Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-444

326 Hí. országos ülés 1904 június 21-én, kedden. baloldalon: Sohasem intézik el!) Napirend előtti felszólalás formájában még kevésbbé nyernek az ilyen ügyek elintézést; minthogy napirend előtt a ház ugy sem határozhat. Minthogy ez a kérdés az általános politikai helyzetre vonatkozik, a költségvetés általános tárgyalása alkalmával is lehet erre kiterjeszkedni. Lengyel Zoltán: Akkor ne mondják, hogy becsempészik! Elnök: A mit az elnök meg nem engedhet, azt tőle nem lehet követelni és nem méltó dolog az ilyen viták provokálása. (Zajos felMáUásoJc a szélsöbábldalon: Ez a nemzeti becsület!) A nemzeti becsület mindig napirenden van és épen azért tessék az ily ügyekről akkor szólni, mikor határozni is lehet róluk. (Nagy zaj a bál- és a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Akkor aztán azt mondják, hogy becsempészés! Olay Lajos: A magyar nyelv van megtámadva! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon,) Rákosi Viktor: Bocsánatot kérek, hogy az elnök urat burkoltan gyanúsítottam; jövőben nem burkoltan fogom gyanúsítani. Olay Lajos: Nyíltan szemébe vágom az igazságot! (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Az ország legnagyobb erkölcsi érdeke, hogy meggátolja azt, hogy bizonyos visszaélést, tűrt állapotot a miniszterelnök ur törvényerővel ruházzon fel, a képviselőháznak pedig kötelessége, hogy ennek a régi, tűrt állapotnak, ennek a visszaélésnek véget vessen. Az elnök ur ezt akarja megakadályozni. Igaz, hogy azt mondta, hogy az ügyet indítvány alakjában hozhatom ide, vagy az interpellácziós-könyvbe bejegyezhetem, de az indítványokat és az interpellácziók elintézését elodázzák, elsikkasztják, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) a miniszterek nem felelnek. Tessék csak a napirendet megnézni, tőlem is van ott interpelláczió, a melyet másfél évvel ezelőtt tettem. A miniszterek akkor felelnek, ha akarnak. Nem teljesitik kötelességüket, valamint hogy az elnök ur sem teljesítette tegnap, a mikor a miniszterelnök urat közjogunk eltiprásáért nem utasította rendre; mert ha Kubik Béla képviselőtársamat személyes sértésért rendreutasítja, mennyivel inkább kell rendreutasítania azt az embert, a ki egész közjogunkat és az országot arczulüti. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Sághy Gyula t. képviselő ur kíván szólani. Sághy Gyula: T. képviselőház, — vagy először az elnök úrhoz intézem a kérést, hogy a házszabályok czimén a kérdéshez szólhassak. Lengyel Zoltán: Nem kell kérni! Sághy Gyula: Minthogy mégis ez a forma, kérem. Tudom, hogy van jogom és jogomhoz ragaszkodom is, de ez a formája annak, hogy szólásra jelentkezzünk. Azért szólalok fel, mert azt hiszem, hogy teljes elfogulatlansággal szólhatok a kérdés feltevéséhez és figyelmeztethetem a t. elnök urat, hogy azokra a preczedensekre, a melyekre én emlékezem, e részben rosszul hivatkozik, mert igaz, hogy a házszabályok csak azt mondják, hogy osztható a kérdés részletekre, de nem tudok esetet, hogy ha csak egyetlen képviselő ur is kérte e házban, hogy nem tud máskép szavazni, hogy akkor a kérdés részletekre ne lett volna osztva. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik kérdés, a napirend előtti felszólalások tekintetében, a mennyire én emlékezem, az eddigi gyakorlat mindig az volt, hogy a mennyiben az elnök ur megtagadásával szemben egyes képviselők a házra hivatkoztak, minden képviselőre nézve a kérdés külön tétetett fel, a mi egészen természetes is, mert minden pártban lehetnek egyesek, a kik esetleg nem látják szükségesnek, hogy annyian szólalnak fel és közülök csak egyiknek-másiknak adják meg az engedélyt. Én igen kérem az elnök urat, épen a ház tanácskozásai nyugalmának fentartása érdekében, ne méltóztassék az eddigi gyakorlatot megváltoztatni, hanem méltóztassék belenyugodni abba, hogy egyenkint kell feltenni a kérdést. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ezen az utón sokkal gyorsabban esünk túl a kérdésen és sokkal gyorsabban fog a ház tanácskozásainak nyugalma helyreállni. Ezért én ismételve intézem ezen kérésemet az igen t. elnök űrhöz, mint a ház minden oldalához, pártkülönbség nélkül. Elnök: T. ház! Tekintettel arra, hogy a házban volt gyakorlat ugy az egyik, mint a másik irányban, felosztva és kumulative egyaránt, és én azt akarom, hogy a ház e dologban minél hamarább döntsön, azért a kérdést egyenkint fogom feltenni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Abban a sorrendben, a mint jelentkeztek, fogom feltenni a kérdést. A legelső volt Hákosi Viktor képviselő ur, s azért kérdem most a házat: megadja-e az engedélyt Bákosi Viktor képviselőnek, hogy napirend előtt felszólaljon? A kik megadják, szíveskedjenek felállaní. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Többség! Ellenpróbát!) Kérem azokat, a kik nem adják meg az engedélyt, legyenek szívesek felállni. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Kisebbség! Megolvasni !) Határozott többség. Következik a második kérdés. Kubik Béla: T. ház! Ezen az oldalon kételyek merültek fel arra nézve, hogy hol van a többség és nekünk jogunk van kérni, hogy az elnök ur megolvastassa a szavazatokat. Elnök : Ha ezt házszabälyszerü számban fogják kérni, el fogom rendelni, de most már ki van mondva a határozat. Következik a második kérdés: megadja-e a ház Grál Sándornak az engedélyt arra, hogy napirend előtt felszólaljon? Kérem azokat, a kik