Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

446. országos ülés i90?t- június 2J-án, csütörtökön. 23 anyagi ellenértókét nem élvezi, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert habár az, a mivel Magyarország járul az udvartartás fényé­hez, ugyanannyi, mint az, a mit Ausztria erre a czélra áldoz, az, a mi a magyar gazdaságnak visszatérül, én nem tudom a számokat meg­mondani, de mindenki szabad szemmel látja, hogy eltűnőén csekély ahhoz képest, a mi az osztrák közgazdaságnak jut. Az az udvar pedig, a melynek fényéhez hozzájárulunk, nem a magyar királynak udvara, (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az az a magyar király udvara, de a magyar királynak osztrák császári udvara. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az az udvari hivatal, a mely itt szervezte­tett időközben, nemcsak nem juttatja kifejezésre a magyar király közjogi móltóságának külön szuverén jellegét, hanem ellenkezőleg, az által, hogy alá van rendelve a bécsi főudvarmesteri hivatalnak, inkább egy provincziális kirendelt­ség jellegével bir. (Igaz! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Én, t. képviselőház, mindaddig, a mig mind­két irányban, ugy az anyagi, mint az erkölcsi ellenszolgáltatás irányában nincsenek meg azon biztosítékaink, a melyek régi törvényeinken alapulnak, mindaddig a magam részéről nem vagyok hajlandó az udvartartás költségeinek felemeléséhez hozzárulni. (Élénk helyeslés a bal­és a szélsöbaloldalon; taps a szélsöbaloldalon.) Még egy vonást akarok kiemelni a kor­mány politikájából, a mely tisztán az anyagi téren az én aggodalmaimat fokozza, és ez, hogy ugy mondjam, egy bizonyos antiszocziális irány, a mely a kormány politikájából kitűnik. Hiszen nem sok volt a kezdemény, a mely a társadalmi viszonyok javítása, a társadalmi nyomor enyhí­tése tekintetében korábban történt. Kezdetén voltunk a fellendülésnek ebben az irányban. De azért, hogy a mit ez az ujabb éra él­fagyasztott, csak bimbó volt, azért nem kevésbbé fájdalmasan esik nekem és nem kevésbbé jel­lemző annak elfagyasztása. Miért kereste ki a jelenlegi kormány, a midőn az u. n. szigorú takarékosságnak terére lépett, miért kereste ki, a mikor előre meg nem szavazás hiányában szigorú szemlét tartott a költség­vetésnek tételei között, — már az 1903-ik évi utólagos költségvetésből, a mit beadott — épen a gyermekvédelemre előirányzott összegeket? Talán azt fogják mondani: csekélység, 100,000 korona az egész. De abban, hogy a kormány­nak eszébe juthatott itt ezen a téren egy meg­történt kezdeményezést megakasztani, abban megnyilvánul egy egész szellem. (Igaz! a bal­és a szélsöbaloldalon.) Bizonyos rideg, bizonyos könyörtelen szellem, ellenkezője annak, a mit én a gazdasági és társadalmi politikában látni akarok, ellenkezője annak, a mit Komjáthy Béla t. képviselőtársam hangoztatott és a miben vele tökéletesen egyetértek, hogy ugyanis az egész irányzatnak a gazdasági és társadalmi politiká­ban annak kell lennie, hogy segítsünk azokon, a kik legkevésbbá képesek önmagukon segíteni, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) nem pedig azokon, a kik úgyis képesek saját ember­ségükből előhaladni. (Igaz! a bal- és a szélsö­baloldalon.) B. Kaas Ivor: Enrichíssez vous! Gr. Apponyi Albert: Ez az az irányzat, a mely bennem aggodalmat kelt a kormány egész közgazdasági politikájának karakterére nézve, a mely karakterrel különben még lehetetlen, hogy egészen tisztában legyünk. Ha ebben té­vedek, nagyon fogok örülni, de ha ez beválik, ha az az előrelátás, az az aggodalom, az a sejtelem, a mely ez elszigetelt jelenségekben elébem áll, ha beválik, akkor a kormány közgazdasági politikájá­nak ez az irányzata, a mely homlokegyenest ellen­kezik azzal, a mit én óhajtok, a mit ugy eszem­nek világánál, mint szivem egész melegénél fogva kívánok és követelek, rám nézve egyik legerősebb ok volna arra, hogy a kormány po­litikájától a bizalmat és a kormányzati eszkö­zöket megtagadjam. (Elénk helyeslés balfelöl.) Nem kevésbbé aggasztó reám nézve az a játék, a melyet a kormány az 1899 : XXX. t.-czikkben lefektetett biztosítékokkal folytat. Nagy nehezen jutottunk oda, hogy az egész magyar nemzeti képviselet megállapodott nézete, törvénybe iktatott meggyőződése volt az az 1907. évi terminus, melyet ama törvény kitűz. Tör­vénybe iktatott meggyőződés az, hogy Magyar­ország Ausztriával vám- és kereskedelmi szö­vetséget máskép nem köthet, mint a B7-iki törvényczikkben megállapított módon, t. i. az osztrák parlamentnek beleegyezésével, az osztrák alkotmányban fentartott rendkívüli elintézési módoknak kizárásával. (Helyeslés bal felöl.) Álta­lános meggyőződéssé vált, hogy ezt a játékot pedig és a mi közgazdasági berendezésünknek az osztrák politikai mizériától való függőben tartását legfeljebb 1907-ig tolhatjuk ki, azon­túl nem. Nohát, t. képviselőház, mindezekkel a biz­tosítékokkal az igen t. miniszterelnök ur, ugy látszik, végzett. O felállította azt az elméletet, ő, a ki az 1867 : XII. t.-cz. merev orthodoxiá­ján nyargal — majd meglátjuk, minő sikerrel — ő, a kinek az az intencziója, hogy azt noli me tangere-nek tekintse, mikor arról van szó, hogy ezen törvénynek szigorú megtartása mellett oda kell jutnunk Magyarország vámterületi önálló­sításához, akkor ez a törvény egyszerre nem szentély többé, csak addig szentély, mig Magyar­országnak valamelyes lekötöttségét lehet annak alapján levezetni. (Igaz! Ugy van! Elénk he­lyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én abban az időben, mikor a kormánynyal a legmerevebb ellentétben állottam, mikor a Bánffy kormány megakadt volt az Ausztriában beállott zavarok folytán, igenis segédkezet nyúj­tottam annak a kormánynak arra, hogy ideig­lenesen rendezhesse a közgazdasági viszonyokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom