Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
252 itkO. országos ülés Í9üí június 16-án, csütörtökön. többé kurrencziába nem jöhettek, a mint Hogy mai napig is soha kurrencziába nem is jöttek. Hogy segitsen rajtuk valamit a minisztérium, 1891-ben elrendelte a végleszámolást. Elismerem, hogy tiszteletre méltó intenczióból, nevezetesen azért, hogy a telepeseken, ha lehet, könnyítsen, de a jószágigazgatóságok és a számvevőség ezen intencziót meg nem értették, vagy nem akarták megérteni és igy a végleszámolást akként ejtették meg, hogy nem hogy segítettek volna a szegény telepeseken, hanem a lejárt annuitási részleteket, sőt a késedelmi kamatokat is tőkésítették, hozzácsapták a telek- és örökváltsághoz és egyedüli panaceának azt vélték, ha bizonyos félévekre 40—50 esztendőre beosztották azt. Aláírattak a telepesekkel nyilatkozatokat, mint hogyha az lett volna az egész végleszámolásnak, a melyeta miniszter elrendelt, a czélja, hogy perrendszerü bizonyítékokat szerezzenek ellenük, ha ezek a követelések bírói útra vitetnek. Most azután odajutott ez a telepes közönség, hogy a múlt gazdasági évben a földmivelésügyi miniszter urnak igen t. elődje egy rendeletet adott ki, a mely rendeletet a jelenlegi miniszter ur egész terjedelmében fentartotta, s a mely rendeletben azt követeli és arra utasítja a kincstári ügyészségeket, hogy minden kímélet nélkül pereljék azon telepeseket, foglalják le ingóikat és ingatlanaikat. Erre a t. földművelésügyi miniszter ur, mikor azt mondom, hogy »kinié3etlenül«, a fejét csóválja, valószínűleg arra gondolva, hogy tényleg az a rendelet bizonyos kautélákat állit fel. Nevezetesen azt mondja a rendelet, hogy azok a végrehajtások akként foganatosíttassanak, hogy közbotrányt ne okozzanak, szóval : hogy tapintatos legyen a végrehajtás. (Egy hang a szélsőbalon.' Magyar királyi tapintat!) Azonban, ha nem is értjük meg, hogy milyen legyen ez a tapintat, a mely a rendeletben megvan, a valóságban ugy csinálták a végrehajtást, hogy a jószágokat lefoglalták az utolsó szálig, kivéve azokat, a melyek nem foglalhatók le, nem a miniszter ur elnézése folytán, hanem a végrehajtási törvény 51. §-a szerint; lefoglalták a bútorokat, zárlatot foganatosítottak, zárgondnoki bevezetést rendeltettek el a járásbíróságok és telekkönyvi hatóságok által a termésre és azonkívül az ingatlanokra árveréseket tűzettek ki. Már most azzal a kéréssel, mert csak kérésem lehet, járulok a t. miniszter úrhoz ezen sok ezer szerencsétlen család nevében, hogy ne ragaszkodjék oly ridegen ehhez a szigorú rendelethez. Tudomásom van arról, hogy mikor Darányi volt miniszter ur ezt a rendeletet kibocsátotta, akkor két feltételre, mint premiszszára gondolt. Nevezetesen azt gondolta először, hogy normális gazdasági és termelési viszonyok lesznek és nem gondolt arra, hogy úgyszólván ínséges év előtt állanak azok a telepesek, mert abban a szikes földben a kukoricza a múlt heti esőzések daczára még csak ki sem kelt. Sem kaszálójuk, sem legelőjük nincsen, a jószágból pedig pénzt nem csinálhatnak először, mert annak ára nincsen . . . Nessi Pál: Mert le vannak foglalva! (Mozgás jobbfelöl.) Igenis, le vannak foglalva! Nagy Sándor (nagylaki): De nem csinálhatnak, elismerem, igenis, azért sem, mert le vannak foglalva, tehát el nem adhatják, nehogy a büntetőtörvény szerint sikkasztásnak tekintendő büntettet vagy vétséget kövessenek el. De czéltalan is lenne az eladás, mert ára nincsen, ha eladhatnák is. Lehetetlen annak a telepnek hozadékából pár ezer koronát kiteremteni. Hiszen 20 hold az egész terület. Tehát czéltalan is az árverés, és ha azt hiszi a t. miniszter ur, hogy ezen összegek be fognak folyni, akkor nagyon téved. Hiszen jól tudjuk a múlt évek tapasztalataiból, hogy az ilyen árverések alkalmával mindenkor a kincstár kénytelen megvenni a földet és nem csinálhat belőle pénzt, hanem a megvett földet újra kiadja más telepesnek 40 — 50 éves törlesztésre. Tehát nemcsak helytelen, hanem czéltalan is az egész eljárás. De még van egy másik ok is, a melyre bizonyosan hivatkozni fog a miniszter ur, nevezetesen, hogy a kincstár csak azokat a telepeseket perli és hajtja végre, a kik fizetéseket nem teljesítenek, de a kik másrészről más idegen birtokot, kisebb földeket vásároltak. Erre az a megjegyzésem, hogy ha ezt elismerem is, a t. miniszter ur alapos informácziók után meggyőződést szerezhet arról, hogy túlterhelt és kis ingatlanok azok. Továbbá arra figyelmeztetem a t. miniszter urat, hogy ha csak azon adósok ellen szólna a végrehajtás, a kik tényleg renitensek, ez ellen semmi ellenvetésnek jogos indoka nem lenne; azonban a végrehajtás elrendeltetett az összes telepesek ellen. Figyelmébe ajánlom a t. miniszter urnak, hogy tegye komoly tanulmányozás tárgyává ezeknek a telepeseknek ügyét. Hiszen jól tudjuk, hogy mezőgazdasági termelésből képtelenek ezek megfizetni az adósságukat, ez a helyzet unosuntalan évenkint ismétlődni fog, hanem méltóztassék azt megfontolás tárgyává tenni, hogy más utón segitsen, ha már programmja a kisemberek támogatása. Ott van nevezetesen az, hogy adhatna dohánytermelési engedélyt a telepeseknek, továbbá méltóztassék arra gondolni, hogy a háziipar volna közöttük meghonosítandó, mert azok az emberek őszvégétől, a kukoriczatörés után, egészen tavaszig abszolúte semmi kenyérkeresethez sem juthatnak, napszámba sem mehetnek, mert a környéken valamennyi telepes község, a mezőhegyesi uradalom pedig százával szállítja a Felvidékről és máshonnan a munkásokat. Nessi Pál: Mert a tótokat kell táplálni, nem a magyarokat. (Mozgás.)
