Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

446. országos ülés 190b június 23-án, csütörtökön. A 9 valaki, hogy nem jó olyan nagyon emlegetni, hogy milyen előnyös nekünk ez a valuta-rendezés, mert félő, hogy ott Bécsben annál inkább ellenezni fogják. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nagyon szeretek meggondolva beszélni és megvallom, egy kicsit féltem, hogy nem volt-e a szenvedély egyik kifolyása, a mikor az indemnitäs tárgyalása alkalmával tartott beszédemben azt mondottam, hogy Magyarországon nemcsak a nemzet és a király a tényező, mert ugylátszik van egy harmadik faktor is. Nos hát, az, a mit most felhoztam, ez is egyik bizonyítéka, hogy igazam volt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Minden országban szükséges, t. képviselőház, hogy a pénzügyek rendben legyenek, helyes pénzügyi politika kö'vettessék. De sehol olyan szükség erre nincs, mint épen Magyarországon, a hol az állami feladatokon kivül még egy nagy politikát, faji politikát is kell követnünk, a mely nagyon sok költséget igényel. Azt mondja az 1901-iki trónbeszéd nagyon igazán, hogy az állam biztonsága a polgárok anyagi jólététől függ. Nincs a világon állam, a melynek földjében, hegyeiben, vizeiben az anyagi fellendülésnek annyi előfeltétele lenne, mint édes hazánkban, és nincs Európának állama, a mely nyomorultabb lenne, mint a mienk, azért, mert mindig vannak államférfiak, a kik idegen érdekekért képesek a nemzet érdekét feláldozni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha még lenne ember, a ki 1867-ért lelkesül, e keserű tapasztalatok után, higyjék el, nem képes bebizonyítani annak az álláspontnak jogosultságát. Mert ha nem volna igaz, a mit mondunk, lehetetlen, hogy annyi ész, tudás, hazaszeretet, a mit felteszek attól a párttól is, annyi éven keresztül ily meddőséget, eredménytelenséget tudna csak felmutatni. Nem az az alap melyen Magyarországot fel lehet építeni. Azért ez a párt mindig fogja követelni, hogy lépjünk arra az alapra, a mely éltet, a mely erőt ad: a függetlenség alapjára. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minálunk a pénzügyi politika, az összes törekvés arra irányul, hogy miképen lehet szépen előállítani költségvetéseket, hogy azoknak eredménye tetszetős legyen, Mindig mutatunk mi ki bizonyos többletet, most is. Igaz, emlékszem rá, hogy egyszer egy ilyen szokott gonddal összeállított költségvetési előirányzatból ugyancsak a mostani pénzügyminiszter ur bebizonyította a fényes eredményt, de ugyanakkor felállott az ellenzék padjairól a nagytudásu, s a zárszámadásokban legerősebb jártassággal biró boldogult emlékű Horánszky Nándor és rögtön bebizonyította ugyanazon számadatok alapján, hogy nemcsak hogy nincs fényes eredmény, hanem ellenkezőleg deficzit van. (Az elnöM széket Perczel Dezső foglalja el.) Még az sem pénzügyi politika, ha esetlegesen plusz-szál végződik egy előirányzat. Mert legyünk egygyel tisztában: az állam kiadásainak nemcsak az a magyarázata, hogy annyi és annyi pénzt adunk ki, hanem azoknak produktivoknak is kell lenniök, alkotásnak kell lenniök. Már J>edig épen az 1867-es alap mellett a mi eredményünk az, hogy kiadásaink legnagyobb része improduktív, nem is Magyarországban marad; hogy egyebet ne mondjak, ott van az udvartartás, a kabinet, a közösügyi kiadás, államadósságok és egész tömege a kiadásoknak. De hogy lehet Magyarországon arról beszélni, hogy feleslegünk van, akkor, a mikor mi már egy idő óta bevételeinket kölcsönökből fedezzük? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az helyes pénzügyi politika, s nem is szólok ellene, hogy a jelen bizonyos mértékig a jövőre áthárítsa az állami alkotások költségét, de bocsánatot kérek, ez csak kivételes kiadásokra áll; az államháztartás rendes menetéhez szükséges alkotásoknak megvalósítására szolgáló költséget áthárítani nem lehet, hanem csak a rendkívüli alkotások költségét. Most is, ezen költségvetésben, a melyet tárgyalunk, 96 milliót veszünk fel kölcsönképen beruházásokra. Hát ugyan, miniszter ur, ezek olyanok, hogy megengedhető, hogy a jövőre áthárittassanak ? Elismerem, hogy esetlegesen az uj vasutakat ilyeneknek lehet mondani, de azt állítani, hogy meglévő vasutaknak felszerelése, rendbehozása és karbantartása olyan beruházást képeznének, hogy jogunk volna azokat áthárítani az utódokra: ez a legegyszerűbb pénzügyi tudománynak arczulcsapása. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Akárhogy okoskodunk, annyi bizonyos, hogy Magyarország helyzete rossz ; annyi tény, hogy ma már a deficzitek korszakához értünk. És mivel nekem és ennek a pártnak az a hite és meggyőződése, s ezt bizonyítani is tudja, hogy ezen helyzetet az teremtette meg, hogy az 1867-iki alapon Magyarország nem tudta erejét kifejteni, sőt minden egyes alkalommal útját állták annak, hogy az előrehaladás és fejlődés ösvényen menjen: kijelentem a magam és ennek a pártnak megbízásából és nevében, hogy ennek a kormánynak a költségvetést meg nem szavazván, azt még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsribaloldalon.) Egyúttal kérem a t. házat, hogy a következő határozati javaslatot méltóztassék elfogadni. (Halljuk! Halljak! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »Mondja ki a képviselőház: 1. Hogy elvi okokon kivül a gr. Tisza István miniszterelnök kormánya által vallott politikai irány által felfokozott bizalmatlansága okából az 1904. évre beterjesztett költségvetési előirányzatot, magát a költségvetési törvényt visszautasítja és meg nem szavazza. (Helyeslés. Olvassa): 2. A miniszterelnöktől Ígéreteinek beváltását és ezek között különösen a választási törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatnak s*