Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-445
; j >36 445. országos ülés 190k június 22-én, szerdán. a melyeket egyes főhelyeken, üzletvezetőségeknél az oda alárendelt alsó hivatalnokok követnek el hivataltársaikkal, Hiszen 24 óra alatt átdobáltak egyeseket, családokat .. . Vázsonyi Vilmos: Kémek és besúgók működtek ! Hock János: Nemcsak kémek és besúgók működése folytán, de a politikai vagy privát boszu is érvényesült az áthelyezéseknél, (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldálon.) mert azok az alárendelt hivatalnokok a miniszter ur intencziőját, vagy a kormány szándékát ugy értelmezték, hogy akkor tűnhetnek ki, ha a vae victis elvét a végletekig alkalmazzák, eltipornak minden becsületes ellenállást. Már maga az nagy hiba volt, a mikor ilyen nagy testület egybehangzóan foglalt állást az ő jogos, méltányos érdekeinek védelmében, hogy akkor a kormány úgyszólván mint egy mellékjutalmakkal kényszeritett vagy inditott rá egyes gyengébb lelkűeket arra, hogy saját ügyüknek, társaiknak árulói legyenek. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Micsoda jutalmakkal inditotta? Hock János: Ugy értem, . . . Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Tessék világosan beszélni! (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélsöbaloldálon. Felkiáltások a szélsöbaloldálon: Ne tessék parancsolgatni !) Hock János: Világosan beszélek, ugy, mint a miniszter ur és őszintébben, mint a miniszter ur. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Kikérem magamnak! Hock János: Én is kikérem magamnak! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Azt tetszett mondani, hogy jutalmaztuk a denuncziámokat. . . Hock János: Megmondom hogyan. Emlékszik a miniszter ur, a mikor a sztrájk nyiltan kitört, hogy a kormány fizetésemelésekkel, különféle jutalmakkal, kilátásokkal csábitgatta az egyes mozdonyvezetőket . . . Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : A kormány adott fizetésemeléseket. ? Ugyan ne beszéljen! Hock János: A lapokban benne volt! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : A lapokban! (Nagy mozgás a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Miért nem czáfolták meg ? (Zaj a szélsöbaloldálon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Az ily gyanusitást egy perczig sem lehet szó nélkül hagyni! Hock János: Konferencziákat tartottak a minisztériumban, hogy hogyan lehetne helyreállítani a forgalmat. A felvetett eszmék közt az egyik pont az is volt, hogy talán lehetne a sztrájkban álló mozdonyvezetők közül, mert hiszen tényleg azokon fordult meg az egész forgalmi kérdés, néhányat megnyerni,. . . Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Ez nem igaz! Ez nem igaz! Hock János: . . . hogy mint sztrájktörők álljanak a munkába! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ez nem igaz! Ott volt a képviselő ur? Hock János: Voltam a privát tárgyaláson, a melyet itt folytattak ... Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ott nem volt szó arról, hogy a mozdonyvezetők fizetését emelik. Hock János: ... és a miniszter ur maga is azt mondta, hogy gondolkozni fog módokról és eszközökről, hogy a forgalmat mielőbb helyreállítsa. (Felkiáltások jobbfelöl: Kötelessége volt!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ez egészen más, Hock János: Nemcsak kötelessége volt, de magam is azt mondom és mondtam akkor is, hogy a miniszter urnak elsőrangú hivatali kötelessége mint kereskedelemügyi miniszternek megtalálni a módozatokat arra, hogy az állampolgárok jogos igényeinek kielégítése mellett egyúttal a nagy nemzeti érdekek se szenvedjenek csorbát. Nemcsak ezt mondtam, de ott a sztrájktanyán, a hol megjelentem, képviseltem is ezt az álláspontot és ha a miniszter urnak jó informácziói vannak, biztosítom, hogy tudnia kell, hogy teljes erőmből hozzájárultam, hogy azok a vezérek, a kiket a tömeg úgyszólván odatolt a vezetés élére, a kormány propoziczióit elfogadják és lecsendesítsék a mozgalmat. A miniszter ur tehát engem nem vádolhat itt fakcziőzítással, sem semmiféle elfogultsággal, mert én kötelességem körén kivül mint egyszerű hazafi hozzájárultam ahhoz, hogy helyreállítsák a forgalmat. Kénytelen vagyok azonban egyszerűen konstatálni, hogy ha a miniszter ur a vidéken szétnéz és látja azokat a nagymérvű és szokatlan áthelyezéseket, a melyek megindultak a központban és a vidéken, be kell ismernie, hogy bizonyos üldözés, boszuállás ez a vasutakkal szemben. És én a miniszter urnak épen az emberséges szivéhez és jóindulatához fordulok és azt kérem, ne méltóztassék egyszerűen a szigorú jognak megtorlási alapjára helyezkedni, hanem vezesse az a humánus gondolat, hogy, ha van megtévedt ember, ezeket a megtévedteket a kormányzat jóakarattal kiemeli az ő szenvedésükből és ezeket a kormányzat nem üldözi, boszuáliással nem fogja sújtani, hanem lehetővé teszi, hogy a már meglévő fizetési törvényjavaslat alapján, a melylyel — némi kifogásoktól eltekintve — meg vannak elégedve, csakugyan a családjuk békéjét és a maguk nyugalmát a kormány helyreállítsa. Ezért a t. miniszter urat nagyon kérem, — és nem az egyén fordul itt az egyénhez, hanem a nemzeti érdekek egyik képviselője fordul itt a nemzeti érdekeknek kormányzójához, egy kormányzati ágnak fejéhez, — hogy szüntesse
