a dinasztikus lojalitás! Polónyi Géza: És jönnek a czivillistaenie­léssel! Gr. Apponyi Albert: Mondom, megtették. De abban az esetben, ha a konzuloktól és egyéb közös hatóságoktól azt követeljük, hogy a ma­gyar hatóságokat, a magyar állampolgárokat és azoknak magyarságát tiszteljék meg azzal, hogy hozzájuk magyar nyelven írnak: hát akkor ugyan kicsodával fenyegetik a nemzetet? Leg­feljebb egy külügyminiszterrel. Hát, t. képviselő­ház, már odáig jutottunk, hogy már ilyen konfliktusok előtt való meghátrálás is fontosabb ok előttünk, mint megóvása a magyar nemzet önállóságának, a magyar állam egyik palládiu­mának : a nemzeti nyelv érvényének az ilyen megaláztatás ellen ? B. Kaas ívor: Melyik magyar országgyűlés volt ilyen ? Ilyen miniszterelnök és ilyen ország­gyűlés! (Felkiáltások a baloldalon: Soha nem volt!) Gr. Apponyi Albert: Kicsinység, mondja a miniszterelnök ur. Hát, t. képviselőház, semmi június 23-án, csütörtökön. 27 sem kicsinység, a mi a magyar állam nyelvének érvényét illeti, legkevésbbé kicsinység pedig ott, a hol a magyar állam szuverenitása, Magyar­ország állami önállósága és ebből folyólag a magyar állami nyelv jogos igényei és törvényes helyzete iránt tisztázott nézetek még nem létez­nek, a hol tehát, a mig mi igy vagy amúgy, a magyar szokásjog félremagyarázásával magunk­nak teóriát alkotunk, hogy önmagunkat meg­nyugtassuk, addig ott az ilyenekben a birodalmi eszme ós a birodalmi jog eszméjének diadalát látják és mint olyat el is fogadják, és nagyot nevetnek azon ürügyek felett, a melyekkel mi magunkat álltatjuk, a mely ürügyek utján mi elhitetjük magunkkal vagy legalább ugy teszünk, mintha elhinnők azt, hogy mindebben a magyar állam méltósága, a magyar állami nyelv tör­vényes állása csorbát nem szenved. (Ugy van! balfelöl.) Ha mindeddig a kormány követője lettem volna is: ez az egy tény, a mely megvilágítja a kormánynak u. n. nemzeti politikáját, elegendő volna arra, hogy ettől a kormánytól a kormány­zat eszközeit már első lépésénél megtagadjam (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ezért ugy ezen, mint az előbb kifejtett alapokon a költségvetést el nem fogadom, hanem e helyett a következő határozati javaslat elfogadását aján­lom. (Olvassa): Határozati javaslat. Mondja ki a ház, hogy a kormány által 190á. évre beterjesztett költség­vetést nem fogadja el a részletes tárgyalás alap­jául, mert abban oly politika jut kifejezésre, a mely a pénzügyi rend és az ország közgazdasági erejének követelményeivel kellőképen nem szá­mol, a nemzeti érdeket meg nem óvja, sőt a nemzeti önérzettel, Magyarország állami önálló­ságával, nemzeti jellegével és az 1867. évi XII. t.-czikkben fenntartott paritás elvével ellenkező tényeket nemcsak eltűr, hanem jogi alappal iparkodik ellátni, (Hosszan tartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőhaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Miután az idő előrehaladt, javaslom, hogy a ház most a tanácskozást ne folytassa. Tekintettel azon körülményre, hogy a földmivelésügyi miniszter ur már a tegnapi és a mai ülésre is jelezte, hogy válaszolni kivan Molnár Jenő képviselő ur interpellációjára: javasolnám, hogy a földmivelésügyi miniszter ur válasza a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki olyformán, hogy félkettőkor térjünk át a válasz meghallgatására. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Legyen az az első tárgy! Zaj.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) A ház tehát a földmivelésügyi miniszter válaszának megadását fél kettőre tűzi ki. Mielőtt a legközelebbi ülés napirendjére javaslatot tennék, Szivák Imre képviselő ur sze­mélyes kérdésben nagyon rövid időre kívánja a ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) i"

Next

/
Oldalképek
Tartalom