Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

455. országos ülés Í90Í Julius 8-án, pénteken. 315 pártom nevében is — de ezt nem tudom, mert e tekintetben nem határoztunk, tehát most csak a magam nevében beszélhetek — hogy nem vagyunk kaphatók arra a felfogásra, ha ne­talán az volna a t. miniszterelnök urnak fel­fogása, hogy mi egyezményeket, szerződéseket satöbbit köthetünk Ausztriával az u. n. 14. §. alapján. (Élénk helyeslés a néppárton.) Vitat­koznak a felett, hogy alkotmányos dolog-e, al­kotmányos jog-e Ausztriában az a 14. §? Én, t. ház, nem disputálok e fölött; megengedem, hogy alkotmányos. (Ellenmondások halfelöl.) De különösen a túloldalon nagyon szoktak a tör­vénynek betűjéhez ragaszkodni, annyira, hogy sokszor még a szellemnek rovására is csak a betűt tartják meg a törvényből. Mi is fogunk tehát ragaszkodni e tekintetben — legalább én a legszorosabban fogok — a kiegyezési törvény 61. §-ához, (Helyeslés a haloldalon.) a mely nem alkotmányos Ausztriáról, hanem országgyűlések­ről beszél, (Ugy van! a haloldalon.) azt mond­ván (olvassa): »A szövetség megkötése különös alku által történjék oly módon, mint két egy­mástól jogilag független ország hasonló egyez­kedései történnek. A két fél felelős minisz­tériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot és terjessze azt mindenik az illető ország gyűlése elé, s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ő Fel­sége szentesítése alá terjesztendők.« (Helyeslés halfelöl.) Itt tehát határozottan, expressis verbis, minden csűrés csavarás nélkül kijelenti a tör­vény, hogy csakis a két országgyűlés jogosult szerződések megkötésére. Csak ezt kívántam kijelenteni, a költség­vetési törvényjavaslatot pedig természetesen nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. A miniszterelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk! jobefelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Molnár János t. képviselőtársam iménti felszólalásában felpanaszolta azt, hogy utolsó, ^igen kimerítő beszédével nem foglalkoz­tam. Én nagyon kérem t. képviselőtársamat, hogy ezt ne tekintse, ne vegye olybá, mintha kicsinyelném az ő előadásait, még kevésbbé vegye beleegyezés jelének, mert hiszen igen széles nézetkülönbségek választanak el bennün­ket egymástól, és én mindig, a mikor annak szüksége felmerül, igen szívesen állok rendelke­zésére, hogy ezeket megvitassuk. Azt gondol­tam azonban, miután ugyanis huzamos időn át kellett a ház türelmét és figyelmét igénybe vennem, nem lett volna helyes beszédemet hosszabbra nyújtani oly témák felölelésével is, a melyek talán az aktuális politika szempont­jából kevésbbé voltak ezúttal sürgősen meg­beszélendők. Hogy azonban részben helyre­hozzam múltkori mulasztásomat, egy igen rövid megjegyzést teszek t. képviselőtársam kedvéért, a ki nagy elégtétellel és nagy örömmel konsta­tálja azt, hogy a néppártnak nemzetiségi programmja és ugy a Széli-kormánynak, mint a jelenlegi kormánynak nemzetiségi programmja között eltérés nem mutatkozik. Az én t, kép­viselőtársam itt egy körülményről megfeledke­zik. A néppárt hivatalos programmja ellen sohasem volt panasz e tekintetben, hanem azok a támadások, a melyek a néppárt ellen ily szempontból irányultak, egyes szóban és Írásban és pedig a néppárt hivatalos kiadványaiban is előfordult olyan nyilatkozatokra vonatkoztak, (Felkiáltások balfelöl: Az nem. hivatalos!) a melyek egyenesen a tótajku nép nemzetiségi ér­zelmeinek kizsákmányolására irányultak. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj halfelöl.) Zboray Miklós: Van még egy különbség Ez az önök közigazgatásának a bűne! (Ugy van! bal felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Természe­tesen most nem vagyok abban a helyzetben, hogy dosssierkat felolvassak, de nagyon jól emlékszem rá, hogy a képviselőház vitatkozásai­nak során, ha emlékezetem nem csal, épen az én csekély személyem is rámutatott a néppárti brosúrákban foglalt olyan kijelentésekre, a melyekben azt mondják az ország tótajku választóinak, hogy: titeket, szegény tótokat, elnyomnak és iskoláitokat elveszik stb. (Fel­kiáltások balfelöl: Ezt sohasem mondtuk! Zaj.) Majd elő fogom keresni ! Én nagyon jól emlé­kezem rá. hogy ilyen nyilatkozatok tétettek. (Mozgás halfelöl. Halljuk! a jobboldalon.) És biztosithatom róla a t. képviselő urat, hogy a mennyiben a néppártnak gyakorlati akcziója és tevékenysége nem fog ráczáfolni a néppárt hiva­talos programmjára, ezen a téren nem is lesz közöttünk nézeteltérés. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezek után — és ez önkéntelenül is átmenetet képez arra, hogy most gr. Apponyi Albert t. barátom tegnapi beszédével foglalkozzam — még egy inkriminált nyilatkozatomra kell reflektálnom, arra t. i., a melyet a nagyhatalmi állásra vonatkozólag mondottam. Az magától értetődik, hogy a mi gr. Apponyi Albert t. barátomnak azt a kijelentését illeti, hogy az Osztrák-Magyar monarchiára és az uralkodóház nagyhatalmi állására vonatkozólag életkérdés az, hogy egy erős Magyarország áll­jon itten: ezt én mindig állítottam, aláírom és soha eszembe nem jutott volna azt kétségbe vonni vugy elhomályosítani. Ezúttal véletlenül nem mondtam ki ezt a másik igazságot, de rá­mutathatnék számos nyilatkozatomra, a me­lyekben ugyanezt a kétségtelen igazságot kifeje­zésre juttattam. A mi tegnapi nyilatkozatomat illeti, én először is bátor vagyok a t. képviselő urakat arra a körülményre figyelmeztetni, a mit már máskor is jeleztem, hogy nekem soha sincs időm 40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom