Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-427

h21. országos ülés 190í május 13-án, pénteken. 61 mum és a korpótlék hozzászámitásával még ezt együtt elérő jövedelemmel sem birnak, a ki tehát például összesen 2000 korona javadalmazással bír, az már nem fog korpótlékot kapni, Módosításom szintén csak azokról akar, de jobban gondoskodni, a kikről a törvényjavaslat, a kik a minimumra vannak szorítva, a kik tehát, különösen idővel, mikor kiadásaik esetleg családjaik növekedésével emelkednek, erre rászorulnak. Ezen indítványom oda terjed, hogy a korpótlék összege 100 koronáról 200 koronára emeltessék fel, a korlátozás pedig ehhez képest akként alakulna, hogy az nem 400, hanem 800 koronáig emelkedhetnék, a melyen túl aztán a korpótlékok összege nem emelkedik. Minthogy ez ugy is igen kevés jegyzőnél fog aránylag bekövetkezni, csak a legrosszabbul dotáltaknál, s minthogy másfelől ez nem egyszerre, hanem fokozatosan, lassankint fog csak az állampénztárra terhet hárítani, azt sem valami nagyot: azért bátor vagyok azon módosítást ajánlani, hogy a 9. §. első bekezdésébe 100 korona helyett 200 és 400 korona helyett 800 korona iktattassék be. (Helyeslés a haloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: Bocsánatot kérek, hogy a t. ház becses figyelmét bátor vagyok felhívni arra a méltánytalanságra, a mely e paragrafusban van, illetőleg arra, a mi e paragrafusban nincs. Ez a paragrafus biztosit a jegyzőknek 100 korona korpótlékot, a mely 400 koronáig emelkedhetik. De engedelmet kérek, az osztó igazságnak, a méltányosságnak megfelelne az, hogy akkor, a mikor rendezzük a jegyzők fizetéseit, arról a szegény segédjegyzőről se feledkezzünk meg. Hiszen tegnapelőtt voltam bátor elmondani, hogy azok a segédjegyzők ugyanazzal a kvalifikáczióval választatnak meg, mint a jegyzők, hogy azoknak resszortja épen olyan nagyfontosságú és azoknak épen olyan önállóan kell dolgozniuk. Méltóztassék azonkívül tekintetbe venni azt, hogy azoknak a szegény segédjegyzőknek sokszor évek hosszú során át kell azt az állást betölteniök, mert hiszen nem minden lépten-nyomon kerül egy jegyzői állás üresedésbe s még akkor sem bizonyos, hogy meg is választják, ugy hogy sokszor hosszú éveken keresztül kell annak a segédjegyzőnek családjával együtt abban az állásban tengődnie. " Én tehát ebből a szempontból bátor volnék azt a módosítást ajánlani, hogy intézkedjék a törvényhozás bölcsessége arról is, hogy ezek a segédjegyzők is bizonyos korpótlékban részesüljenek. Ezért az eredeti szöveg után a következő toldalékot ajánlanán elfogadásra (olvassa): »Jelen szakasz rendelkezései kiterjednek a segédjegyzőkre is azon különbséggel, hogy korpótlékuk ötévenkint 50 koronában állapittatik meg, mely korpótlék azonban 200 'koronánál több nem lehet és ezen korpótlékok az államkincstárt terhelik«. Ajánlom módosításomat elfogadásra. Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem: kiván-e még valaki a szakaszhoz szólani ? Horváth Gyula: T. ház! Ha az állam pénzügyi viszonyai nem is engedik meg azt, hogy az alapfizetés 1600 koronánál magasabb legyen, mégis méltányosnak kell tartanom azt, hogy az a jegyző, munkában eltöltött egész élete után, családjáról legalább annyira gondoskodhassak, hogy akkor, a mikor nem képes tovább szolgálatot teljesíteni, nyugdijának alapját olyan tisztességes fizetés képezhesse, a melyből maga és családja megélni képes. Ilyen tisztességes nyugdijat biztositana szerintem az, ha a községi jegyzőnek korpótléka nem 100, hanem 200 koronában állapíttatnék meg s ugy mint a néptanítóknál is van, nem négy izben, hanem ötévenkint öt izben volna a jegyzők javára a fizetésbe beszámítható s ugyanezen az alapon lenne nyugdíjjogosultságuk is megállapítandó. Ezenkívül ugyanazon indokokból, a melyeket előttem szóló t. képviselőtársam előadott, méltányosnak tartanám azt is, hogy a segédjegyzőknek, a kik sokszor 15—20 éven keresztül végzik a község fontos dolgait és foglalkoznak az állam dolgaival, szintén megadassák a mód és lehetőség arra, hogy ha már önálló tűzhelyet nem is alapithatnak, legalább megélhetésük biztosítva legyen, mert a törvényjavaslat azon indokolása, hogy ezekből a segédjegyzőkből rendszerint jegyzők lesznek, meglehetősen illuzórius. Hisz nagyon jól tudjuk, hogy a mai választási, illetőleg a mai kandidáczionális rendszer mellett, a mely nem egyéb, mint kinevezés, egészen a főszolgabíró önkényének van kiszolgáltatva az a szegény segédjegyző és teljesen attól függ egész exiszteneziája és az a távoli reménység, hogy valamikor, jól végzett munka után, jól megérdemelt módon, főnöki minőségben vezethesse tovább az állam ügyeit. Nagyon méltányosnak tartanám tehát, ha ezek a segédjegyzők szintén valami korpótlékban részesittetnének és az részükre száz koronában állapíttatnék meg, a melyet, ép ugy, mint a néptanítók, ötször egymásután élveznének; továbbá kérném azt is, hogy a korpótlék ugy a jegyzőknél, mint a segédjegyzőknél a nyugdíjjogosultság tekintetében is beszámittassók. Módosítást ajánlok tehát a 9. §-hoz oly értelemben, hogy a korpótlék összege jegyzőknél kétszáz koronában, segédjegyzőknél száz koronában állapíttassák meg, a mely a jegyzőknél ezer koronáig, a segédjegyzőknél ötszáz koronáig emelkedhetik. További módosításom az volna, hogy a személyi pótlékot a tényleg állásban levő községi jegyzők az esetre se veszítsék el, ha máshova választatnak meg. Megtörténik, hogy a községi jegyző másik községbe pályázik és esetleg meg is választják; méltánytalan volna tehát, hogy személyi pótlékát az illető csak azért, mert más községbe választatott meg, elveszítse.