Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-450
f i50. országos ülés 1'JOÍ- június 28~án, kedden. 107 Ferencznek a társaságában hirdetheti azt az elméletet, hogy Magyarország hatóságai a konzuli hatóságoktól német nyelvű átiratokat is tartoznak elfogadni, mert a hivatalos nyelv a német; hogy ez a törvényes gyakorlat, a mely fennáll és fenn fog állani a jövőben is. A t. miniszterelnök ur legutolsó felszólalása ezen az álláspontján semmit sem változtatott, csak megerősítette azt; csak hivatkozott Andrássyra és Deák Ferenczre. T. ház! Nem a mi feladatunk, de legkevéshbé az én feladatom, hogy én .Andrássy Gyulának vagy Deák Perencznek az emlékét a kegyelet nélküli szellőztetéstől megvédelmezzem. Én magam nem voltam kortársuk, de a politikában sem követtem nyomdokaikat. Mióta képviselő vagyok, mindig támadom azt a rendszert, a melynek ők megalapítói voltak, de tudja az ég, bizonyos mértéke a kegyeletnek mégis megmaradt az én szivemben, megmaradt a tradicziók révén is. így pl. csak a napokban elevenítették fel előttem néhai Deák Ferencz emlékéből azt, hogy mikor a belvárosi képviselőválasztás után átnyújtották neki a mandátumot Királyi Pál vezetése allatt — élnek még emberek, a kik ebben a deputáczióban benne voltak ős erről tanúságot tehetnek — és akkor szóvá tették, hogy hát nem jól van ez Ferencz bácsi, mert hát a magyar nyelvről nincs elég gondoskodás téve; és akkor az öreg Deák Ferencz a nála megjelent authentikus és teljesen szavahihető uri ember szerint, a ki ma is tagja a szabadelvű pártnak, azt felelte: Magyar emberekre bízom ennek a törvénynek a végrehajtását. Az alap megvan, védelmezzétek és foglaljatok, de elveszni belőle ne engedjetek semmit! A magyar nyelv diadalmaskodni fog, csak a magyar nyemzet akaratától függ! T. képviselőház! Gróf Andrássy Gyulának az emlékezetébe sehogy sem illik, hogy palástul használja a t. miniszterelnök ur őt azon elméletnek a verifikálására, hogy Magyarország területén is, és egyáltalában a magyar hatóságokkal való érintkezés területén is, hivatalos nyelv a német. Ilyen teóriát, ilyen programmot sem gróf Andrássy Gyula, sem Deák Ferencz soha nem hirdetett, és talán kötelességet teljesítek, ha nem engedem, hogy ilyen réven és ilyen módon bolygattassanak meg azok a sirok s a t. miniszterelnök ur a saját alkotmány-ferdítésének és hamisításának fedezésére ezekre a becsületes hazafiakra így hivatkozzék. {Helyeslés a haloldalon. Mozgás és derültség a jobboldalon.) De, t. képviselőház, az a programm, a melyet itt a nyelv kérdésében hirdetni hallunk, nem áll ám olyan sporadikusan. Itt van pl. a vasutasok kérdése, Méltóztattak hallani tegnap Kovácsevics képviselő ur fejtegetéseit, Hiven fogom reprodukálni szavait. Azt mondta a képviselő ur: az nem jogosult, hogy a vasúti vállalat emberei Horvátország területén magyarul beszéljenek, mert hiszen a kormány hirdeti, hogy a vasutasok állami tisztviselők, közhivatalnokok, ha pedig hivatalnokok, nohát akkor, az 57. §. alapján Horvátország területén a kormányzat minden ágában horvát lévén a nyelv, ezen okoskodás révén a t. képviselő urnak még igazat is kell adnunk. Hogy annak a pernek, a melyet a t. kormány folyamatba tett, mi lesz a vége, nem tudjuk; ez a bíróság dolga. De hogy az legyen azután az egyedüli pozitív rezultátum, hogy Horvátország területén a vasutasok ezentúl horvát nyelven fognak beszélni, ha ezt akarta a t. kormány elérni, akkor csakugyan méltó arra, hogy vád alá helyeztessék. (Igaz! Vay van! a, baloldalon.) De, t. képviselő ur, ez az okoskodás még sem egészen áll meg. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy ha ez magánüzlet, akkor a déli vasút embereinek is horvátul vagy németül, vagy tudja Isten, milyen nyelven volna joguk az adminisztrácziót intézni. Ez a hasonlat nem egészen talál. Ha a t. képviselő ur ugyanis azt hiszi, hogy az államnak nem lehetnek privát üzemei vagy üzletei, ebben határozottan téved, mert ott van pl. a diósgyőri vashámor, ott vannak a vasutak; azután hány meg hány gyárat alapítanak az államok azért, hogy bizonyos iparágakat a válságtól megmentsenek, azonfelül szocziális érdekből is. Az állam tehát lehet vállalkozó, birhat üzemekkel bármely területen. Csakhogy itt, t. képviselő ur, egy kis különbség van, mert itt az állam rendészetének a gyakorlásáról is szó van, bár átruházott hatáskörben. Az üzletrendtartás 102. szakasza igenis rendelkezik erről és e szerint Horvátország területén is a magyar állam jelenik meg, a magyar állam hivatalos nyelve pedig mindenhol — Horvátország területén is — a magyar. Azonkívül ne tessék elfelejteni, t, képviselő ur, hogy a kereskedelem és ennek folytán a közlekedés is nem autonóm ügye Horvátországnak, hanem ez közös állami ügy. De maga az a körülmény, hogy ez a kérdés felvetődött, — kapcsolatosan fel fog majd vetődni a Horvátország területén lévőmagyar állampolgárok iskolakérdése is, — rendkívül érdekes szimptoma lehet arra nézve, hogy hova vezetnek az ilyen lépések, a melyek kellő megfontolás nélkül csupán az állameszme kompromittálására vannak hivatva, a nélkül, hogy más területen pozitív eredményt érnének el. De, a mint mondám, ez nem sporadikus jelenség. Itt van a kezemben egy pénzügyminiszteri rendelet, a mely ugyancsak a nyelv kérdéséről rendelkezik. A »Pénzügyi Közlöny* 29. évfolyamának 31. számában foglaltatik: az 1902. évi 3484. p. m. számú pénzügyminiszteri rendelet. Első pillanatra talán fel sem tűnik, hogy milyen fontos intézkedéseket tartalmaz. Azt mondja (olvassa): »Tapasztaltam, hogy egyes pénzügyi hatóságok és hivatalok a külföldi levelezés körül követett eljárásnál az erre nézve kiadott rendeletben részletesen körülirt u*
