Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

258 456. országos ülés Í90k Julius 6-án, szerdán. zetet jelent, mig a nemzetiségi eszme már nem politikai, hanem etnográfiai fogalom. Már pegig a német birodalom és az olasz egység a nemzetiségi behatás alatt keletkezett. De hogy az államalakulások terén a nemzeti eszme, a nemzetiségi eszme nem kizárólagos államalkotó tényező, mutatja az, hogy daczára a német egységnek,pl. a svájczi német vagy a svájczi franczia és a svájczi olasz nem kívánkozik az egységes nyelvű Németországba vagy Francziaországba vagy Olaszországba, hanem megmarad svájczinak azért, mert jól érzi magát, mert össze van forrva azzal az állammal, mert az az állam az ő javát mozdítja elő. Épen igy van velünk is. Miért nem kívánkozik a belga-franczia Francziaországba ? Hogy a múltban a nemzetiségi eszme az államalakulásokra befolyással birt, ez tagadhatatlan, azonban a történelemből nem mutathat fel nekem senki egyetlen egy esetet sem arra, hogy valamely állam azért bomlott volna fel, mert több nemzetiség alkotta azt. A nemzetiségi eszme mint állambomlasztó eszme és mint állambomlasztó tényező csak abban az esetben játszhatik szerepet, ha olyan politikát fogunk inaugurálni, mint a milyet báró Bánffy Dezső képvisel és mint a milyent a jelenlegi kabinet is képvisel, mert a jelenlegi kabinet nemzetiségi politikája báró Bánffy Dezső politikájától csak abban különbözik, hogy Bánffy megmondta nyíltan, hogy mit akar, mig a jelenlegi kormány nem mondja meg. (Derültség halfelöl.) Hogy a különbség csak ez, hivatkozom egy klasszikus tanura, egy kormánypárti újságra, a »Neues Pester Journal»-ra, a mely talán jól ismeri a jelenlegi kabinet intenczióit. A »Neues Pester Journal« tegnapi vezérczikkóben csodálkozik, hogy miért támadja báró Bánffy a jelenlegi kabinetnek nemzetiségi politikáját is, hiszen gr. Tisza István miniszterelnök ur nem akar mást, mint a mit báró Bánffy Dezső akar. Olay Lajos: Bár igaz volna, akkor nagyon jó lenne! (Derültség jobbfelöl.) Vlád Aurél: Lehet, hogy t. képviselőtársam óhajtja ezt; én meg vagyok győződve, hogy ez igaz is. A » Neues Pester Journalénak általam idézett passzusa következőleg hangzik (olvassa): »Hinsichtlich der Nationalitätenpolitik ist uns, offen gestanden, dieses Misstrauen nicht recht verständlich, da ja Gráf Tisza offensichtlich den Nationalitäten gegenüber dieselbe Wege wandeln will, welche der Abgeordnete von Szeged für die richtigen halt*. Magyarul azt jelenti ez, hogy nem értjük, miért támadja a jelenlegi kabinetnek nemzetiségi politikáját, mikor a nemzetiségi kérdésben a jelenlegi miniszterelnök ugyanazon utakon akar haladni, mint a szegedi képviselő. Nessi Pál: Azért már igaz, mert a » Neues Pester Journal* irja? Vlád Aurél: Nemcsak azért igaz; majd ki fogom mutatni a kormányelnök urnak nyilatkozataiból és tényeiből is, hogy igaz. Ezzel szemben, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a leghelytelenebb nemzetiségi politika az, a mely a nemzetiségnek lételét a magyar állammal összeférhetlennek tartja. Hogy ezt az álláspontomat és véleményemet még jobban kidomborítsam és még elfogadhatóbbá tegyem, hivatkozom két klasszikus tanura. Az egyik Kossuth Lajos, a másik Deák Ferencz. Hivatkozom rájuk azért, mert a jelenlegi parlamentnek két legtekintélyesebb pártja ennek a két nagy történelmi alaknak eszméit követi, vagy legalább mondja, hogy követi. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Mi követjük.) Az urak sem követik, mert a nemzetiségi kérdésben a függetlenségi párt épen olyan sovén, mint a kormánypárt. Hogy pedig Kossuth Lajos nem volt sovén, az világosan kitűnik Károlyi Györgyné grófnéhoz 1862 június 20-án intézett levelének következő passzusából. (Olvassa): »a magyarságnak meg kell elégedni azzal, hogy a magyar az egyenlők közt első legyen, ha a többi nemzetiségek felett uralkodni akar; pedig a ki ezt akarja, az fajunk jövendőjének, nemzetünk szabad életének ássa sirját«. Ugron Gábor: Ez a konfederáczió! Vlád Aurél: Nem az Alliance ban közzétett konfederáczió-tervezet alkalmával mondotta azt Kossuth, hanem, hogy ez volt az álláspontja, az kitűnik 1849-ben a szegedi országgyűlésen, ha jól emlékszem, Szemere Bertalan miniszterelnök részéről beterjesztett törvényjavaslatból is, a mely a nemzetiségi kérdést ölelte fel. De kitűnik az 1851-ben Kis Ázsiában kidolgozott alkotmánytervezetből is, a melyet annak idején Magyarországon is terjesztettek és a melyben azt mondja ő maga, hogy »ezen szerkezeti alap régi meggyőződésemet képezi«. A Kisázsiában 1852-ben a nemzeti kérdés tekintetében kidolgozott alkotmánytervezet a nemzetiségeknek a következő jogokat biztosítja: Először az egyesülési jogot a legszélesebb körben és pedig nemzetiségi alapon; saját maguk főnököket választhatnak. Már pedig az ország egységét, azt hiszem, Kossuth sem akarta bántani. Azt mondja továbbá ez a tervezet, hogy megyei és községi széleskörű autonómia létesítendő, a mely szabadon választja a hivatalos nyelveket; tehát a megyék és községek szabadon állapítják meg igazgatási nyelvüket és a községi iskolai és megyei tanodák oktatási nyelvét. A nemzetőrségnek nemzetiségi alapon való szervezését is megengedhetőnek találta Kossuth. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Ez volt Kossuth álláspontja 1848-tól kezdve és ezt következetesen képviselte, de tudomásom szerint a függetlenségi és 48-as pártnak csak egyetlenegy hive: Mocsáry Lajos képviseli most ezt az álláspontot. Rátérek most már arra, hogy megvilágítsam Deák Ferencznek álláspontját és hogy