Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

426. országos ülés 190í május 11-én, szerdán. 33 Ezen módosításoknak, a melyeket szükségesnek látnék, egyike az, hogy igen sok községben és jegyzői körzetben a községi pőtadók nem egyenletesen, hanem csak az évnek bizonyos időszakaiban folynak be, ngy hogy a községek és körzetek a legjobb akarat mellett sincsenek abban a helyzetben, hogy azokat a jegyzőket pontosan fizessék, hogy havonkint, vagy csak negyedévenkint is pontosan kiszolgáltassák illetményeiket. Ha azt akarjuk, hogy az a jegyző odaadással feleljen meg hivatásának, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy legalább ezt a csekély fizetését rendesen havonkint megkaphassa. Mert most igen sokszor nyomorog családjával együtt még ott is, a hol dotácziója talán elegendő magas volna, vagy pedig ha hitele van, kénytelen adósságokba merülni és az által rontani meg anyagi helyzetét. Azért nagyon is szükségesnek látnék olyan intézkedést, hogy a községek a jegyzői fizetést szolgáltassák be utólag meghatározandó időpontokban az államjiénztárba. de maguk a jegyzők fizetésüket ne a községektől, hanem közvetlenül az állampénztárból havonkint kapják. Ez az egyik. A másik az, hogy a törvényjavaslat ugy sem bocsátkozik valami igen magas minimális fizetés megállapításába és ennek érzetében maga a törvényjavaslat is iparkodik ezt az által enyhíteni, hogy korpótlékot állapit meg; de nézetem szerint a korpótlékok oly csekélyek, hogy a 100 koronás korpótlékot legalább is 200 koronára kellene felemelni. Hiszen ezek a korpótlékok ugy sem egyszerre fognak előállani, csak lassanként, fokozatosan, nem is fognak olyan igen nagy összeget kitenni, ngy hogy nézetem szerint az állampénztár ez által valami túlságos nagy teherrel nem fog megterheltetni. Ez a másik, a mit az igen t. kormány figyelmébe ajánlok. En részemről a törvényjavaslat 11. szakaszának azt az intézkedését, a mely az államsegélyt a nyugdíjigénybe nem tartja beszámitandónak, nem tartom méltányosnak sem a jegyzőkre, sem a megyékre nézve, mert másrészt az van kimondva azon szakaszban, hogy a mennyiben mégis beszámittatik, ez a vármegyék terhére számítandó. A vármegyéknek ma már nincsenek jövedelmi forrásai. Pótlásokat ezen a czimen Demcsak odiózus volna kivetni, mert túlterheléssel járna a megye közönségére nézve, de nem is volna méltányos, hogy a midőn állami segély utján emeljük a jegyzői fizetést, ugyanakkor a nyugdíjnál való beszámítást ne az állam, hanem a vármegye terhére eszközöljük. Azért én a t. kormánynak ezt a dolgot is szíves megfontolásába és figyelmébe ajánlom, még pedig oly módon, hogy az állami segély feltétlenül számíttassák be a nyugdíjigénybe, másrészről, hogy az ebből származó többlet szintén az állampénztár terhére essék. A 9. szakaszban csak arról van gondoskodás, hogy a korpótléknál az eddigi jegyzői szolTCÉPVH. NAPLÓ. 1901 190B. XXV. KÖTET. gálati évek beszámíttassanak. De már most több vármegyében — így van pl. Pozsonymegyében is — ki van mondva a nyugdijszabályzatban, hogy a megyei szolgálatban töltött évek, vagy megfordítva, a mennyiben valaki jegyzői szolgálat után lép a megyei szolgálatba, a jegyzői szolgálati évek kölcsönösen beszámíttatnak. Ha ez méltányos és megvan a nyugdijigénynyel szemben, akkor azt hiszem, hogy a korpótlékoknál is ugyanezen méltányossági szempont alkalmazandó. Bizonyos visszásság is származnék abból, hogyha egyes vármegyékben ez a nyugdíjba beszámíttatnék, más vármegyékben pedig nem és egyrészről a nyugdíjnál beszámíttatnék, másrészről a korpótléknál meg nem. De az egyformaság is azt kívánná, hogy a törvényjavaslatban történjék gondoskodás erről annyival is inkább, mert olyan jegyző, a ki előbb hosszú ideig megyei szolgálatban volt, ha van is néhány, de azt hiszem igen kevés; igy tehát valami nagy niegterheltetés ezáltal az állampénztárra nem következnék be. Viszont egyesekre nézve ebből nagy méltánytalanság keletkeznék, mert előfordul, hogy valaki tíz-tizenkét évet töltött megyei szolgálatban és akkor lépett a jegyzői pályára. E beszámítás persze csak a szolgálat folytonossága esetében volna helyén ; más alkalmazásoknál is igy szokott ez lenni; ezen túlterjedőleg nem is lehetne ezt méltányosan kívánni. Azt is méltányosnak tartanám, hogy ott, a hol a jegyzők nem kapnak természetben lakást, — és ilyenek is vannak, habár kevés helyen — megállapítsuk legalább a minimumot, a melyet a lakáspénznek el kell érnie. Itt is azt hiszem, méltányos volna legalább 200 koronában megállapítani a minimumot, mert ez még a legkisebb községekben is olyan összeg, a melyen alul egy jegyző magának megfelelő lakást nem kaphat. Ha tehát az illető természetben lakást nem kap, a lakpénz 200 koronában lenne megállapítandó. Azt iä nagyfontosságunak tartom, habár most már e törvényjavaslattal együttesen nem volna megoldható, hogy a jegyzőkre nézve is a szolgálati pragmatika és a fegyelmi szabályzat mielőbb törvényhozási utón állapíttassák meg. (Helyeslés a baloldalon.) Ez egyfelől biztosítja azt, hogy azok a jegyzők a községekben feladataiknak megfeleljenek és garancziát nyújt arra, hogy tisztán a közérdek, a község érdeke és az állam érdeke szempontjából fogják kezelni hivatalukat. Viszont másrészről garancziát szolgáltat arra is, hogy állásukból kifolyólag nem fognak illetéktelen befolyást gyakorolni a közönség politikai nézetének kialakulására. Nem tételezem ugyan fel Magyarország derék jegyzői karának túlnyomó többségéről, hogy állásával e részben visszaéljen, de azért nekik is biztosítékot kell nyújtanunk az iránt, hogy ha pártatlanul kezelik hivatásukat, abból kifolyólag rájuk hátrány származni nem fog, mert csak ez a tudat teszi