Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

130 45Í. országos ülés Wük június 30-án, csütörtökön. tényleg a nemzetiségi kérdés talán legkönnyebben kezelhető épen a Felvidéken, azon nagyfontosságú körülménynél fogva, hogy a Felvidék tót ajkú lakossága olyan egyházak kötelékébe tartozik, a mely egyházak nagyszámú magyar hívekkel és egészben véve magyar jelleggel"bírnak. Nincsen meg tehát az a komplikáczió, a mely a dolog természeténél fogva áll he mindenütt ott, a hol a nemzetiségi határvonal egyúttal egyházi határvonalat is képez. Ily körülmények között, t. ház, csak mély sajnálattal Jehet konstatálni azon jelenségeket, hogy a legfőbb vezetésükben teljesen hazafias szellemű egyházaknak is exponált közegei azon a vidéken nem mindig teljesitik azoD kötelességeket, a melyeket a hazafiság szempontjából tőlük megvárni lehet. Az államnak direkt beavatkozási joga ezen a téren kevés. A feladat, a hazafiúi kötelesség elsősorban az egyházakra : a római katholikus és az ágostai egjházra hárul. (TJgy van! jobb felöl.) Én csak azt jelenthetem ki, hogy az államkormány egész erejével, egész odaadással támogatni fogja ezen egyházak vezetőségeit azon törekvéseikben, hogy kérlelhetetlen szigorral irtsanak ki kebelükből minden hazafiatlan elemet. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) De, t. ház, ha ettől a nagyon fontos körülménytől eltekintünk, akkor a kérdés körülbelül egyformán áll az országnak idegenajku polgárok által lakott összes vidékeire nézve. A helyzet mindenütt az : olyan békés honpolgárokat, a kiknek ősei századokon és századokon keresztül jóban és rosszban mindig hű fiai voltak ennek az országnak, mind jobban kezébe igyekszik keríteni egy olyan agitáczió, a mely a magyar állam ellen, de azután ezzel egyúttal saját veBztükbe hajtja őket, (Ugy van! jobbfelöl.) és én azt hiszem, hogy a kérdés lényege, a feladat kulcsa abban fekszik: leküzdeni, megfékezni, ártalmatlanná tenni a magyar államnak, idegenajku polgártársainknak és a nemzetiségeknek ezen közös ellenségeit. {Élénk helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor: A bécsi bujtogatókat! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mert hiszen annak az igazságnak, annak a ténynek mind jobban napfényre kell derülnie, hogy az Európa ezen részén lakó összes kis népekre nézve a jólétnek, a fejlődésnek, az etnográfiai egyéni jelleg fentartásának egyedüli alapfeltételét a magyar állam fennállása és megerősödése képezi. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A mi nemzetiségeink némely része, különösen a románok és a szerbek a határon túl az •ő faji jellegükkel ellátott, külön, önálló államot is látnak, és én egész természetesnek találom azt, hogy ha ez ország határain belül élő románok és szerbek teljes szimpátiával, teljes rokonszenvvel nézik a román és szerb önálló államok fejlődését és boldogulását; de épen ebből a szempontból kellene meggondolniok azt, hogy a Balkán-félszigeten élő összes államok függetlenségének és fejlődésének egyedül biztos előfeltételét és garancziáját az képezi, hogy ha itt a Duna völgyén, ezen geográfiai területen, a mely a Balkán felé irányuló minden hatalmi törekvésnek kulcsát képezi, egy olyan nagyhatalom áll, a melynek politikájára . . . (Zajos felkiáltások a balés a szélsobáloldalon: Magyar királyság, nem nagyhatalom! Független Magyarország! Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek a t. ház minden oldalán! (Folytonos mozgás és zaj a bal- és a szélsobáloldalon.) A képviselő uraknak módjukban lesz majd később véleményeiket nyilvánítani, de annyit meg lehet kívánni, hogy legalább a mondat befejezését várják meg. (Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Magyarország egymagában tartós szövetség nélkül ezen világtörténelmi misszió megoldására nem volna képes, (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsobáloldalon.) de igenis, olyan nagyhatalomnak kell itt állania, a melynek politikájára a magyar nemzet a maga felfogásával, a maga szabadságszerető szellemével döntő, irányadó befolyást gyakorol. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsobáloldalon.) Szatmári Mór: Maga ez a gyenge magyar állam nem imponál! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, különben kénytelen leszek a képviselő " urakat névszerint megszólítani. Gr. Tisza István miniszterelnök: Épen ezért én meg vagyok róla győződve, hogy az a nagy igazság, a melynél fogva a magyar nemzet és a hazában élő nemzetiségek közölt teljes érdekazonosság, teljes összhang létezzék, utat fog törni magának; csak mi ne téveszszük eljárásunkban szemünk elől azt a nagy igazságot, hogy a mi egész politikánknak, a mi egész szigorunknak, a mi egész fellépésünknek nem a nemzetiségek nagy tömege ellen, hanem azon izgató elem ellen kell irányulnia, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) a mely azokat félrevezetni, a mely azokat ellenünk fordítani törekszik. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt az államot a magyar nemzet alkotta meg; erre rányomta a maga egyéni bélyegét. Ez az állam más, mint nemzeti jelleggel bíró állam nem lehet, és ennek az államnak kultúrpolitikája más, mint magyar nemzeti kultúrpolitika nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Félkiáltások a szélsobáloldalon: Német nyelven? Osztrák hadsereggél?) De ez nem teszi azt, hogy a magyar állam a maga erejével, a maga hatalmával elnyomni akarná e haza idegen ajkú polgárainak kulturális törekvéseit; ez nem teszi azt, hogy megfosztani akarná őket azon nyelvükre vonatkozó jogaiktól, melyeket a magyar törvény nekik a nemzet ünnepélyes ígéretei alapján biztosított, és a melyekhez ők érthető, hogy lelkük egész melegével ragaszkodnak.