Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

286 457. országos ülés 190í Julius 7-én, csütörtökön. Rákosi Viktor: Ez az alapja az egész politikájuknak. (Folytonos nagy zaj a jobb és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: A képviselő urak tőlem sem eddig nem hallottak, sem a jövőben nem fognak hallani a közös vámterület mellett egyetlenegy olyan érvet sem, a mely ne közgazdasági természetű lenne s egyenesen azt állítom é3 ismétlem s ajánlom a képviselő uraknak megfontolásra . . . Ugron Gábor: De azért politikai kérdés is! (Zaj a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: .. . hogy politikai szempontból is csak akkor helyes a megoldás, ha közgazdaságilag helyes. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Hogy áll a kérdés a magyar nemzeti politika szempontjából? A vámviszonyoknak csakis egy olyan megoldása lehet helyes, a mely a magyar nemzetnek anyagi erejét lehetőleg fokozza, a mely lehetőleg sok előnyt hoz anyagilag. (Helyeslés a jobboldalon.) Az mellékes, hogy ez az egyik vagy a másik forma szerint éretik-e el, de nemzeti politikát csinálok akkor, ha közgazdasági politikám által fokozom és növelem a nemzet anyagi erejét. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Lehetünk gazdagok, megszűnhetünk magyarok lenni! (Zaj a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: És igy áll a dolog, mondjuk, a monarchia nagyhatalmi állásának szempontjából is. (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Zajos felkiáltások: Semmi közünk a nagyhatalomhoz! Nekünk nem kell! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Igenis nekem kell, mert itt a magyar nemzet csak addig marad, a mig tagja marad egy olyan nagyhatalomnak, melyben vagyunk, (Helyeslés jobbfelöl. Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiállások: Nem igaz I Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: De, mondom, s ezt nem a képviselő urakkal szemben jegyzem meg, de szükségesnek tartom egész más irányokkal szemben megjegyezni, hogy a nagyhatalmi állás szempontjából is nagy hiba a kérdést politikai térre terelni el, (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) mert hiszen tökéletesen ugy áll ebből a szempontból is a dolog. (Folytonos zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Nagyhatalom, a melynek egy katonája sincs! Magyar nagyhatalom! Kell a fenének az osztrák nagyhatalom! (Nagy zaj a jobboldalon, felkiáltások: Rendre! Korcsmába való!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, ne tessék ilyen, a parlamentbe nem illő kifejezést használni! Gr. Tisza István miniszterelnök : A nagyhatalmi állás szempontjából is tökéletesen ugy áll a dolog. {Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Az első kardinális kérdés ebből a szempontból is az, hogy a megoldás mindkét államra nézve gazdaságilag megfelelő legyen, először azért, mert kettőnknek együttes ereje annál több lesz, minél több lesz mindegyik államé külön-külön, de másodszor azért is, mert a felfogások harmóniája, az érdeközösségnek a gyakorlatba való átmenete, a mire olyan nagy szükség volna, nem a vámterület formájától függ, de igenis attól, hogy az a berendezkedés megfeleljen az érdekeknek, hogy az megelégedést kelthessen, hogy abból ugy itt, mint Ausztriában az a meggyőződés erősödhessék meg, hogy igenis nekünk együtt közös erővel helyesebb ezeket a kérdéseket megoldani. Végzetes hiba tehát a vámterület kérdését politikai szempontok szerint eldönteni és az országnak legnagyobb érdekei kívánják meg parancsolólag azt, hogy ennek a kérdésnek elbírálásánál tisztán és kizárólag abból induljunk ki, hogy az ország jól felfogott anyagi érdekében melyik felfogás a helyesebb. Olay Lajos: Bár igy volna! Akkor már rég önálló vámterület volna! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha már most vizsgálom, t. képviselőház, b- Bánffy Dezső t. képviselő urnak a vámterület kérdésében való állásfoglalását, nem is olyan régen volt, a midőn még a közös vámterület kérdésének, vagy a közös vámterület ügyének leghatározottabb képviselője gyanánt tiszteltem, annyira határozott képviselője gyanánt, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy a kérdés megoldásánál sokkal tovább akart menni minden eddigi magyar államférfiunál, a mennyiben . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Zboray Miklós: Hivatalos titok? Gr. Tisza István miniszterelnök: Semmi újságot nem mondok, hanem rég köztudomású tényeket. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, a mennyiben az időhöz kötöttség momentumát akarta kiküszöbölni ebből a kérdésből, (Felkiáltások a baloldalon: Lukács csinálta !) a mennyiben állandóan le akarta kötni nem ugyan a magyar állam kezét Ausztriával szemben, hanem igenis a magyar képviselőház kezét a törvényhozás többi faktoraival szemben. (Zaj a baloldalon.) Tehát sokkal messzebb ment volna ezen a téren, mint bárki ő előtte vagy ő utána. Olay Lajos: Nagy hiba volt, de Lukács csinálta! Zboray Miklős: Támogatták? Frontot csinált akkor a miniszterelnök ur? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt hiszem, hogy mindazon férfiak, a kik nagyon ko-