Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

298 457. országos ülés 190k Julius 7-én, csütörtökön. (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) De, hogy ezt ki lehessen terjeszteni arra a helyzetre is, mikor a törvényhozás együtt ül és egész rendszeresen dolgozik, hogy akkor a kormány mindenféle más ügyet előbb tárgyaltasson és egy, még fennálló törvény határozmányain magát túltegye és ezen törvény határozmanyainak ellenére cselekedjék, csupán azzal a motiváczióval, hogy a módosító törvényjavaslatnak a tárgyalása, a melynek tárgyalását még meg sem kezdette, az ő hite szerint túlságosan sokáig fog tartani, hát ha ez még egyáltalában alkotmányosság, akkor én az alkotmányosság fogalmaival nem vagyok tisztában. (Helyeslés a hal- és a szélsöbaloldálon.) És ezt még tetézi a miniszterelnök urnak az a felhívása, hogyha az ellenzék neki garancziát ad arra, hogy két három nap alatt — talán négybe is belemenne — ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot letárgyalja, akkor ő megtartaná a törvényt. Hogy tehát az igen t. kormány a törvény megtartására magát kötelesnek érzi-e vagy nem, az attól függ, hogy az ellenzék az ő túlhajtott taktikai kombinácziójának eleget akar-e tenni, vagy nem. Én, igen t. képviselőház, oly monstruozitást látok ebben az eljárásban alkotmányos szempontból, . . . Pap Zoltán : Lábbal tipornak minden szentséget ! Gr. Apponyi ASbert: ... a mely közéletünknek csupán abban az elernyedésében lehetséges, a mely az azelőtt itten fenállott forró, lázas állapotokat követte. De, t képviselőház, kérdés, hogy helyes-e egyáltalában eltérni az 1899 : XXX. törvényczikk intézkedéseitől? Pap Zoltán: Nem helyes, de muszáj! Gr. Apponyi Albert: Helyes és szükséges-e? A t. kormány, ugy látszik, tudja, hogy bizonyos eshetőségek között mi fog történni, tudja, hogy a felhatalmazási törvénynek tárgyalása e házban sok időt venne igénybe. De hát ha ezt tudja, akkor a felhatalmazási törvényre egyáltalában szükség nincsen, mert akkor ugyanazon fáradsággal és ugyanazon parlamenti következményekkel szembeszállva tárgyaltathatná a vámtarifa-javaslatot is, és akkor legalább Magyarország részéről és a kormány részéről az 1899: XXX, törvényczikk feltételeinek eleget tenne. De, t. képviselőház, nézzük meg azt, hogy a dolog jelenlegi stádiumában mit jelentenek ezek a tárgyalások az idegen államokkal a kereskedelmi szerződések megkötése czéljából? a (Halljuk! Halljuk!) A t. kormány azt mondja, 1 hogy ezek a tárgyalások természetesen csak \ feltételes természetűek, hogy t. i. a kötendő "•' szerződés tartalmát megállapítják ugyan a ma- gyár vagy az osztrák kormány és annak az idegen \ államnak a kormánya, de magától értető- \ dik, hogy a szerződés csak akkor fog jogilag | megköttetni, ha Magyarország és Ausztria közt 1 a vámszövetség és az ezzel összefüggő kérdések tisztába hozatnak. Ez igen szép dolog, de én kérdem, hogy ha nemcsak fictive, és jogilag, hanem tényleg feltételesek volnának ezek a tárgyalások, vájjon szóba állnának-e velünk azok az idegen államok; vájjon akadna-e idegen állam, a mely a kereskedelmi ügyekben a tárgyalások során bepillantást engedne kártyáiba, mely bizonyos, ha nem is jogi, de politikai kötelezettségeket vállalna, bizonyos előnyökről lemondana, bizonyos nyilatkozatokat tenne, esetleg az ezen nyilatkozatokból kidomborodó kereskedelmi politika alapjára rakná le más államokkal folyó tárgyalásait is, ha nem volna teljes bizalma ahhoz, hogy habár jogilag és formailag feltételesen folynak a tárgyalások, de semmi kétség nem lehet az iránt, hogy a vámpolitikai közösség Ausztria és Magyarország közt fenn fog tartatni? (Igaz! Ugy van! bal felöl) Ezek a tárgyalások tehát, ha nem is jogilag, de tényleg preokkupáljak a vámközösség kérdését, még pedig mikor ? Preokkupáljak egy olyan pillanatban, midőn mindazok, a kik erről az ügyről tájékozást szerezni óhajtanak, tudják, hogy a kiegyezésnek parlamentáris keresztülvitele Ausztriában ki van zárva, hogy ennek folytán ez a kiegyezés vagy a 14. §. segélyével fog Ausztriában keresztülmenni, vagy sehogy. Midőn tehát a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy nem nyilatkozik arról, vájjon Ausztriában a 14. §. alapján behozandó kiegyezést megköti-e, illetőleg vámszövetséget köt-e, midőn azt mondja, hogy ezt nem tudja és hogy a nemzetnek nagy érdekei kívánják, hogy e tekintetben ne nyilatkozzék, — bocsánatot kérek a kifejezésért — de azt kell mondanom, hogy ettől_ a nagyképüsködéstől kíméljen meg minket. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon. Zaj a jobbóldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy ő — a mennyire tőle függ — meg fogja kötni és az országgyűlésnek javaslatba fogja hozni, hogy megköttessék a kiegyezés Ausztriával a 14. §. alapján. Ha ez nem volna bizonyos, akkor nem tárgyalhatna idegen államokkal, mert azok különben vele ez idő szerint szóba se állnának. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Jobb ezekben a dolgokban tisztán látni, azokat abból a csakugyan nagyon szándékolt homályból kivonni, hogy az ország tudja, minek megy neki, Ezzel szemben én a nélkül, hogy ma még in merítő és általánosságban a vámközösség vagy vámelkülönités kérdésébe belemennék, csak azt kérdem, hogy helyes-e, lehet-e, szabad-e a 14. §. alapján vámszövetséget kötni? Az 1867. évi XII. törvényczikk 61. §-a ezt kizárja. Igaz, hogy ezt a. törvényt, mint minden más törvényt, módosítani lehet, és az igen t. miniszterelnök ur nagy emfázissal mondja velünk szemben, a kik ennek a törvénynek komoly erejére hivatkozunk, hogy ő olyant még nem látott, hogy egy