Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

112 U50. országos ülés 190b június 28-án, kedden. Gajáry Géza: Ez a vácinak épen az ellenkezője ! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Ezen históriailag előadott tényállás alapján mondhatom, még pedig jogosan, hogy akkor sem voltam a magyar nemzeti politikának az útjában, hanem segítettem annak megvalósítását (Éljenzés a jobboldalon,) A másik vád, a melyet a t. képviselő ur ellenem emel, abból áll, (Zaj balfelöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) hogy Bánffy Dezső miniszterelnök, belátván, hogy az én működésem, a melyet mint bán Horvátországban kifejtettem, káros a magyar nemzeti politika szempontjából, kész volt lemondását beadni, vagy be is adta azt. Igen csodálkozom a t. képviselő urnak ezen a kijelentésén; ma hallottam ezt először. Annyival inkább csodálkozom ezen, mert ismerve báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök ur egyenes karakterét, azt hiszem, én lettem volna az első, a kinek ezt tudomására adta volna; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mert mielőtt a Felségnek a?, én viselkedésem miatt beadta volna a lemondását, bizonyosan nekem hozta volna szóba azon politikát, a melyet nem helyeselt. Ezzel szemben pedig bátran állithatom, hogy a midőn én jutottam abba a helyzetbe, hogy én adjam be báró Bánffy Dezső miniszterelnök urnak a lemondásomat, ő azt nem fogadta el, sőt kért, hogy hivatalomat továbbra is vigyem. (Helyeslés jobbfélol. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, Bánffy Dezső miniszterelnök hivataloskodásának utolsó napjáig is ugy éreztem, hogy nemcsak politikai, hanem személyi bizalmát is bírom. Épen ezért csodálkozom, hogy az igen t. képviselő ur ilyen dolgokkal áll elő, a melyekről nekem tudomásom nem volt és a melyekről módom lett volna tudomással birni; mert ha nem feleltem volna meg azon felelőségteljes állásban, meg vagyok róla győződve, a magyar miniszterelnök igazán nem tűrt volna meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Erre majd Bánffynak kell felelni! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: A harmadik vád, a melyet a t. képviselő ur ellenem fehozott, (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) az, hogy a parlamenti bizottság jelentése még le nem tárgyaltatott. Ha azonban valamiben ártatlan vagyok, ugy mindenesetre ebben vagyok az, mert ha tőlem függött volna, ezen ügy már régen letárgyaltatott volna. Tanúm erre épen a miniszterelnök ur, hogy mielőtt beléptem a kabinetbe, magam kértem, hogy ezen ügy rendeztessék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez lett volna az én érdekem. De miután a miniszterelnök ur közérdekből kívánta, hogy a kabinetbe belépjek, én a közérdek szempontjából személyes érdekemet elejtettem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: A pénzosztogatás közérdek! (Zaj.) Elnök: Mit méltóztatott mondani a kép-^ viselő urnak ? (Zaj.) Lengyel Zoltán: Hogy a pénzosztogatás közérdek! Elnök: Kire méltóztatott ezt vonatkoztatni ? (Halljuk!) Lengyel Zoltán: Majd, ha alkalom lesz rá, elmondom, hogy a t. elnök ur is tudja. (Helyes* lés a szélsöbaloldalon. Zaj jobb felöl,) Elnök: Én ez ellen tiltakozom és a képviselő urat ezen kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfélol. Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: A t. képviselő ur még egy általános vádat is emelt ellenem, a mennyiben a Horvátországban való kormányzásom idejének gyümölcseként odaállította a horvát nemzetnek a magyar nemzet elleni gyűlölséget, a melyet én neveltem. Igen nehéz állítással csak állítást szembe állítani. Polónyi Géza: Tanúm van rá, Kovácaevics! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ő Felsége személye körüli miniszter: Én azonban mégis tényekre hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Ha ez igy volna, akkor a horvát nemzetet képviselő többség nem foglalhatná el azon álláspontot, melyet elfoglalt nemcsak ma, hanem 20 éven keresztül és a mely szerint a magyar nemzettel való viszony alapelvéül az 1868-iki törvényt fogadta el és ezt minden rágalmak, kellemetlenségek, nehézségek daczára is vallotta, sőt, ha kellett, küzdött és szenvedett érte. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a horvát nemzetet képviselő többséget kellene tehát tulajdonképen szem előtt tartanunk, midőn egy nemzetnek gondolkodásáról, viszonyairól beszélünk, nem pedig azon igen szomorú jelenségeket, melyeknek magam is tanuja voltam, de a melyek mégis csak sporadikusak és a melyekről magam is beismerem, hogy utóbbi időben növekedtek, azonban — a mint ezt már elmondtam — ennek nem politikai, hanem inkább financziális kérdés volt a tulajdonképeni oka. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur általánosságban azt is mondotta, hogy Horvátországban meggyalázták a magyar nemzetet, meggyalázták a magyar zászlót. Ámde mi volt ennek következménye? Nem volt-e Horvátországban az ottani többség az, mely a magyar zászló védelmére kelt, nem is szólva a horvát kormányról, melynek kötelessége volt, hogy ezt megtegye és a mely ezt minden esetben meg is tette. (Helyeslés jobbról és a középen.) Azt mondta aztán vádképen a t. képviselő ur a horvát nemzet és a horvát kormány ellen, hogy idegen érdekeket szolgáltak most a legutóbbi időben is azzal, hogy kieszközölték, hogy a horvát egyetemet végzett ifjak Ausztriában neveltessenek.