Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

í''i-3. országos ülés 190b június 20-án, hétfőn. 319 zebb szolgálat mellett az államvasuti alkalmazott mennyivel huz kevesebb fizetést, mint az ugyanannyi idő óta szolgáló postás, vagy állami alkalmazott: ez lenne az igazság, miután a vasutasok is e szerint számítanak. Az előadó ur jelentése hivatkozik arra, hogy a postások jobb helyzetben vannak, de ebből nem azt következteti, hogy a vasutasok is jobb helyzetben legyenek, hanem, hogy ezentúl a postásokat is rosszabb helyzetbe tegyék. Megköszönik a vasutasok és a postások, hogy ebből az összehasonlításból nem az következik, hogy a postai szolgálatban lévőkkel egyenlősítsék a vasutasokat, hanem majd a vasutasok rosszabb helyzetével fogják a postásokat egyenlősíteni. Én sokkal igazságosabbnak és az államkincstárra is sokkal helyesebbnek tartom, ha ellenkező javaslatot méltóztatik tenni és a t. miniszter urnak elfogadni, a mely a vasutasok helyzetét javítja odáig, a hol a postások vannak. Csak igen röviden mutatok rá, hogy a postatiszt nem a XI. osztályba lesz kinevezve, hanem a X. osztály 3. fokozatába. Vasutasnak igen jó anyagot neveznek ki, postásoknál azonban a legutóbbi 1904. április 9-iki kinevezésben is volt egy csomó katonatiszt, a kiknek nevét itt közlik velem: Pavnekovics, Vatroszlav, Hercegrovics, Prikovics, Kordosics és Burkovics. (Derültség a szélsobaloldalon.) Én elhiszem, hogy az illetők nevük daczára is nagyon jóravaló emberek, talán magyar emberek is, de mégiä csak feltűnő, hogy a postások alkalmazásánál ilyen mértékben rakják be a volt katonatiszteket, mikor sok magyar embernek nincsen kenyere. A postások helyzete azért jobb, mert ők egyszerre 2000 korona fizetést húznak, Budapesten 700 korona lakbért, tehát összesen 2700 koronát, míg az államvasuti alkalmazott kap az uj fizetés alapján 1400 koronát és 600 korona lakbért, tehát 700 koronával kevesebbet. Az érettségit tett ember, ha postás akar lenni, gyakornokoskodik egy esztendeig, tanfolyamot hallgat egy esztendeig, tehát két év alatt tisztviselővé lesz. A vasutas ellenben, ha mindjárt érettségi után bejut a szolgálatba, akkor is legalább egy évet a pályán kénytelen tölteni, azután a tanfolyamot kell elvégeznie, és mikor ezzel elkészülvén, talán ismét visszakerül a vasúthoz, akkor első dolog, hogy aláíratnak vele egy reverzálist, hogy négy éven belül nincs joga ahhoz, hogy tisztviselői kinevezést kérhessen. Azután alkalmazzák őt forgalmi dijnoknak 1 frt 20 kr. napidíjjal, azután k

kétévi szolgálat után kinevezik 45 forinttal gyakornoknak és ismét kétévi szolgálat után — azt mondja nekem ez a kézirat — ha az Isten is ugy akarja, meg Ludwigh ő felsége is, kinevezik kezdő fizetéssel hivatalnoknak. Ez összesen 8 esztendő, s igy nemcsak a fizetésben van aránytalanság, hanem az időben is, mert az egyik 2 év után, a másik 8 év után jutott oda. Ha utói szeretné érni az az államvasuti alkalmazott a postai alkalmazottat, akkor normális viszonyok között nyolcz esztendő telik el, — kettő plus három év a várakozási idő — a mig ugyanahhoz a fizetéshez jut, a melylyel a postás kezdi, holott már előzőleg is elveszített hat esztendőt. Ennélfogva azt mondják, hogy ők soha, de sohasem érhetik utói azoknak a fizetését. A postai, távirdai alkalmazottak szintén nehéz szolgálatot teljesítenek, derék tisztviselők, megérdemlik a fizetésüket, de megérdemlik ezt a vasúti alkalmazottak is. Sok léhűtő ember van ott, a kit el lehetne csapni, és a munkás embernek meg lehetne adni a kellő fizetést. Azokat a protekczió által oda berakott tehetetlen alkalmazottakat, aztán az osztrák államvasutaktól visszamaradt, magyarul sem tudó bácsikat , . . Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Az a java! Lengyel Zoltán: . , . a kiket a t. miniszter ur még igazgató korában rásózott a magyar államkincstárra. (Derültség balfelöl.) kellene kimustrálni, és akkor ezek a mostani dolgozó alkalmazottak kellő fizetésben részesülhetnének, A miniszter ur azt mondja, hogy az a java, de nem mondják a vasutasok, mert egy öreg bácsi mellett el kell tartani három alkalmazottat, hogy tudjanak vele érintkezni, mert ezek még magyarul sem tudnak, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nem ugy van az! Lengyel Zoltán: Én már sok nevet hoztam fel arra nézve, hogy Magyarországon olyan állapot van, hogy itt valaki a legmagasabb tisztviselői állásba jön, a miniszter ur dicséri is az illetőt, de azért magyarul még sem tanul meg. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Penzionáltam mindenkit, a ki nem tud magyarul! Lengyel Zoltán: Még mindig van! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter; Dehogy van! Lengyel Zoltán: Nem foglalkozom most a többi részletkérdéssel, csak a lakbérrel. A t. miniszter urat a magam részéről is kérem, — és e tekintetben határozati javaslatot is nyújtok be — hogy ezt a 16 várost ne vegye ki a mostani lakbérosztályból. Az üzletvezetőségek szerinti osztályozás teljesen helytelen alap. Nem az számit, hogy hol van üzletvezetőség, hanem az, hogy hol milyenek a lakbérek, ós ha eddig éveken keresztül megállapított praxis szerint helyesek voltak a lakbérek, ne méltóztassék ezt a fizetésemelést ugy csinálni, hogy a tisztviselők ne legyenek képesek megélni a rossz lakbérviszonyok miatt. A miniszter ur nem akar belemenni abba, hogy az áthelyezéseknél a mostani lakbérek maradjanak meg és csak a kinevezéseknél kezdődjenek a kisebb lakbérek. Hát én arra kérem a miniszter urat, hogy legalább az áthelye-