Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

,366 445. országos ülés Í904- június 22-én, szerdán. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy nem lehet a végletekig vinni ezt a hérdést; ezek a nyilatkozatok viszik a végletekig, a melyeket a t. miniszterelnök ur provokáló hangon, sokszor az intenczió meggyanusitásával tesz, bár elég különösen most azt is kifejezte, hogy nem mindnyájunknak az intenczióit gyanúsítja, hanem azt állítja, hogy mi beugrunk intrikáknak és igy elvitatja tőlünk a politikai belátást, a becsületes, produktív munka vágyát. Pedig higyje meg, ennek a pártnak parlamenti működéséből megtanulhatta, hogy ez a párt mindig kivette a maga részét azon kevés alkotásból, melyet az önök negyven esztendős uralma óta a magyar hazára nézve üdvös és a magyar nemzeti politikának megfelelő tevékenységül ismert fel. Végletekig ne vigye a t. miniszterelnök ur a maga álláspontját, megnyugtatás helyett ne feleljen nekünk azzal, hogy a mai viszonyok között nem látja czélszerűnek oly intézkedéseket tenni, a melyek ezen tűrhetetlen, kárhozatos állapoton segítenének, a melyet lehet szépíteni bécsi hűséggel, azonban a magyar nemzeti törekvések iránti hűséggel az ily szerecsen mosdatás, mint a milyet ő ma véghez vitt, csak annak a meggyőződésnek a megerősítésére vezet bennünket, hogy ezeu pártnak meg kell szilárdulnia programmjához való hűségében, a mely hűséggel ezentúl is mindent el fog követni, hogy megdöntse azt az alapot, a melyen önök a magyar alkotmányt minduntalan sértik, a mely alapon önök kitörik az állami szuverenitásunk legékesebb gyöngyeit. Higyje el a t. miniszterelnök ur, nem frázis előttünk az, a mit Csokonai mondott. Nem kicsinyes dolog az előttünk, a mi most a vita tárgyát képezi. Ha kényszerítenek bennünket arra, hogy ezt a harczot a végletekig vigyük, találkozni fog velünk ezentúl is. Csonokai azt mondja: »Vérhabbal csináljuk szigetté földünket, még se hagyjuk könnyen drága mindenünket.« Az öuök kormányzata után nincs ma már ennek a magyar nemzetnek több kincse, a mit meg lehetne oltalmazni, mint nyelvének szentsége, nyelve jogának oltalma. (Elénk helyeslés a szélsőbáldalon.) Kötelességét, ha kell, ezen ax áron is teljesíteni fogja _ ez a párt. A választ nem veszem tudomásul. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Pap Zoltán képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Pap Zoltán: A t. miniszterelnök ur beszéde alatt azt a közbeszólást tettem, melyet nem tudok szó szerint idézni, mert a naplót nem kaptam meg, hogy, a mi jó volt Andrássy Gyulának akkor, az nem következés, hogy nekünk jó legyen most. Ezen közbeszólásomra a t. miniszterelnök ur azt a választ adta, hogy szivesebben van ő Andrássy Gyula társaságában, mint az én csekély személyem társaságában. Én azt neki megengedem, de engedje meg a t. miniszterelnök ur, a ki azon államférfiak közt, a kiket ő felhívott, szintén a legkisebb legény, nekem, hogy én is büszke vagyok arra, hogy nem vagyok a t. miniszterelnök úrral egy politikai társaságban és engedje meg viszont azt, hogy a mi jó neki Bécsben, ne legyen jó nekünk Tiszalökön. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Molnár János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Molnár János: T. ház ! Midőn a t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a konzulátusok magyarul leveleznek, én közbeszólottam és azt mondtam: akkor a t. miniszterelnök ur szerint törvénytelenül cselekszenek, mert hiszen a miniszterelnök ur szerint a konzulátusok nyelve német. Erre a miniszterelnök ur azt felelte, hogy ő azt nem mondotta; én erre visszafeleltem, hogy igenis mondotta és odamentem Bernáth t. képviselőtársamhoz és elkértem tőle a miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédét. Legyen szabad csak két-három sort felolvasnom, a mely igy hangzik (olvassa): »Akár tetszik ez az állapot a képviselő urnak, akár nem, de a mai törvényes állapot szerint a közös diplomácziának a szolgálati nyelve a német«. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogyne, de ebben nincs az benne, a mit mondott! Molnár János: Ezt mondotta a miniszterelnök, ezt mondottam én is, hogy t. i. a miniszterelnök ur azt tartja törvényesnek, hogy német legyen a konzulátusok nyelve. (Felkiáltások a jobbóldalon: Azt nem mondta!) Tehát ha valaki magyarul beszél . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a csavarás! Molnár János: ... az a törvény ellen látszik cselekedni, a mennyiben a miniszterelnök * ur szerint a törvényes nyelv a német. A mikor tehát a miniszterelnök ur egész vehemencziával felém fordult és azt mondotta: hiába beszél, hiába mutogat akármit a t. képviselő ur, erre, azt hiszem, rá nem szolgáltam. Elnök: Buzáth képviselő ur személyes kérdésben kér szót! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A miniszterelnök ur által ugyan személyesen megnevezve nem voltam, (Zaj a jobboldalon.) mivel azonban a t. miniszterelnök ur az országgyűlési néppártnak olyan dolgot imputált, a melyet egy pillanatig sem hagyhatok válasz nélkül, nehogy a közönség odakünn azt higyje, hogy mi azzal a felfogással, a melyet a miniszterelnök ur nekünk tulajdonított, azonosítjuk magunkat . . . Elnök: Miután a képviselő ur nem személyes kérdésben . .. Buzáth Ferencz: Megmondottam . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Miután a t. képviselő ur nem személyes kérdésben, hanem megtámadott pártjának védelme érdekében kivan felszólalni, meg kell kérdeznem a házat, hogy megadja-e erre az engedélyt. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbal-