Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

Í57. országos ülés 1904- jutius 7-én, csütörtökön. 289 dolog volt, és mert annyira sohasem álli tották ennek ellenkezőjét, hogy annak sem állt he szüksége, hogy ez kellő módon bei gazol tassék. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Véletlenül azonban áll rendelkezésemre egy példa, a mely illusztrácziójául szolgálhat a dolognak. 1894. április 18 ikán tárgyalta a képviselőház a hadBereg levelezése tárgyában beérkezett kérvényeket. Akkor a nemzeti-párt részéről boldogult Horánszky Nándor intézett a kormány ellen igen erős támadást. Ennek a támadásnak kiinduló pontját az az elvi álláspont képezte, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ában a levelezés kérdése megoldva nincsen, részint azért nem, mert az nem intern ügye a hadseregnek, másrészt azért nem, mert tételes törvények is rendelnek ellenkezőt. Erre vonatkozó fejtegetéseit a következőleg fejezte be (olvassa): »A vezénylet határain belül a hadsereg beiéletében, a hadsereg kommandójában a vezénynyelv kérdése közjogunk határain belül fejedelmi jog. Ezt elismerem. Lehet ez hibás, lehet ez rossz, lehet ezzel szemben törekvés, mely ennek megváltoztatását óhajtja, de őszintén, nyíltan és lojálisán el kell ismernem, hogy a hadsereg vezénynyelve a kommandó határáig a fejedelem által intézendőnek ismertetett el.« (Zaj halfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) Ezt ellenmondás nélkül fogadta a ház. (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Még csak egy inczidensre hívom fel a figyelmet. T. barátom, Hieronymi Károly, mint akkori belügyminiszter válaszában reasszumálja Horánszky fejtegetéseit és azt mondja (olvassa) '• »Én azt hiszem, hogy a mennyiben a hadsereg vezérleti és vezényleti nyelvéről van szó, ezt Horánszky Nándor képviselő ur is elismerte. Az 1867 : XII. törvényczikk világosan kimondja, hogy annyiban a hadsereg nyelvének meghatározása ő Eelsége jogaihoz tartozik«. Horánszky itt közbeszólt: »A vezénylet nyelvének! Hieronymi Károly: Mióta ez a törvény meghozatott, mindenki igy értelmezte; sőt épen maga Horánszky képviselő ur egyenesen azt mondotta, hogy akár jól van, akár rosszul, de törvényesen ugy van, hogy ma a hadsereg nyelve a német«. Erre a szélsőbaloldalról egy hang: »A kommandó!* Tehát hogy a kommandó csupán német és talán nem lesz érdektelen konstatálnunk, hogy a szélsőbalnak ezen közbeszóló tagja, a ki egészen helyesen preczizirozta a kérdést, Polónyi Géza képviselő ur volt. (Elénk derültség a jobboldalon.) Ez mégis, azt hiszem, igazolja azt, hogy az az álláspont meglehetősen általános volt abban az időben, abban a vitában kifejezést adott ennek a nemzeti pártnak egyik vezérférfia, a kormány egy tagja, a szélsőbaloldalnak egy akkor is jelentékeny politikai szerepet játszó tagja, a nélkül, hogy ez bárminő megtámadásnak képezte volna okát, a nélkül, hogy bárki is állította volna, hogy az ország jogainak konKEPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXVI. KÖTET. fiskácziójáról volna szó. (Nagy zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu : Nekünk ebben programmunk van! (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök cseagH) Gr. Tisza István miniszterelnök: És, t. ház,.. (Zaj. Halljak! Hallsuk! jobb felől.) Bakonyi Samu: Nekünk programmunk vau ! Mi ránk tehát nem lehet ezt ráolvasni. (Ugy van! a szélsl'ibbaloldalon. Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A képviselő uraknak van ugyan programmjuk, de én mégis ugy látom, hogy annak tartalmáról többször megfeledkeztek, (Ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert a képviselő uraknak Programmja az 1867 : XII. t,-cz. megváltoztatása. Én ezt nagyon értem. Ha helyesnek tartják, természetesnek is tartom, hogy küzdenek mellette. De engedjék meg, az ellen frontot kell csinálnom, hogy ezt az 1867 : XII. törvényczikket ellenkező és oly értelmezés által kívánják kerülő utón becsempészni, a mely értelmezést én soha elfogadni hajlandó nem vagyok. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Álláspontunk az volt, hogy a magyar nemzet ezt a kérdést, tudniillik a hadsereg szolgálati és vezénynyelvének kérdését ne bolygassa, ne bolygassa mindaddig, mert az immár egy századon át tartó harczoknak, visszavonásoknak és bizonytalanságnak kútforrása volt. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez volt az alapgondolat 1867-ben. A nemzetben élt és él ma is a vágy a magyar vezénnyelv megvalósítására. De ennek a nemzetnek az a többsége, mely a kiegyezés megvalósításának politikáját követte, ennek a vágynak a megvalósítását csak olyan politikai konstellácziók mellett óhajtotta, midőn az a koronával összhangban és a nemzet sérelme nélkül lesz megoldható. (Ugy van! jobbfelöl.) Pap Zoltán: A király tehát ennek akadálya? (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán! (Mozgás.) Lengyel Zoltán: Nem szabad a király személyét a vitába bevonni! (Nagy zaj.) Pap Zoltán: Most már hivatalosan van megállapítva, hogy a király az akadály. (Mozgás.) Gr. Zichy Aladár: A felelős kormány ne bújjék a korona és a király tekintélye mögé. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, gondoljunk csak vissza a tavalyi eseményekre... Ugron Gábor: Gondoljunk Chlopyra! (Mozgás.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . .. gondoljunk vissza arra, hogy nem az én időmben, de gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökségének idejében a korona egy, a magyar miniszterelnök által ellenjegyzett ünnepélyes királyi szózatban adott kifejezést annak, hogy 37