Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-430
M í30. országos ülés 190b május 19-én, csütörtökön. 17.083,135 koronát. Ebből levonva a veszteségszámlára eső iménti összeget, oly csekély marad a részvények járadékául, a mely nem több, mint a befizetett részvénytőkének- másfél százalékkal való kamatozása. Ily körülmények közt megfoghatatlan előttem, hogy miért, épen ezen általános nagy gazdasági pangás és depresszió idején jön a kormány mindazokkal a törvényjavaslatokkal, a melyeket az idén tárgyalunk, T. ház! Osak eszmetársulás okából utalok még egy jelenségre. A legutóbbi expozé alkalmával a t. pénzügyminiszter ur egész lelki élvezettel hárította át a nagy és súlyos felelőségek egész sorát a minden bajt okozó ellenzékre. Midőn az egyenes adók hátralékáról, midőn a jogi illetékek hátralékáról beszélt, különösen a háznak azon részén, a hol a t. miniszter ur ült, nagy nyugtalanság támadt. Magam is meglepődve hallgattam az eredményeket, De azután azt találtam, hogy 50 — 60—70 milliónyi egyenes adóhátralék minden esztendőben található a zárszámadások szerint, vagy az egész adózási rendszer helytelen tehát, vagy a fizetésképtelenség óriási ez országban. Ezt igy fogják fel egész Európában. Mióta Hoscher Magyarországról azt irta, épen az egyenes adóhátralékok miatt, hogy ez az állapot monstruózus, azóta, annyi esztendő óta ez az állapot Magyarországon megmaradt monstruózusnak a mai napig. És mikor látom az 1883 : XLIV. törvényczikk után, a mely törvényezikk kimondja, hogy ez adónemekben halasztás nem adható, csak rendkívüli esetekben, és midőn tudom, hogyan járnak el a pénzügyi igazgatóságok, ugy hogy a bihari pénzügyigazgatósäggal szemben kénytelen volt az ügyész is fellépni, hogy a végrehajtásokat, a melyeket az idén az ex-lex állapot után elrendelt volt, szüntesse meg: a mikor látom a buzgalmat, a melyet szokott volt kifejteni e pénzügyi apparátus, hogy az egyenes adókat behajtsa: akkor azt kell mondanom, hogy ha ezek az összegek be nem folynak ebben az országban, annak nem az obstrukezió az oka, hanem inkább a t. miniszter ur. (Igaz! a baloldalon.) Különben, t, ház, a midőn a beruházási törvényjavaslatot összefüggésbe hozzuk az ipari vállalatokkal és az ipari pangással, kötelességünk okvetlenül legalább röviden megnézni, hogy melyek azok az iparágak, a melyek e törvényjavaslat elfogadásával nyertesek lennének? Az egynemű kiadásokat összeadva, látjuk ezeket a tételeket: építési költségek 29.640,000 K, vasúti építés és felszerelés 161.020,000 K, közutak építése 43 millió K, vizszabályozás 9.500,000 K, hídépítés 7.500,000 K, összesen 250.660,000 K. E munkákban részesülni fog néhány ipari ág, numerice véve az ipari ágak kisebb része és relatíve véve az iparosokat ós ipari alkalmazottakat és munkásokat ismét csak sokkal kisebb rész. Ezekben a munkákban részesülni fog elsősorban maga a j>énzügyininiszter, mint vállalkozó, a ki először az ő 3933 vas- és fémipari alkalmazottjával, azonkívül vasgyáraival fog résztvenni ezekben az üzletekben. (Igaz! a baloldalon.) ítészt fog venni az a miniszter, a ki sohasem bukhatik pénzügyi szempontból, a kinek annyi a pénze, a mennyire szüksége van, a ki agyonkonkurrálhat mindenkit ebben az országban és a ki adót nem fizet, egyrészt; másrészt ismét eszembe jut, hányan lesznek ebben az oiszágban, a kik semmiképen sem fognak részesedni ezekben a dolgokban és hogy épen azok a produktív osztályok fognak elesni, a melyek ma is nyögik az óriási terhet ebben az országban, és ily körülmények közt ismételve kell mondanom, hogy e javaslat felett érzett örömömet ez mind lohasztja. Most, t. képviselőház, egy-két tételt emelek ki magából a javaslatból: vasúti forgalmi eszközök beszerzésére 7 millió, ipari alap, a melyről most volt szó, 15.750,000 korona, a közgazdasági alap 15 millió korona. Ezeket az alapokat véve kritika tárgyává, mi semmi módon nem lelkesedhetünk értük. Vannak előttünk preczedensek, hogyan kezelik ezeket az alapokat, mint pl. a földmivelésügyi miniszter resszortjában levő alapot, a mely a totalizatőr megterhelésével keletkezett. Ezen alapokért magukért, mondom, nem lelkesedünk. De még inkább azt kell vennünk, hogy ezek az alapok, ezek a kiadások, a melyek itt vannak, biztosan és szorosan véve az évi költségvetésre tartoznak. Azután ismét más kiadások vannak, mint az 1897. évi XXX. törvényczikkből folyó 21 millió korona összeg, a melyet most fognak felvenni. És ismét más kiadások, mint pl. az építési kiadások egyes minisztériumokban, mindezek legalább nagyobb részben okvetlenül a rendes költségvetésbe lennének felveendők. Ily körülmények közt mindaz, a mit a t. miniszter ur a rendes költségvetések tárgyalásánál itt elmondani szokott, egészen más világításban tűnik fel és mindaz, a mit ő mondani szokott, bár mindig némi szerénységgel szokta volt az ő előrelátását hangoztatni, ilyen világitásnál ez a szerénység és előrelátás is egészen más színben tűnik fel. Mielőtt magától a javaslattól búcsúznám, okvetlenül kell még egy megjegyzést tennem. Törölték volt a Széli-féle inveszticzionális javaslatból a nagy-kállói elmegyógyintézetre, az állami gyermekszanatóriumra, a tüdővészes betegekre és a marosvásárhelyi kórházra felvett összegeket azzal az indokolással, r hogy ezek nem produktívek és várhatnak. Én pedig ezekben a kiadásokban láttam volna a javaslatnak szocziális értékét, mert bár önök azt fogják mondani, hogy a nagy beruházási javaslattal nagy munkaalkalom fog adatni ebben az országban és ez szocziális haladást jelent, erre nézve az én nézetem az, hogy egy ilyen ideiglenes munkaalkalom csak szocziális veszélyt rejt a méhében. Most is van nekünk munkánk, csakhogy épen az a baja a
