Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

114 4-50. országos ülés 1904 ket illetőleg s ő e tekintetben sem a horvát, sem a magyar kormánynak soha semmiféle nehézséget nem okozott, pedig ez igen kényes pontját képezi az ottani egyházi kérdéseknek. Nem akarok részletekbe belemenni, nem akarom vitatni egyes emberek magatartását, annyit azonban mondhatok annak feltüntetésére, hogy a vád nem volt egészen igazságos, hogy igaz ugyan, hogy a szószékről tö'bbhelyt csináltak politikát Magyarország ellen, de épen Posilovits érsek volt ki, tudtommal, a dátumot nem tudom bizonyosan megmondani, múlt deczemberben vagy az idei januárban, körrendeletben szólította fel a papságot, hogy a szószéken való politizálást hagyja abba. Szatmári Mór: Hogy jobban vigyázzanak magukra! (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye köriili miniszter: Ez pozitív tény. Azonban, ha néha csalatkozik az ember valakiben, hiszen az még magában véve nem hiba. (Elénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Ez nagyon könynyen megtörténhetik. Van arra példa elég, hogy valaki hosszú éveken át bizonyos politikát követett, azután egyszerre csak annak ellenkezőjét hirdeti, (Derültség a jobboldalon.) Ezt azonban Posilovits érsekre ma sem merem mondani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur azonban felhozta, megint Kovácsevics képviselő ur beszéde nyomán, hogy nem gondoskodott a magyar kormány, illetőleg a magyar kormány által a horvát kormány orvoslásról abban az esetben sem, a mikor egyenest megsértetett a királyi jog az egyházi javadalmak betöltésénél. Erre nézve van szerencsém a képviselő urnak tudomására hozni, hogy a mennyiben történt ilyen hiba, és egy esetben történt, az nem maradt megtorlatlanul. Én kötelességemnek éreztem a magyar kormány közvetítésével a koronát azonnal felvilágosítani a történtekről, a melyek nem feleltek meg sem a magyar közjognak, sem a Felséges ur e tekintetben fen tartott jogainak, és az illető igenis megtorlásban részesült. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Mulasztás tehát itt sem történt, ha pedig teljes eredményt elérni nem lehetett is, egyelőre mindenesetre a fődolog az, hogy mulasztás nem történt. A képviselő ur még tovább ment és itt azután kötelességem nemcsak a horvát kormánynak és a horvát nemzeti pártnak, hanem az egész horvát nemzetnek védelmére kelni. Azt mondta a képviselő ur, hogy azon tavalyi forrongások osztrák pénzzel szittattak. Lengyel Zoltán: Aktákat tett a ház asztalára! (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Nekem is tudomásom van és volt azokról, (Sálijuk! Halljuk!) a miket a t. képviselő ur felhozott. Azok tények. Igaz, hogy Dalmácziából jöttek a községeknek ilyen átiratok. De vájjon azt bizonyitja ez, hogy június 28-án, kedden. osztrák pénz volt? (Egy hang a szélsöbaloldalon : Tomasics mondta!) Azt nem bizonyitja, hanem bizonyít valamit igenis, azt, hogy idegen pénz lehetett, de annak forrását kinyomozni nem volt lehetséges. Az akkori kormány nem hallgatott ezen dolgokról, a dalmát községeknek és városoknak ilyen értelmű átiratai és felszólításai következtében a magyar kormány közreműködésével megtette a lépéseket az osztrák kormánynál is, Tehát akkor sem hallgatott és tűrt, nem nézte tétlenül, hogy idegen befolyás észrevétlenül érvényesüljön, hanem teljesítette a kötelességét. De én tagadom, hogy a horvát nemzet, ha tudná, hogy idegen pénz és ilyen idegen pénz vezeti az ő politikáját, ezt egyáltalán eltűrné. Történt igenis az, hogy egy része a horvát nemzetnek rosszul informálva azt gondolta, hogy hazafias ügyet szolgál akkor, a mikor tényleg felült az idegen befolyásnak, beavatkozásnak. És én meg vagyok győződve arról, hogy ezt meg fogja bánni, meg fogják bánni azok, a kik ezt annak idején kezdeményezték. De egyet mondhatok egész nyugodt lelkiismerettel, és ez igaz örömmel tölt el, hogy azon időben, a melyet ott töltöttem — nem akarom a magam érdeméül felróni —• igenis tanuja voltam és ennek örülök, hogy azon politikának, a melyet a t. képviselő ur itt az utóbbi időben lefestett, még a nyomai is elvesztek Horvátországban, hogy nincs ma Horvátországban párt, a mely magát osztrák befolyás alatt érezné, a mely azt megtűrné, mint a hogy elmúlt annak a granicsárságnak utolsó emléke is és senki sem kívánja visszahozni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Várni kell, hogy fejlődjenek a dolgok; ezen negatív eredményt a magam részéről nagynak tartom és azt hiszem, hogy ezt itt felemlíteni kötelességem volt. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter kivan szólani. ! Polónyi Géza: Én személyes kérdésben előbb kértem szót! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk I'Halljuk!) Kovácsevics képviselő ur szót kért félreértett szavainak helyreigazítására, Polónyi Géza képviselő ur pedig személyes kérdésben, továbbá szólásra jelentkezett a kereskedelemügyi miniszter ur. (Felkiáltások a jobboldalon: A miniszter mindig beszélhet! Ellenmondások a baloldalon.) Minthogy a miniszter mindig szólhat, a miniszter ur van soron. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Várady Károly: Nem helyes! Akkor beszélhet, ha nincs jelentkező! (Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk a kereskedelemügyi minisztert!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Bátor vagyok azokra reflektálni, a miket Polónyi t. képviselő ur az ő beszéde folyamán a vasúti tisztviselők felesketésé-