Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

H6. országos ülés 190b június 23-án, csütörtökön. 7 méltóztatik látni, hogy parlamentáris szempontból a dolog valami kiváló fontossággal nem bir; egyszerűen egy jelenlésnek mikor történt, vagy nem történt benyújtásáról van szó. Annyival kevésbbé érinthetett engem személyileg a dolog, mert, a mint méltóztatott hallani, ugy én, mint a mentelmi bizottság elnöke kötelességünknek megfeleltünk, jelentésünket beadtuk, az nálunk nem hever. Pártszempont sem játszhatott ebben közre, mert hisz pártérdek ennek a dolognak rugóját nem képezte . . . Kubik Béla: Meg akarták gyanusitani! Szivák Imre: .... a mint különben is a mentelmi bizottság álláspontjánál a pártszempont nem szokott semmi tekintetben mérvadó lenni. Azt gondolom tehát, hogy egész objektíve adhattam elő a történteket, ugy, a mint előadtam. Tartózkodtam a kérdések szellőztetésétől mindaddig, mig a házban ez iránt aposztrofálva nem lettünk. Ez a dolog tényleg nyolcz-kilencz hónap óta nyugodott. Mikor azonban tegnap bennünket és különösen engem, mint a bizottság akkori volt előadóját hanyagsággal vádoltak, természetesen kénytelen voltam a dolgot ugy előadni, a mint az az én tudomásom szerint volt és van. Most tehát Kubik Béla képviselő urnak felszólalásával szemben ismét csak konstatálnom kell azt, a mi a valóságnak megfelel, a mit tegnapi felszólalásomból is fentartok, és azt hiszem, ennyi tartozik a t. képviselőházra, mert hiszen a többi legfeljebb az én személyes dolgom, az én szavahihetőségem kérdése. A mi a képviselőházra tartozik, az ennyi: mikor Kossuth Ferencz képviselő ur gróf Apponyi Albert ur, mint a ház akkori elnökének terméből kijött, nekem azt mondta: a dolog nem abban a hivatalos formában fog elintézést nyerni, hanem intézkedtünk az iránt, hogy a képviselők spontán elhatározásából nyerjen elintézést, a mint méltóztattak is hallani, ugy t. i., hogy a képviselő urak maguk fognak a háznak elégtételt szolgáltatni az esetben, hogyha a mentelmi bizottság jelentése be nem nyujtatik és ők bizonyos presszió alá nem helyeztetnek. Közölte tehát velem azt, hogy ez a megállapodás, hogy nem kell benyújtani a jelentést, hogy útja ne vágassák annak, hogy a ház ezt a magasabb erkölcsi értékű elégtételt kapja meg az illető képviselők spontán elhatározásából. Ez volt a tény; és e tekintetben azt állítom, hogy a mit én mondottam, az való, az teljesen megfelel a történteknek, s e tekintetben kompetensnek csak egyetlenegy férfiút ismerhetnék el, a ki ebbeli állításomat dezavuálhatná, és ez Kossuth Ferencz t. képviselőtársam. Nem tehetem fel róla, hogy ő e tekintetben mást állítson, mint a mit én mondottam és a mi a történteknek megfelel, s a mi, azt hiszem, összhangban van gr. Apponyi Albert volt házelnök, nemkülönben a tegnap felszólalt képviselő urak állításával. ISTem fogadhatom tehát el azon tisztán személyi éllel biró rektiiikáczióját Kubik Béla t. képviselőtársamnak, és a midőn én azt, a mit mondottam, fentartom, nem tartom szükségesnek, hogy azt mérlegeljem : vájjon Kossuth Ferencz kezdeményezése birt-e egy ilyen vagy amolyan odiózus színezettel? Ennek fejtegetésére magamat hivatva nem érzem, annál kevésbbé, mert nem volt czélom, a mint tegnap itt kinyilatkoztattam, sem Kossuth Ferenczet, sem bárkit meggyanúsítani. Hiszen itten nem volt szó valami pártérdeket érintő paktumról, hanem csak arról, a mint mondottam, hogy a legkülönbözőbb árnyalatú pártokhoz tartozó képviselők mindnyájan egyetértettünk az iránt, hogy az elintézésnek ez lesz a legszebb módja. (Helyeslés a jobboldalon.) Én kompetensnek tartottam Kossuth Ferenczet arra, hogy mikor velem közölte, ne nyújtsam be a jelentést, mert ez a megállapodás és hogy más elintézés fog jönni, mondom, kompetensnek tartottam arra, hogy ez az ő kijelentése engem arra az elhatározásra birjon, a mi be is következett, hogy a mentelmi bizottság jelentését itt a plénumban be ne mutassam. Ennyi az egyszerű tény. Ebből lehet pártszempontból következtetéseket vonni, de azok czáfolatára magamat hivatva nem érzem. A mi magamra tartozik és a mivel az igazságnak tartozom, az egyszerűen ezen történeti ténynek a konstatálása, és hogy kérjem a mélyen t. képviselőházat, hogy méltóztassék nekem megengedni, hogy azokat, a miket tegnap mondottam és most is kiegészítőlég felhozni bátor voltam, egész terjedelmükben fentartsam és hogy ezen állitások valódiságának, eljárásom megbízhatóságának és jóhiszeműségének megállapitását kérhessem a t. háztól. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Kubik Béla: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Azt hiszem, ma már teljesen be van bizonyítva az, hogy nem Kossuth Ferencz volt, a ki e dolgot kezdeményezte. Szivák Imre: Yelem szemben igen! Nekem ő mondta! (Mozgás a ssélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Nézetem szerint Szivák képviselőtársamnak nem lett volna más a kötelessége, mint elismerni azt, hogy a mondottak után belátja, hogy nem Kossuth Ferencz t. képviselőtársam kezdeményezte ezt az akcziót. (Ellenmondások a jobboldalon. Egy hang jobbról: Hazudjék ! ?) Az én felbuzdulásom, azt hiszem, méltó volt az ügyhöz. Akkor, a mikor képviselőtársam megemlítette itt a házban, hogy Kossuth Ferencz kezdeményezte, erről az oldalról (a baloldalra mutat.) nagyon erős váddal érintettek bennünket, hogy »áhá! ujabb paktum!« (Felkiáltások