Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-442

hk%. országos ütés 190k június 18-án, szombaton. 287 Ugron Gábor; Törvénynyel és joggal szabad azt csak védeni! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Ezért állnak a törvényszék előtt azok, a kik hibásak! Hock János: De fel vannak mentve! (Zaj a szeísöbahldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni, hanem méltóztassanak csendben meghallgatni a miniszter urat. (Helyeslés jobbfelöl) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ha én mindazokat, a kik hibásak voltak, — mert azt csak nem tagadhatják, hogy voltak hibásak — fegyelmi eljárás alá vettem volna, akkor azt mondta volna a ház ezen része, (a szélsőbalra mutat) hogy én gyakorlok titkos juszticziát, gyakorlok önkényt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én szabad folyást engedtem a dolognak, hogy bíróság elé állíttassanak azok, a kik bűntényeket követtek el és a fegyelmi eljárást felfüggesztettem addig. Lehet-e elfogulatlanabba eljárni? (Ugy van! jobbfelöl.) Nem én fogok ítélni abban, kik bűnösök, hanem a törvényszék. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon.) Engedje meg nekem Ugron Gábor képviselő ur, azért, hogy a törvényszék felmentette egyikét, másikát, fel fogja-e azokat is menteni, kik a pályatestet megrongálták? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azokat talán nem tartja bűnösöknek ? Ugron Gábor: Ezt még nem méltóztatott akkor tudni, mikor a népgyűlést betiltották! (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a tanácskozást! (Felkiáltások balfelöl: Mikor provokálnak !) Hellebronth Géza : Mikor provokálnak ! Elnök: Hellebronth képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Én nem provokálok senkit, de nekem kötelességem erről a helyről álláspontomat világosan megjelölni, (Helyeslés a jobbóldalon.) hogy az országnak az a része, a mely ezen események alatt szenvedett, a mely fél attól, hogy ezek újra megismétlődhetnek, a mely súlyt helyez arra, hogy a rend és fegyelem fentartassék, tájékozva legyen az iránt, hogy bennem megvan a kellő akarat, hogy ezeket a czélokat elérjem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi azon események belső indokait illeti, a melyekre előbb czéloztam, ezekre nem akarok részletesen kiterjeszkedni, mert lehetetlen volna ezeket az indokokat tárgyalni a nélkül, hogy akár egyes intézményekről, akár egyes eseményekről kritikát ne gyakoroljak. Ezt pedig két okból nem akarom: először, mert oly időre vonatkoznak, a midőn még nem én viseltem ezt a hivatalt, másodszor, mert az ilyen esetekben az intézményeket a személyektől elválasztani nagyon nehéz. (Ugy van! jobbfelöl.) Már pedig személyeskedni távol áll tőlem, mert nekem a jövő feladatait az államvasutak személyzetével kell megoldanom, azzal a személyzettel, a melyről oly meleg, elismerő szavakkal nyilatkozott Konkoly Miklós barátom, a ki ebben teljesen kompetens. Mert bár ő maga tudtommal nem foglalkozott szakszerűen vasúti ügyekkel, de van tudomásom arról, hogy 25 esztendeje idejének igen nagy részét szenteli ennek a, mondhatom, csaknem szenvedélyes szeretetnek, a melylyel a vasutak ügye iránt viseltetik. Tudom micsoda érdekes kísérleteket tett a vasutaknál, különösen a vontatási szolgálat körül és természetesen igy hosszan foglalkozván a vasúti intézménynyel, a személyzetnek viszonyait, a személyzetnek helyzetét is volt alkalma bőven megismerni. Nagyon jól esik tehát nekem, hogy valaki, a ki ennyire ismeri az államvasutak személyzetét, ezen személyzetről ilyen elismerőleg nyilatkozik. És' én nem a múltra nézve akarok rekriminálni, hanem azt tartom szem előtt, hogy olyan intézkedéseket tegyek, a melyek ezen személyzetnek életczéljává tegyék azt, hogy azt az intézményt, a melyet a nemzet rájuk bízott, ambiczióval, nemes lélekkel és önzetlenül szolgálják. (Helyeslés) Azt hiszem, ezt a czélomat el is fogom érni az eddiginél sokkal nagyobb mértékben, ha arra fogok törekedni, hogy mindenkiben felébreszszem az egyéni inicziativának, az egyéni tetterőnek érvényesülhetését; (Helyeslés.) ha oda fogok törekedni, hogy a formalitásoktól lehetőleg megszabaduljon az államvasuti kezelés és hogy lehetőleg kevés gépies munka bízassák azokra, a kik intelligens emberek, hanem ellenkezőleg, egyéni rátermettségüknek, tehetségüknek, szorgalmuknak minél szélesebb tér nyittassák. Azt hiszem, igy fogom czélomat leghamarább elérni. (Helyeslés.) Mert kétségtelen, hogy a személyzetnek igen nagy érdeke, hogy anyagilag független legyen, hogy anyagilag gondtalan életet szerezzünk neki, de utóvégre a hivatalnoki pálya bármi téren, az államvasuti alkalmazottaknál sem olyan, hogy arra lehetne számítani, hogy az bő, gazdag anyagi jutalmakat helyezzen kilátásba. Ha a hivatalnoki pályán nem lehet az egyéni ambicziónak érvényesülnie, hiába adunk magasabb fizetéseket. Ennélfogva mindenesetre azon leszek, hogy ezen nemesebb morális érzéseket, morális tekinteteket keltsem fel a személyzetben és nem kétlem, hogy rövid idő alatt ezen utón sikerülni fog abból a személyzetből önzetlen ambiczióval szolgáló testületet teremteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mezőssy Béla: Helyes, csak protekezió nélkül!