Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-443
314 Í43. országos ülés 19(M június 20-án, hétfőn. törvényhozás sarkalatos intézkedését hatályon kívül helyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Más a szolgálati titoktartás; ha e tekintetben szigorú intézkedéseket léptetnek életbe, elfogadom, mert az államvasuti szolgálat a maga speoziális jellegénél fogva a szolgálati titok legszigorúbb megtartását igényli. Igen sérelmes és a mai modern jogviszonyok közé egyáltalában Dem illő az 59-ik szakasz 5-ik bekezdése. Az államvasuti alkalmazott, a midőn véglegesítik, azt hiszi, hogy egész életére állandó hivatalt nyert, pedig az 59-ik szakasz 5-ik pontja kimondja, hogy ha bármely oknál fogva a személyzet létszáma csökkentésének szüksége beáll, az illető vasúti alkalmazott felmondás utján egyszerűen elbocsátható a szolgálatból. T. képviselőház! Ez a javaslat lényegében fizetésemelést nem tartalmaz, de némikép mégis szanálhatja a helyzetet, hogyha annak végrehajtásánál a fizetésrendezést majd megelőzi az előléptetés is. Át kell dolgozni ezen szolgálati rendtartást különösen azon viszonylatokban, a midőn annak az államvasuti alkalmazottnak állásáról, hivatali becsületéről és fizetéséről van szó, és én helyesnek tartanám, ha épen ugy, mint más hivatalnokokra nézve, ő rájuk nézve is utolsó fórumnak a közigazgatási bíróság állapíttatnék meg. A midőn előterjesztéseim végére értem, még egy rövid kitérést kell tennem, (Halljuk!) Van az államvasutaknál egy szabályrendelet, a melynek a gyakorlati életben való be nem tartása visszás helyzetbe hozza a m. kir. államvasutakat a kötelező rendszabályokkal szemben. Ezen szabályzat kétes helyzetet teremt az alkalmazott hátrányára a munkaadóval szemben és annak a munkaadónak: a m. kir. államkincstárnak polgári és büntetőjogi tekintetben jogosulatlanul előnyös szituácziót biztosit, tehát egy modern jogállamban jogilag meg nem engedett, erkölcsállamban pedig tiltott helyzetet teremt. Ez a szabályrendelet a 234. sz, szabályrendelet, a mely a személybiztonság megóvásáról szól a vasúti végrehajtási szolgálatban. Ezen szabályrendelet, minthogy a 44. §-ban foglalt rendelkezései e szavakkal kezdődnek: »Nem szabad«, a vasúti alkalmazottak által »nem szabad«-utasitásnak neveztetik. Ezen utasítás általános határozmányaiban és pegig a 3. pontban az foglaltatik, hogy: »a végrehajtási szolgálatnál alkalmazott minden közeg ellátandó e szabályrendelettel, a melyet a szolgálatban mindig magával hordani tartozik«. Ugyanezen általános határozmány 4. pontja szerint »kötelezve van minden közeg ugy a saját, mint mások személybiztonságának megóvása czéljából ezen határozatokat szigorúan megtartani. Senki szolgálattételre be nem osztható, míg e szabályrendelet ismeretét be nem igazolja; az összes személyzet a szabályrendeletből havonként megvizsgálandó és a ki a vizsgálatot kielégítő eredmónynyel nem teszi le, az a szolgálattól azonnal elvonandó.« Ezen szabályrendelet legtöbbnyire a balesetre vonatkozik. És mi foglaltatik ezen szabályrendelet különleges határozatainak első pontjában ? (Olvassa) : »Nem szabad mozgásban lévő jármüvekre fel- vagy azokról menetközben leugrani. Nem szabad a kocsik alatt átbújni; nem szabad az ütközőkön vagy kapcsolólánczokon átmászni; nem szabad a vágányban menni. Nem szabad egy kocsisorban képzett nyíláson átmenni addig, míg meggyőződést nem szerzett arról, hogy a vágányon nem történik tolatás. Nem szabad mozdonyt vagy kocsikat ki- vagy bekapcsolni, mielőtt a jármüvek teljesen meg nem állottak. Nem szabad a tolatás vezetésével megbízott közegnek uj mozgást kocsik be- éz kikapcsolásánál elrendelni, mig meg nem győződött arról, hogy a szándékba vett kapcsolás megtörtént, vagy addig, a mig a kapcsolást eszközlő közeg a kocsik közül ki nem lépett. Nem szabad senkinek tolatás közben a mozdony testén elhelyezkedni. Nem szabad tolatás közben valamely járműnek mozgásbahozatalát elrendelni, ha előbb arról nem győződtek meg, hogy nincs senki a jármüvek között, azok alatt, vagy olyan helyen, a hol a jármüvek mozgásbahozatala által valaki sérülést szenvedhetne*. De mit látunk a gyakorlatban ? Épen ellenkezőjét mindannak, a minek betartását ezen szabályrendelet a legszigorúbb alakban előírja. Baleset történik, az a szegény alkalmazott életét veszti, és a midőn a vizsgálóbíró és ügyész a helyszínére kimegy, ott találja zsebében ezen vasúti szabályrendeletet. Neki tudnia kellett volna, hogy pl. a mozgásban lévő kocsit bekapcsolni nem szabad, tehát az államvasutra nézve büntetőjogilag előnyös helyzet keletkezik, mert feltételezhetik, hogy ezen államvasuti alkalmazott tudta a szabályrendeletet, tehát a saját hibája folytán idézte elő a balesetet. Lehetetlenség az ilyen szabályrendeletet fenntartani; modern jogállamban ilyent tűrni nem lehet. A személyzet csekély létszáma következtében kénytelen naprólnapra, sőt óráról-órára megsérteni ezt a szabályrendeletet. Ha ez utasitások oly pontosan és szigorúan, mint az általános határozmányok előírják betartatnának, akkor, t. képviselőház, a teheráru-kocsik szétosztása, a vonatok indítása, a vonatok összeállítása csak állandó késedelemmel volna eszközölhető, a személy- ós tehervonatok pontos elindítása lehetetlen volna, egyszóval az egész vonalon az államvasutak összes hálózatán a szolgálat lebonyolítása oly torlódással történnék, a mely megakasztaná a személy- és áruforgalmat, az ország egész közgazdaságának nagy hátrányára. Azért ha még egyszer beállana az az eset, hogy a m. kir. államvasutak alkalmazottjai szivét elfogná a keserűség, a mikor ezt a rájuk nézve nem emberi munkát többé ily csekély fizetés mellett nem birnák teljesíteni... (Mozgás a jobboldalon.)
