Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-440

254 hkO. országos ülés 190b június 16-án, csütörtökön. Abban is téved t. képviselőtársam, hogy az árverés általánosságban rendeltetett el, mert egyes községekből kivétettek azok a notórius adósok, a kik akár renitencziából, akár egyéb okból nem kívántak fizetni. Minden községben három egyén választatott ki és azok ellen indíttatott meg az eljárás. Csak ezt kívánom indokolni nevek megemlítése nélkül. . . (Egy hang a szélsííbaloldálon: Kire szavaztak ?) Itt vannak felírva, a kik ellen elrendeltetett az árverés, de általam felfüggesztetett. A legrövidebb idő, a mióta tartoznak, négy év, de vannak a kik 7—8—10 —12 év óta egyetlen krajczárt sem fizettek. Hozzáteszek még egy adatot, melyet kötelességem felvilágosításul mondani és a melyet a t. képviselő ur Í3 felhozott. Oly egyének ellen is indíttatott eljárás, a kik nem fizettek az államnak 6—8—10 év óta semmit, ez idő alatt azonban a szomszéd vidéken 4—6—8—10 hold földet vásároltak és azt ki is fizették. (Mozgás jobbfelöl.) A kincstár érdekeinek megvédése kötelességévé teszi a kormánynak, hogy azokkal szemben, a kik kötelességüket nem teljesitik, bizonyos erélyesebb és határozottabb lépést tegyen. (Helyeslés jobbfelől.) Magára az általános kérdésre csak azt jegyzem meg, hogy nekem is meggyőződésem, hogy az 1873: XXII. t.-cz. alapján telepitett községek sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint az 1894: V. t.-cz. alapján telepitettek. Először sokkal kevesebbet kaptak, másodszor a hosszú idő óta sok parczella, akár örökösödés, akár adás-vétel, akár más utón annyira kicsiny lett, hogy bizonyos esetben — nem ezekről beszélek, hanem a melyeket előbb említettem — túlterheltek. Én nem zárkózom el ezen kérdés tanulmányozása elől/ A jelenlegi államtitkár ur és osztályfőnöke kint járnak tanulmányozni a kérdést, és azt hiszem, hogy ez abban a tekintetben törtónt tanulmányozás után lesz módom és alkalmam azokra a helyekre és azokra a telepesekre nézve, a kiknél jó intencziót, jóindulatot, és fizetési készséget látok, oly javaslattal járulni a ház elé, mely ezen viszonyok szanálását magában foglalja. (Helyeslés.) Meg kell azonban még jegyeznem a t. képviselő ur felszólalására, hogy nemcsak az 1901. évben, hanem éveken keresztül — pedig a pénzügyi kincstár részéről háromszor-négyszer is történtek leszámolások, — nemcsak a kamatok engedtettek el. méltóztassék utánajárni, az aktákban meg fogja a t. képviselő ur találni, hanem a tőkének egy része is, a fizetési terminus negyven-ötven évről 100 évre tolatott ki. Az ily elemek egy részével szemben, tekintetbe véve, hogy hat millió korona hátralék van, a kincstári közegek erélyes eljárását nem lehet szemrehányás "tárgyává tenni. Még csak azt jegyzem meg, hogy tényleg és kétségtelenül tudomással birok arról is, hogy a telepesek egy része az idén rossz termés elé néz, ez elől nem zárkózom el, nem zárkózom el az elől sem, hogy minden oly esetben, a hol meggyőződést szerzek, hogy rossz terméssel állok szemközt, ezen a már általam jóváhagyott eljárást felfüggesztem hajlandó vagyok, ha meg leszek arról győződve, hogy oly egyénnel állok szemben, a kit nem rosszakarat vezet, nem ellensége a kincstárnak. Hasonlóképen azokkal szemben, a kik nagyobbmérvü részletfizetést hajlandók teljesíteni, — mert vanak olyanok, kik 4—6 — 8,000 koronával tartoznak — ezekkel szemben a méltányosság alapjára fogok helyezkedni. Nessi Pál: Mi lesz a zárlati kezeléssel ? Akkor nem tudnak fizetni. Tallián Béla földmivelésütjyi miniszter: Zárlat alatt nincs egyéb, mint a termés. Nekem kötelességem interveniálni a kincstár részéről, bogy egyéb tartozásokkal szemben első sorban a kincstárral szemben fennálló tartozás fizettessék meg. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Nagy Sándor (nagylaki): T. ház ! Néhány rövid szóval akarok reflektálni a t. miniszter ur válaszára. A t. miniszter ur helytelenül imputálja nekem azt, mintha azt akartam volna felszólalásommal elhitetni, hogy az aratás előttre tűzték ki az árveréseket. Nem tudom, hogy ezt a konzekvencziát miből deriválja, én erről egyáltalában nem szólottam. Azt tudom, hogy az uj telepítési törvény szerint telepitünk most, de ezekre ez nem vonatkozik, ezeknek szerződése 1875 ben kelt, tehát az 1873-iki XXII. törvényczikk alapján történik. Téved az igen t. miniszter ur, mert bocsánatot kérek, én oly aktát nem ismerek, pedig a telepítési ügy történetét ismerem 75 óta, mert tanulmányozom, mely szerint több rendbeli végleszámolás eszközöltetett volna velük. Történt több ízben a törlesztési terv beosztása nevezetesen 1881-ben, továbbá 1901-ben, egyszer 73 fél évre osztották a törlesztést, azután 40—50 félévekre, de végleszámolás egyetlen egyszer történt, 1891-ben. Már most a mi a tőkeeleugedést illeti, hogy a t. háznak fogalma legyen, hogy a pénzügyminisztériumban milyen elengedés történt, előadom, hogy egyetlen egyszer történt ilyen elengedés ezen óriási összegből, nevezetesen Szapáry Gyula pénzügyminiszter 9000 frtot engedett el a telepeseknek. Ha most méltóztatnak figyelmükre méltatni, miféle kedvezmény és engedmény ez annak a sok ezer családnak, akkor képzeletet szerezhetünk, hogy annak miféle jelentősége van. Téved a t. miniszter ur, ha azt hiszi, hogy .ott renitencziából nem fizetnek. De még ha renitencziából nem fizetnének is, akkor is a helyzetet kell a kincstárnak nézni; feltéve, hogy azért nem fizettek, mert a kincstár nem sür-