Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

450. országos ülés 1904 ségét is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) Es csodálatos, a magyar képviselőházban minden lehetséges. Lehetséges az, hogy a mikor a parlament elhatározza, hogy a dolgot sürgős­nek tekinti, a mikor a bizottság éjjel-nappal dolgozni kénytelen, hónapok múlnak el, a kor­mánynak nem tetszik, a képviselőház elnökének, daczára, hogy ismételten sürgettük, nem aka­ródzik ezt az ügyet napirendre tűzni. Én nem kívánom ezzel azt mondani, hogy én a t. minisz­terelnök urat vagy a volt miniszterelnök urat ad personam vádolnám, én csak azt mondom, és semmivel sem akarok többet mondani, hogy a parlament méltóságának tartozunk vele, hogy akár granicsár, akár nem granicsár, ez a kérdés a parlament szine előtt hozassák tisztába és in­téztessék el véglegesen. Már most azután, ha a t. képviselő ur ezen felvilágositások daczára gr. Khuen-Héderváry urat a horvát nemzet számára mégis reklamálni szándékoznék, hát én nem fogok a t. képviselő ur elé akadályt gördíteni: szívesen odaadjuk, tartsák meg örök emlékezetre. (Helyeslés a szélsö­bahldalon.) Soron van, t. képviselő ur, hogy megemlé­kezzem róla röviden, a fogyasztási adók kérdése. Mi nem veszszük önöknek zokon, hogy a közsé­gek élvezik Horvátország területén a fogyasztási adót, sőt magunk is reklamáljuk, hogy az meg­történjék. A miről köztünk szó lehet, t. kép­viselő ur, az csak az, hogy tessék ezt a horvát tangensbe beszámítani, és nem azt a politikát követni, a melyet önök most is követnek, hogy felemeltetjük a horvát tangenst és azután nem számítjuk be a fogyasztási adókat, hanem csiná­lunk mit ? Hát, t. képviselő ur, csak a napokban láttuk és látjuk ezt; hiszen mindnyájunk előtt feküsznek a tények. A mióta a horvát tangens felemelése biztosítva lett a bizottságban, micsoda esemény köti le ma a közvéleményt Magyar­országon és Ausztriában ? Megtörténik az a dolog, t. képviselő urak, hogy Horvátországnak Zágrábban lévő egyeteme az ő államvizsgái szá­mára kieszközli Ausztriában nem a nosztrifiká­eziót, hanem azt, hogy bizonyos pótvizsgálat le­tétele mellett, a mely horvát nyelven tehető le, teljesen aequiparáltatik az az államvizsgálati bizonyítvány a bécsi államvizsgálati bizonyit­ványnyal. Hát, t. képviselőház, ez a dolog is ugy az első szóra talán kisebb jelentőségűnek látszik; pedig ha egy kissé mélyére hatolunk ennek a dolognak, ugyan mi lehet ennek a politikai hát­tere? Először én tisztelettel felvilágosítást kérek most már a miniszterelnök úrtól erre nézve. Miután Horvátországnak autonómiája van, de csak a saját területén van autonómiája és Horvátországot az ő külügyi vonatkozásaiban a bán sem képviselheti, hanem képviseli a magyar miniszterelnök, az az első kérdés merül itt fel, t, képviselőház, hogyan jut el Ausztriába a zág­junias 28-án. kedden, 101 rabi egyetemnek azon kérelme, hogy az ő bizo­nyítványai egyenjogusittassanak az osztrák egye­temek bizonyítványával? Hogy kerül ez Ausz­triába ? A t. miniszterelnök ur lesz kegyes engem erre nézve felvilágosítani, mert nekem tudomá­som nincs róla. De furcsának találnám, t. kép­viselő urak, ha kiderülne, hogy a zágrábi egye­tem rektora a bécsi egyetem rektorával, tehát egy külföldi állam külföldi hatóságával per puszi pajtás hivatalosan érintkezik. így van-e ez, nincs-e igy: ez a kérdés? És, t. képviselőház, nem tettetésből mon­dom, hogy nem tudom, de valóban erre nézve nincs semmiféle informáezióm. Hanem kivácsi vagyok erre a dologra; mert ha sua forma megy a dolog és a magyar közjognak megfelelő­leg történik a megkeresés, akkor azután kérde­zem én a miniszterelnök urat: hogyan vállal­kozhatik egy magyar miniszterelnök ilyenre? Mert ez a dolog rendkívül érdekes és eleven bizonyítéka minek ? Annak, a mit én már egy ízben itt a képviselőházban állítottam, hogy t. i, ne tessék azt hinni, hogy Horvátország terüle­tén egy pánszláv, vagy csak pangermán tenden­czia is létezik; arról én meggyőződtem, hogy ez nem igy van. Eltekintve a szerbeknek a külön óhajtásaitól, a kiket horvát testvéreink még abban sem részesítenek, a mit mi Magyarorszá­gion a nemzetiségeknek megteszünk, eltekintve ezektől, létezik, t. képviselőház, Horvátország területén egy 'igazi, valóságos osztrák áramlat, a melynek a bizonyitéka az. hogy Horvát­ország még a büntetőjog területén is óva­kodott attól, hogy valahogy az ő büntető­joga ne hasonlítson Magyarország büntetőjo­gához, hanem alkalmazkodik ós reczipiál osztrák törvényeket. Most azután, t. ház, folyamatba van téve az osztrák kultúrának érvényesülése, hogy azután igaza legyen Kovácsevics t. kép­viselőtársamnak abban, hogy ugyebár végre­hajtatik most már az az 1823-iki vagy 1828-iki rendelet, mely szerint a középiskolákban ma­gyarul tessék oktatni: ugy hajtják végre ezt a létező törvényt és ugy működnek közre a t. képviselő urak ezen törvény végrehajtásában, hogy itt a házban beszélnek róla, otthon pedig támogatják azt a propagandát, a mely az osz­trák egyetemek számára liferál horvát fiukat és az osztrák egyetemekről liferál Horvát­országba osztrák tanárokat, A nosztrifikáczió, valamint az, hogy az államjogi képesítés Horvát­országban és vice versa Ausztriában egyaránt minősítő lesz, az autonómiának helytelenül fel­fogott értelmezése révén csak rövid idő kér­dése. De ha nem ezzel a tendencziával nem kultúrpolitikai czélzattal történik a dolog, mi­lyen más okból történhetik ? Történhetik ugyebár ugy, hogy az osztrák kormánynak jól esik, hogy 6 egy délszláv akadémiának vagy egyetemnek felállításától az által szabadul, hogy Horvátország számára Magyarország három millióval felemeli a tangenst, és ennek fejében

Next

/
Oldalképek
Tartalom