Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

3G í26. országos ülés Í90k május 11-én, szerdán. ugyan soha nem Játunk egy árva garast sem, A mi visszatérül is a hadseregre kidobott milliókból, az sem a quóta arányában térül vissza. Azok a milliók, a melyek oda kifolynak részint a költségvetésnél, részint a gazdasági alárendeltségnél fogva, reánk nézve, a magyar nemzetgazdasági tőke részére teljesen elvesznek, vissza nem jönnek. (Az elnöki szélcet Perczel Dezső foglalja él.) En, t. ház, örömmel üdvözlök minden olyan törvényjavaslatot, mely egyrészb a magyar elemet van hivatva eró'siteni, másrészt arra czéloz, hogy azon milliók benmaradjanak az országban. Ezt eléri a törvényjavaslat, mert erősíteni fogja a magyar jegyzői kart, melynek tagjai túlnyomóan nemcsak születésüknél és nyelvüknél, hanem még érzelmüknél fogva is tősgyökeres magyarok. Másodszor az a három millió korona, a mibe a törvény végrehajtása az államnak kerülni fog, legalább benmarad az országban, nem megy ki Ausztriába, nem fogják velünk ellenséges érzülettel biró állampolgárok élvezni, hanem saját honfitársaink. Mert az a községi jegyző nem fogja azt a pénzt sem a kedves császárvárosban, Bécsben eltékozolni, sem a külföldi fürdőkben, hanem éí otthon a faluban és fordítja azt a családjára és gyermekei neveltetésére. És él utána a magyar kisiparos és kisgazda, mert szükségleteit a szomszéd városban vásárolván be, az a pénz visszamegy a magyar rpar és közgazdaság gyarapítására. Ezeket, t. ház, azért voltam bátor előrebocsátani, hogy igazoljam beszédem elején tett azon nyilatkozatomat, hogy én a törvényjavaslattal nem látom végleg rendezve a községi jegyzők állását. Igenis remélem és hiszem, hogy nagy fontosságánál, azon felelőségnél fogva, mely ráháramlik s azon sokoldalú munkálkodásnál fogva, melyet a törvényjavaslat reárótt, annak megfelelőleg az állás erkölcsi tekintélye is emelkedni fog s az én szerény véleményem szerint ez máskép nem lehetséges, mint ugy, hogy az összes állami, megyei, községi tisztviselőkre vonatkozó szolgálati pragmatika minél előbb megalkottatik, melyben körvonalozva lesz a községi jegyző állása is, annak jogköre, felsőbb hatóságokhoz való viszonya vagy azoktól való függése és esetleg önállósága, a néppel szemben való jogai, tehát kötelességei is. T. ház, áttérek most már a törvényjavaslat méltatá sara. Erre nézve most már igen röviden fogok nyilatkozni, a mennyiben egy néhány hiányt találtam, a melyre bátor vagyok az igen t. belügyminiszter urnak és a t. háznak figyelmét felhívni. Ily hiányosságnak tartom elsősorban a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, a mely, mint Sághy Gyula t. képviselőtársam előttem is jelezte, a községi jegyző fizetési módozatait meghagyja a régi patriarkális állapotban. A jegyző most fizetését a községi pénztártól kapja. Nagyon jól tudjuk, hogy az a községi pénztár sokszor hasonlít a Humbert Teréz vasasládájához, hónapokon át nincs benne egy árva garas, mert köztudomású dolog, bogy a községi pótadó aratás után, és — bortermelő községekben — szüret után folyik be. De a jegyzőnek és családjának azalatt is kell élnie, mert hiszen a műkoplalást semmiféle pedagógiai intézetben nem tanítják. Mi már most ennek a következménye? Az, hogy a községi jegyző kénytelen kölcsönt kérni, hitelhez nyúlni és kénytelen arra a veszedelmes lejtőre lépni, melynek vége sokszor szomorú : vagy sikkasztásra, börtönbe vezet, vagy a nép kizsákmányolására. Azt hiszem, az állam nagyobb megterheltetése nélkül könnyen meg lehet ezt oldani, ugy, hogy az állam előlegezné előzetes havi részletekben az adópénztárból a jegyzők fizetését, és a községi hozzájárulást a közadók módjára behajtaná az állami pénztárba. Nincs ebben semmi rendkívüli dolog, az államot külön meg nem terhelné, s a községi jegyzőkre nézve valóságos áldás lenne, és esetleg igen sokakat megmentene a bukástól és mindenféle szomorú következményektől. Másik hiányossága a törvényjavaslatnak a 11. §., a mely a nyugdíjügyről szók Szerintem nem intézkedik helyesen akkor, a mikor az egész nyugdíjügyet a törvényhatóságok nyakába varrja, mert hisz, ha törvénynyé válik ez, bekövetkezik az az anomália, hogy ugyanegy embernek ugyanegy munkakörből kifolyólag két fizetése lesz, egyik^nyugdijképes, másik esetleg nyugdijképtelen. És bekövetkezhetik az a nem óhajtott eredmény, hogy ugyanegy szakmának, a jegyzői karnak esetleg 63 fajta nyugdíj szabálya és nyugdij igénye lesz Magyarországon. Sőt még több is történhetik. Megtörténhetik, hogy ugyanegy embernek ugyanegy munkakörben két-három nyugdíjjogosultsága lehet, mert egyik vármegyéből a másikba a községi jegyző átmehet. De nem helyes ez azért sem, mert ezzel a törvényhatóságokra óriási nagy teher fog háramolni. Pedig azt hiszem, ez szintén könnyen meg volna oldható az államnak minden nagyobb megterheltetése nélkül. Hiszen itt van a tanítói nyugdijszabályzat. Azokat a tanítókat szintén különféle faktorok fizetik, mint esetleg a jegyzőt, államiak és községiek, A tanítók közül is egyiket fizeti az állani, másikat a felekezet, harmadikat a község, nyugdíjügyük mégis az egész országra nézve egyöntetűleg helyesen van megoldva. Ez az intézkedés bevált, több éven át jónak, sőt kitűnőnek bizonyult. Azt hiszem, nem ütközik nagy nehézségekbe, ha a jegyzői nyugdij is ennek a módjára hasonlóképen országszerte egyöntetűleg az állam által intéztetnék és kezeltetnék. De nem találhatom meg, t. ház, a teljes igazságot és méltányosságot a törvényjavaslat 4. §-ában sem. Ez a szakasz megadja a kedvezményt, vagyis az állami kiegészítést azoknak a